Búcsúbeszéd Kerényi Imre temetésén

„Európának ezen a táján a férfiak tudják, hogy azért vannak a világon, hogy feltegyék valamire az életüket. Valamiféle nagy dologra. Nálunknál, személyes életünknél nagyobb és fontosabb dologra. Van, akiben ez a velünk született tudás idővel elhomályosodik, s úgy érzi, már az is szép teljesítmény egy élettől, ha talpon marad, és tisztességesen helytáll a mindennapokban, ha egyenesen megállhat az asszonya, a gyermekei, a barátai és a munkatársai előtt. S mindannyian tudjuk, ez valóban nem lebecsülendő, komoly teljesítmény. Igazi férfimunka. És vannak olyanok, mint Kerényi Imre barátom volt, akinek a lelkében ott marad egy motoszkáló érzés, a fülében egy nyugtalanító hang, és időnként aritmikusan dobban egyet a szív, amely emlékezteti: még mindig nem tette fel az életét a rá váró, csak rá kirótt nagyszerű küldetésre. Hiába a siker, a színházi nézőtér vastapsa és a szakmai elismerés, hiába a Kossuth-díj és a kollégák őszinte lelkesedése, hiába a pénz és a tisztes polgári jómód. Az ilyen emberen mindez nem segít, mert tudja, hogy végül úgysem kerülheti el a sorsát. S aztán egy nap el is éri őt a végzete, eljön a pillanat, amikor hirtelen megvilágosodik, hogy miben is áll az ő személyes, senki más által nem teljesíthető küldetése. Ilyenkor kiegyenesedik az élet, eltűnnek a vargabetűk, a cikcakkok és a zsákutcák, csak a nyílegyenes pálya marad. 

A nyílegyenes, de nehéz út, amelyre még itt lép rá az ember, de amely az örökkévalóság ismeretlen tájaira is elviheti. És el is viszi – feltéve, ha az ember kitart, ha rajta marad, ha kibírja, ha nem téríti le az önsajnálat, ha van elég szufla, és nem fogy ki a lelkierőből. Eljön hát a pillanat, a hívás, és az ember ilyenkor papnak áll, felcsap katonának, vagy orvos lesz. De leginkább politikusnak áll, vagy legalábbis belép a politika világába, ahol egyszerre lehet a három: pap, katona és orvos. Egyszerre teljesíthet három szolgálatot; mutathat magasabb horizontot, harcolhat az övéiért, és megsegítheti a bajbajutottakat. (...)

Kerényi Imre keresztény magyar férfi volt, aki megtalálta az utat, hogy egyszerre szolgálhassa Istenét, hazáját, családját. Örüljünk, hogy megtalálta a boldog élet kulcsát. Örüljünk, hogy a barátunk ilyen szerencsés ember lehetett.”