Habsburg Ottó tudta: a nemzeti érdek és az európai integráció nem egymás ellentétei – Prőhle Gergely a Mandinernek

Digitálisan is elérhetővé tették Habsburg Ottó szellemi örökségét. A Habsburg Ottó Alapítvány egy hete jelentette be, hogy elindítja online felületét, amelyen kutathatóvá válik az utolsó magyar trónörökös hagyatéka. A hír kapcsán az alapítvány elnökével, Prőhle Gergellyel beszélgettünk a gyűjteményről, a Habsburg-dinasztiáról, valamint a trónörökösről, aki sosem lett uralkodó – Habsburg Ottó politikai, közéleti és emberi oldaláról és Európa jelenéről.

***

Két jeles dátum is volt nemrég: IV. Károly halálának 100. és Habsburg Ottó születésének 110. évfordulója. Friss hír, hogy a Habsburg Ottó Alapítvány digitálisan is elérhetővé tette a hosszú életű egykori trónörökös szellemi örökségét. Mekkora gyűjteményt kezelnek?

Nálunk vannak Habsburg Ottó iratai a második világháborút követő időkből, a teljes könyvtára, valamint mintegy 30 ezer fotográfia, amelyek a 19. század végétől dokumentálják a család életét. Több százezer levélről és dokumentumról van szó, mindez 2018-ban négyszáz ládában érkezett hozzánk. Csak a könyvtára több mint ötezer kötetes, tehát elég tetemes mennyiségről beszélünk. Ennek feldolgozása, digitalizálása és közkinccsé tétele a feladatunk.

Miért érdemes ápolnunk Habsburg Ottó örökségét?

Egy kivételes személyiségről van szó. Egyrészt azért, mert a teljes 20. századnak tanúja volt, sőt, a 21. század elejének is. Azt a kapcsolatrendszert, amit a Habsburg-dinasztia évszázadokon keresztül ápolt, ő is tovább gondozta, sőt, tovább bővítette. Ez azt jelenti, hogy egy világméretű nemzetközi hálózattal tartotta kapcsolatot. Egy olyan emberről beszélünk, aki – saját bevallása szerint is – a magyar kultúrában is gyökerezett, kiválóan írt és beszélt magyarul, így hát a magyar történelem része.

Éppen ezért jött létre egy megállapodás a család és a magyar állam között, melynek következtében Budapestre került a hagyatéka. Életének számos olyan vonatkozása van, ami messzemenő tanulságokat hordoz. Például az, hogy miként lehet feldolgozni, hogy az embert sok csapás éri az életben, mégis mindegyikből fel tud állni.Hogy mit jelent az, amikor valakinek az elvesztett politikai hatalom nem egyfajta állandó hiányérzet,hanem erőforrás. De példaadó lehet szerteágazó érdeklődése, kiváló nyelvtudása is – hat nyelven beszélt, amit a kapcsolatépítésben rendkívül jól tudott kamatoztatni. Vagy említhetnénk mély keresztény, katolikus hitét is: hogy lehet valaki úgy aktív közéleti ember, hogy teljes természetességgel, a modern világ részeként tud a saját hitére, a kereszténységre és az egyházra tekinteni. Számos olyan tanulság van, ami mindenképpen érdemessé teszi arra, hogy foglalkozzunk vele, szellemi örökségét ápoljuk.

Habsburg Ottó az életidejével elég jelentős részt fedett le a magyar történelemből. Gyerek volt, amikor a Habsburgok birodalma megbukott, és gyerek volt még az édesapja halálakor is. Harcolt a nácizmus és a kommunizmus ellen, s hozzájárult ahhoz is, hogy a vasfüggöny többet ne válassza ketté a kontinenst. Mit gondol, mit szólna a jelenlegi Európához?

Azt gondolom, mind a két oldalhoz lenne néhány szava. Habsburg Ottó mindvégig azt hirdette, hogy a nemzeti érdek és az európai integráció nem egymásnak ellentmondó fogalmak. Tehát úgy vélem, nem tartaná szerencsésnek azokat a központosító törekvéseket, amelyek az Európai Bizottság részéről tapasztalhatóak, de nem helyeselné azt a politikai kommunikációt sem, ami folyamatosan szembe állítja Brüsszelt és a nemzeti érdekeket. Habsburg Ottó pontosan tudta,

S ami még egészen biztos, számonkérné mindenkitől a szubszidiaritás elvét, ami a Maastrichti Szerződés egyik legfontosabb pontja volt. A szubszidiaritás ugye azt jelenti, hogy minden ügyről a megfelelő szinten születik döntés.

Milyen volt az ő Közép-Kelet-Európa eszméje?

Kétségtelen, hogy Habsburg Ottó számára nagyon fontos volt a dinasztikus örökség, történelmi tapasztalat. Édesapját, IV. Károlyt nem éppen sikeres uralkodóként tartjuk számon, halálának 100.évfordulója kapcsán kiadott tanulmánykötetünk címe ezért is lett egyébként Jó szándék és balsors. Ha az első világháború zavaros időszakában nem is volt már lehetősége elképzeléseinek megvalósítására, ezt a bizonyos jó szándékot, politikai elképzeléseit mindenképp érdemes alaposan szemügyre vennünk. Ha csak két kérdéskört emelünk ki: az egyik, hogy IV. Károly észlelte, hogy a Monarchia struktúrája korrekcióra szorul, ugyanis Ausztria és Magyarország olyan domináns szerepben van, ami a kisebb nemzetek autonómiáját, érdekérvényesítő képességét jelentősen sérti. Ma már tudjuk, hogy ez vezetett az első világháborúhoz. Itt felmerül a kérdés:

Hogyan lehet a sokszínű, sokféle nemzeti hagyományt, érdeket magába foglaló Közép-Európát hatékony államigazgatási alakulattá formálni? A másik pedig, hogy azt is látta – különösen az első világháborút követőidőszakban –, hogy a szociális feszültségek ellehetetlenítik az eredményes kormányzást. Ez a felismerés vezetett az ötvenes-hatvanas években a szociális piacgazdaság rendszerének kidolgozásához, ami Ottó számára szintén fontos ügy volt. Vagyis Közép-Európa kulturális, etnikai változatossága és szociális sérülékenysége egyaránt alakították világlátását.

Ő volt a trónörökös, végül sosem lett belőle király. Jelentett-e ez bárminemű terhet az életére nézve?

Van egy nagyon tanulságos mondata, amikor '80-as években egy interjúban az újságíró megkérdezi tőle, vajon ez nem frusztrálta-e egész életében. Azt mondta: „Hálát adok Istennek, hogy az Európai Parlament képviselője vagyok”. Azt gondolom, ebben benne van az egész életfelfogása. Nem azon kesergett, mi lehetett volna, hanem abból próbálta a legtöbbet kihozni, ami lett. Van még egy idézet, ami kiválóan fejezi ki Habsburg Ottó jelentőségét: Martyn Rady neves brit történésztől származik – és angolul sokkal jobban hangzik, mint bármely más nyelven : „the best emperor the Habsburgs never had”, magyarán

A beszélgetés elején említette, hogy Habsburg Ottó óriási kapcsolati tőkével, befolyással és rálátással rendelkezett. S ha jól tudom, híres volt „látnoki képességeiről” is, vagyis pontosan tudott előre meglátni, megsejteni dolgokat. Minek volt köszönhető mindez?

Feltételezem arra gondol, amit a Putyin-rendszerről mondott 2003-ban.

Akár, de Európa, Irak vagy a Pentagon és Izrael viszonya kapcsán is voltak jóslatai.

Habsburg Ottónak óriási történelmi tudása és egyfajta dinasztikus tapasztalata volt, ami iránytűként szolgált az aktuális folyamatok értékelésekor. A Habsburg Birodalom több mint fél évezredes története számos tanulsággal szolgált, a Monarchia Európa keleti és nyugati része közötti elhelyezkedésének stratégiai jelentőségét ő is jól ismerte. Egy korábbi amerikai külügyi államtitkár – bizonyos Wess Mitchell – A Habsburg Birodalom nagy stratégiája című monográfiájában pontosan leírja ezt a jelenséget. Habsburg Ottó számára ebből a történelmi tapasztalatból ered például az is,

A Habsburg Birodalom ezzel folyamatosan szembesült. Talán ezért tűnnek bizonyos megszólalásai olykor látnokinak.

Említette Habsburg Ottó magyar gyökereit, s hogy nagyon jól írt és beszélt magyarul. De ezeken túl, mégis hogyan tekintett Magyarországra? Akart-e hazánkban esetleg politikai babérokra törni?

Van egy nagyon érdekes hangfelvétel, amit másfél éve kaptunk Luka Lászlótól, a svájci magyar emigráció egyik ikonikus alakjától. 1960-ban vették fel, amikor Habsburg Ottó a zürichi egyetemen találkozott az ottani magyar egyetemistákkal, akik '56-ban hagyták el az országot. Sorjáznak a kérdések, és egy adott ponton kiderül, az emigráns magyarok arra számítanak, hogy előbb-utóbb majd ők is befolyást szerezhetnek Magyarországon. Amikor ez a kérdés felmerül, Ottó meglehetősen kiábrándító választ ad a jelenlévőknek. Azt mondja ugyanis,

Tehát teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy világos számára: Magyarország nem az ő királyi visszatérését várja, s még csak nem is azokét, akik ezért vagy azért elhagyták az országot, hanem azoknak az embereknek a demokratikus döntésétől reméli az ország jobbra fordulását, akik ott élnek. Természetesen folyton követte Magyarország sorsát, a Szent Koronának mint a magyar államalkotó gondolkodás fontos részének jelentőségéről pedig mindvégig meg volt győződve. És azt se felejtsük el, hogy 1979 és '99 között, az Európai Parlament képviselőjeként, vagyis amikor a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) színeiben valós politikai szerephez, befolyáshoz jutott, ő volt az, aki először szólalt meg magyarul az EP-ben, aki szót emelt a határon túli magyar kisebbség jogaiért, és világosan kimondta: az európai integráció sosem lehet teljes, amíg a vasfüggöny mögötti államok nem tagjai az Uniónak.

Tehát sosem gondolkozott politikai szerepvállaláson Magyarországon?

A politikai szerepvállalást a kisgazdák vetették fel a rendszerváltozás idején, de ezt ő köszönettel visszautasította. Pontosan azért, amit az imént említett diákokkal való beszélgetésen kifejtett:

Habsburg Ottó lányával készült egy podcast beszélgetést, ami természetesen kicsit személyesebb hangvételű volt. Walburga többek között arról is beszélt, hogy apja olykor kicsit hirtelen haragú tudott lenni. Volt az az eset, hogy kitessékelt egy EP-képviselőt, aki II. János Pál pápáról rosszat mondott. Kicsit személyesebb vizekre evezve, a politikán túl milyen ember volt ő?

Valóban, a tettlegességtől sem riadt vissza, ha fontos ügyről volt szó, szent II. János Pál pápa kapcsán pedig azt az összefüggést se feledjük, hogy ő azért kapta a keresztségben a Karol nevet, mert szülei nagy tisztelői voltak IV. Károlynak, Ottó édesapjának.

– számos választási beszéd és EP-felszólalás áll rendelkezésünkre. Ugyanakkor óriási műveltségű ember volt, aki mindig olyan nyelven válaszolt, amilyenen kérdezték. Ezen kívül az irodalmi műveltsége is érdekes – éppen nem rég, a Magyar Kultúra Napja kapcsán idéztük azokat az önvallomásait, amelyekben arról beszél, hogy milyen irodalmat olvas. Számos magyar költőt olvasott, Petőfi volt a kedvence. Van egy videófelvétel,amelyben arról beszél, hogy még édesapja tanította meg neki az Akasszátok fel a királyokat! című verset. De olvasott Márait, Szabó Magdát, Nemes Nagy Ágnest, Németh Lászlót is, ezeket a köteteket meg is találtuk a könyvtárában. Nagyon széles horizontú, s egyúttal nagyon szorgalmas ember volt,akinek azért mégiscsak ott volt az a felelősség is a nyakában, hogy a hét gyermekét fel kellett nevelni. A gyerekei elmondásaiból tudjuk, hogy amikor dolgozott otthon, mindig Gershwint hallgatott, és amikor elnémult a zene, tudták, hogy akkor már lehet a papát nyaggatni.

„Édesapja mutatta neki az Akasszátok fel a királyokat! című verset”

Többször elhangzott már a kereszténység, Habsburg Ottó hite és vallásossága. Azt is tudni lehet, hogy ő maga nagyban hozzájárult a kereszténydemokrata alapok megteremtéséhez Európában. Azóta mennyire távolodtunk el ezektől az alapoktól?

Meglehetősen, de persze a társadalmak is nagyon megváltoztak, ezt látjuk az egyházak szerepének,hatásának változásán keresztül is. Az a bizonyos keresztény Európa, amelyben ő mozgott, sokat változott az elmúlt évtizedekben. Ebben sok minden közrejátszott: a világnézeti küzdelemben a '68-as mozgalmak előretörése, a kontinens etnikai arányainak megváltozása éppúgy, mint a keresztény közösségek elerőtlenedése, vagy az egyházak olykor nyilvánosságra kerülő eltévelyedése. Mindennek következtében a tisztán hitelvi, valláserkölcsi alapokon álló politizálással manapság nehéz lenne többséget szerezni. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy akik akkor kereszténydemokratának vallották magukat, többségükben – minden gyarlóságuk mellett – valóban gyakorló hívő emberek voltak.

Messzire vezető, de nagyon fontos kérdés, hogy manapság, egy gyökeresen megváltozott kommunikációs környezetben mi lehet a kereszténydemokrata politizálás jövője, hogy lehet ezzel megszólítani a fiatalabb generációt is. Habsburg Ottó életművében az a lenyűgöző, hogy a saját hitét, kereszténységét egy természetes testtartással tudta megélni. Nem oltáriszentségként hordozta maga előtt, nem a zászlajára tűzte, hanem egész egyszerűen ez az életformájából, a politikai megnyilvánulásaiból, az emberekhez való viszonyából sugárzott – így tette hitelessé a kereszténydemokrata politikát.

Az ön Katolikus Rádiónak adott interjújában többek között érintették azt a kérdést is, hogy milyen véleményen volt Habsburg Ottó Horthy Miklósról. Ennek kapcsán elgondolkodtam, milyen érdekes, hogy Magyarországon a „királypártiak” – szebben fogalmazva – a Monarchia felé nosztalgiával lévő embereknek és a Horthyra szimpátiával vagy nosztalgiával tekintő embereknek van egy jelentős közös metszete. Nem visszás ez kicsit?

Ha nem Horthyról és nem a Habsburg-házról beszélnek, akkor világnézetileg, értékrendjüket tekintve nagyjából ugyanazt gondolják a világról, persze. Én nem szeretném a magyar konzervatív világ megannyi furcsaságát kritika tárgyává tenni, de tény, hogy számos ilyen ellentmondás van – és nemcsak a jobboldalon. Azt is látjuk, hogy azok, akik egyébként kereszténynek vallják magukat, olykor mély átéléssel tudnak beszélni a keleti virtusról, s lehet, hogy mise vagy istentisztelet után – kis túlzással – akár fehér lovat is áldoznának.

Egy biztos:Habsburg Ottó felrótta Horthynak, hogy megszegte a királynak tett hűségesküjét, de Portugáliában felkereste az idős kormányzót, ami valamiféle megbékélésnek is tekinthető.

Visszatérve az Alapítvány munkájához: a korábban említett podcast beszélgetésben Habsburg Ottó lánya a következőt mondta: „Olyan jó itt lenni az alapítványnál, látni a sok képet a szüleimről. Azt kell, hogy mondjam, igazán fantasztikus csapat dolgozik itt, mindenki olyan alázatos munkát végez, és ők talán sokkal többet tudnak édesapámról, mint én.” Mit szól ezekhez a sorokhoz?

Kedves és megható – mi tagadás, különösen ha tudjuk: Habsburg Ottó sokáig Walburga főhercegnőben látta egyfajta politikai örökösét. Ugyanakkor amit végzünk, az egy közfeladat, a magyar állam és azok, akik ebben az alapítványban dolgoznak, vállaltak egy komoly felelősséget a magyar és európai történelem és eszmetörténet megismertetésével kapcsolatban. Arra szerződtünk, hogy ezt a közfeladatot ellássuk, és Habsburg Ottó hagyatékát feldolgozzuk, közkinccsé tegyük és ápoljuk szellemi örökségét. Ez komoly filológiai pontosságot és munkafegyelmet igényel. Jó hallani, ha pozitív visszajelzést kapunk a családtól. Működésünkkel ugyanakkor arra is törekszünk, hogy a magyar adófizetők számára is világos legyen: hasznos, amit csinálunk.

Habsburg Ottónak, ha a sírja nem is, de a szívurnája saját kívánságára Pannonhalmán, a főapátság bazilikájának altemplomában van. Szimbolizálhatja ez azt, hogy a szíve mindig idehúzott?

Ez egy összetett és messzire vezető kérdés. Egyrészt a Habsburg család első kolostora, amit alapított, egy bencés apátság volt egy Muri nevű településen Svájcban, közel a dinasztia ősi fészkéhez, Habichtsburghoz. A rendház most is áll, immáron aktív Benedek-rendi jelenlét nélkül – Károly király és Zita királyné szívurnája ott található. Amikor még úgy volt, hogy Ottóból király lesz, édesanyja nagyon sokat megtett azért, hogy az oktatása tényleg egy királyéhoz méltó legyen. Ez azt jelentette,hogy többek között magyar érettségit is tett. Az érettségi elnöke Ady Lajos, Ady Endre testvére volt, a tanárai pedig pannonhalmi bencések voltak.

a hozzájuk fűződő viszonya volt az, ami az urna ottani elhelyezését indokolta. Alapítványunk is kiváló kapcsolatot ápol a Pannonhalmi Főapátsággal, hamarosan emlékhelyet fogunk létrehozni az apátság kertjében, közös programokkal, pályázatokkal pedig arra törekszünk, hogy Habsburg Ottó emléke, tapasztalata, eszméi tanulságul szolgáljanak a mai diákság számára is.

Nyitóképen: Habsburg Ottó (forrás: Habsburg Ottó Alapítvány)