A Petőfi Irodalmi Múzeum igazán méltón ünnepelte idén a hetvenedik születésnapját: az évforduló alkalmából rendezett háromfelvonásos kiállítássorozat nemrég nyílt záródarabja a magyar irodalom legendás naplóíróit állítja a középpontba.
Az ünnepi tárlatokban nem csak az a közös, hogy a felvonultatott tárgyak segítségével kifejezetten az alkotók belső világának legrejtettebb zugaiba engednek bulvármentes betekintést. Hanem az is, hogy a kurátorok többségében a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) gazdag gyűjteményéből válogattak, ráirányítva egyben a figyelmet arra is,
egy ilyen típusú intézménynek milyen sokrétű feladata van,
bőven a magyar írók, költők életműveinek időről időre újracsomagolt bemutatásán túl.
A kiállítássorozat első állomása így A halandóság törékeny arcai címmel a PIM hatalmas portéállományából villantott meg jó néhányat, beleértve az archív írói arcképeket és a múzeumi fotósok készítette fényképeket is.
Ezt követte a még január 31-éig látogatható A tárgyak társasága, amelyben arról kaphatunk meglehetősen részletes és a társadalom egészére is vonatkoztatható képet, mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma. A hat tematikus műtárgycsoport az alkotók gyűjtőszenvedélye mellett az egyes tárgyak múltjáról – és a szövegekben való megjelenésükről – is mesél. Lázár Ervin nyakkendő-kollekciójának, Tamási Áron szivarosdobozainak, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjainak vagy Tandori Dezső játék medvéinek látványa pedig szépen összecseng a maiak (Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna, Várady Szabolcs) olykor hasonlóan meglepő fókuszú gyűjtéstörténeteivel.
A sorozat harmadik, augusztus 31-éig nyitva tartó etapja – nem kevésbé személyesen és izgalmasan – a magyar irodalom híres naplóíróira koncentrál a Füst Milántól kölcsönzött Halálom esetén elégetendő! címmel. A tárlat több szempontból mutatja be az írói naplókat,
altípusok alapján, hogy milyen füzetbe és hány éven keresztül íródtak, hogyan kerültek a múzeumba, miképpen alakul bennük a makrotörténelem mikrotörténetté.
Az írói naplók, a szerzői levelek hasonlóan, a magánélet teréből törtek át irodalomba, olykor a a művek írása helyett is. Füst Milán még azzal az említett instrukcióval indította korai naplófüzeteit, hogy „Halálom esetén elégetendő!”, ám néhány év elteltével már élete fő művének tartotta az ennek megfelelően gondosan bekötött feljegyzéseit, csakúgy, mint Karinthy Ferenc, aki publikálta is az általa legérdekesebbnek tartott részeket.
A válogatás főként a PIM Kézirattárában őrzött darabokra épül. Ez sem éppen kis merítés, hiszen olyan kuriózumok is megtalálhatók itt, mint – Füst Miláné mellett – Csáth Géza, Fodor András Móricz Zsigmond, Cs. Szabó László, Szentkuthy Miklós és Lesznai Anna kéziratos naplója, de naplószerű feljegyzések, időszakosan vezetett naplók és határidőnaplók szinte minden hagyatékban vannak.
És amíg elmerülünk ezek esetenként nagyon különböző megjelenési formáiban, szépen kidomborodik az író, a napló és az életmű igen változatos képet mutató viszonya is. Márai Sándor például abszolút egyenértékűnek tekintette a feljegyzéseit a szépirodalmi műveivel, Kassák Lajos és Lengyel József inkább csak a lehetséges alkotások csíráit látták a jegyzeteikben, Fodor András meg még azt sem, mondván, hiába ő írta őket, attól még „szerkeszthetetlenek és emiatt művészietlenek”.
A kiállítás legérdekesebb részei talán azok a csoportosított naplórészletek, amelyek a nagy történelmi eseményekre reflektálnak. A látogatók így teljesen új perspektívából, azaz a különböző írói szemszögekből nézhetnek rá olyan, akár korszakhatárt is jelentő eseményekre,
mint az első világháború kitörése, az 56-os forradalom, a rendszerváltás, a teljes napfogyatkozás vagy a covid.
Emellet olyan hétköznapi pillanatok is megelevenednek, mint például a születésnapok megünneplése, kiállítás- és mozilátogatások.
Az egyes altípusokból ugyancsak szemléletes példákat kapunk. Így a hagyományoson túl vannak olvasó-, úti- és álomnaplók (párnákra nyomtatva), közelről láthatjuk Szerb Antal háztartási naplóját, és Polcz Alaine, Kányádi Sándor vagy Tandori Dezső hangos naplóiba is belehallgathatunk. Különösen érdekes Bethlen Pálné Kemény Krisztina gyermekei születéséről szóló, 1790 körüli feljegyzése, ami a ma divatos babanaplók prototípusának is tekinthető – a múltat a jelennel abszolút összekötve.
Nyitókép: MNMKK – Petőfi Irodalmi Múzeum/Facebook
Orbán Anitával a Bajnai-kör újabb tagja lépett be a kampányba, egyúttal asztalra téve az Ukrajna tematikáját. Zelenszkij vezetésével közben az ukránok nyíltan beszálltak a magyar választási kampányba, Hitlert, Szálasit emlegetve, Orbánt gyalázva. Mi jön még?
A Szépművészeti Múzeumba most tíz eredeti, életnagyságú terrakotta harcos érkezett a legendás agyaghadseregből. A tárlat nemcsak a császár gigászi sírbirodalmát mutatja be, hanem a titkot is, amiért a régészek ma is reszketve állnak meg az uralkodó érintetlen sírkamrája előtt.
Meghozta döntését a Török Labdarúgó-szövetség.
Csak a szokásos...
Egy bajnokin kapott piros lapot.
Makovecz Imre nélkül sem 1998-ban, sem 2010-ben nem sikerült volna választást nyerni, és nem születtek volna meg a polgári körök sem. Orbán Viktor erről és a makoveczi világészlelésről is beszélt a Műcsarnokban, az építész születésének kilencvenedik évfordulójára emlékező nagyszabású tárlat megnyitóján.
Kis magyar futballabszurdum.
Elszabadultak az indulatok Pozsonyban.
Saját otthon vagy bérlakás? Ez a kérdés áll a Cash Talk legújabb adásának középpontjában a Kontextus csatornáján. A műsorban Hopár Hunor vendége Szalai Piroska, akivel a magyar otthonteremtési politika elmúlt 15 évét, valamint az OtthonStart program tapasztalatait veszik végig.
