Ukrajna elszabadul, az EU meg lapít

„Meglepő módon az ukránok az 1991-ben kezdődő önállóságuk után még képesek voltak, nyilván nyugati nyomásra, valamennyire beilleszkedni a nemzetközi rendszerbe. Valljuk meg, nem nagyon érdekeltek minket az ukránok a rendszerváltás óta, amióta lecsengett az »ukrán maffia« tombolása a kilencvenes évek vége felé, nem is gondoltunk semmit az ukránokról, csupán reméltük, hogy csak kialakul ott valami normális állam.

Most vagyunk kénytelenek szembesülni vele, hogy ott megállt az idő, és egy agresszív, primitív, soviniszta nemzetállam jelent meg a keleti határainkon, amely szeretett nyugati szövetségeseink keleti terjeszkedésének egyszerre célpontja és eszköze. Az orosz-ukrán háború előtt is volt baja az ukrán népnek, de a kirablásuk módja változott csak meg, nem sorsuk, észre sem vették szegények, hogy az ukránságot csak maszkként használó oligarcháik mellett már nem csak az oroszok, hanem a nyugatiak sőt a kínaiak is ráteszik a kezüket az ukrán nemzeti vagyon legfontosabb elemeire.

Az ukrán emberek is csak eszközök, sosem a végrehajtók találják ki azokat az ostoba gonoszságokat, amelyeket szervezetek, államok csinálnak másokkal. Ukrajna vesztésre áll a háborúban és egyetlen esélye van az elitjének arra, hogy tovább lophasson és uralkodhasson.Az ukrán elit csak akkor marad »helyzetben« ha eszkalálja a háborút. Az elnyomott kisebbségeire különösen érzékeny Magyarország, amely amúgy sem támogatja az elszabadult ukrán igényeknek megfelelően a háborút és kellően kitett Ukrajna által ellenőrzött vagy támadható energetikai útvonalaknak, ideális célpontja a zsarolásnak és fenyegetőzésnek.”

Nyitókép: Tetiana DZHAFAROVA / AFP