Ékes példája a világnézeti fejlődés lélektanának – A Kolnai Aurél és Menczer Béla levelezését egybegyűjtő kötetről

A vérzivataros magyar 20. században sok százezer honfitársunk kényszerült különféle okokból arra, hogy elhagyja a szülőföldjét. Soraikba tartozott a kiváló morálfilozófus és politikai gondolkodó Kolnai Aurél, valamint a jeles történész-eszmetörténész Menczer Béla. Kettejük emigrációban folytatott, három és fél évtizedet felölelő levelezését rendezte most sajtó alá Tisztelt Albáró Úr! Kedves Alpolgár Úr! címmel Balázs Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora és Tóth Miklós Bálint, a Mathias Corvinus Collegium Politikatudományi Műhelyének kutatótanára. 

A Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent, igényes kivitelezésű kötet ékes példája a világnézeti fejlődés lélektanának. Kolnai és Menczer ugyanis kezdetben polgári radikális eszméket vallottak – utóbbi ráadásul unokaöccse volt Jászi Oszkárnak, a polgári radikálisok vezéralakjának –, az emigrációban azonban mindketten katolizáltak, 

Miként arra az alapos szerkesztői munkát végző, az olvasók tájékozódását közel 1300 lábjegyzettel segítő Balázs–Tóth páros felhívja a figyelmet: Menczer kívánatosnak ítélte az érdem­alapú társadalmi rendet, az egyensúlyra építő külpolitikát, a valódi képviseletet megvalósító alkotmányos és monarchikus parlamentarizmust, továbbá a szerves és szociális megfontolásokat egyaránt szem előtt tartó társadalompolitikát. Mindezt Kolnai kiegészítette a politikai pluralizmus önértékének megragadásával, illetőleg meglátása szerint a konzervatív politikai berendezkedés ismérvei közé mindenekelőtt az erkölcsi helyességre való törekvés és a politikai önteltségtől való ódzkodás sorolandó.