Nem egyszerű kormányváltás ment végbe.
Donald Tusk 2023-as visszatérése a lengyel politikába nem egyszerűen egy hagyományos választási fordulat volt, hanem egy hosszabb folyamat csúcspontja, amelyet a PiS és több konzervatív szereplő politikai leszámolásként és jogsértő lépések sorozataként értékel, és amelyben központi szerepet játszott az Európai Bizottság és az Európai Néppárt (EPP).
A korábbi miniszterelnök – aki 2014 és 2019 között az Európai Tanács elnökeként, majd az Európai Néppárt vezető politikusaként tevékenykedett – fél szemét akkor is a lengyel belpolitikán tartotta, amikor az európai politikai elit egyik kulcsszereplőjeként tevékenykedett. A hatalomba Ursula von der Leyen és Manfred Weber személyes támogatásával tért vissza, azzal a nem titkolt politikai céllal, hogy a konzervatív lengyel kormány helyére egy Brüsszellel együttműködőbb kabinet kerüljön. Így festettek a tanulságos út főbb állomásai.
A politikai fordulat előzményei már évekkel korábban kezdetüket vették. Az Európai Bizottság 2021-től kezdve több milliárd eurónyi uniós forrást tartott vissza Lengyelországtól, hivatalosan – a magyar helyzethez hasonlóan – „jogállamisági aggályokra” hivatkozva.
A kormányon lévő, Jarosław Kaczyński vezette Jog és Igazságosság (PiS) ezt következetesen politikai nyomásgyakorlásként értékelte, és úgy vélte, hogy
Brüsszel gazdasági eszközökkel próbálja kikényszeríteni a kormányváltást.
A parlamenti választási kampány során az Európai Néppárt részéről is egyértelmű üzenetek érkeztek: Manfred Weber elnök többször nyíltan beszélt arról, hogy változásra van szükség Lengyelországban, ami a kritikusok szerint azt jelentette, hogy az európai pártpolitikai szint is aktívan beleszólt a lengyel politikai folyamatok alakulásába.
Donald Tusk kampányának egyik központi eleme éppen erre épült:
azt ígérte, hogy kormányra kerülése esetén helyreállítja a kapcsolatot az uniós intézményekkel, és felszabadítja a visszatartott forrásokat.
A kritikusai szerint emellett a kampányában mindennapossá tette a verbális erőszakot:
Az állítólagos korrupció miatti elszámoltatás ígéretei szorosan összekapcsolódtak a politikai megtorlás kilátásba helyezésével.
A lengyel parlamenti választásokat 2023. október 15-én tartották meg. Bár a megmérettetésen végül a durva kampány ellenére is a PiS szerezte a legtöbb szavazatot, a lengyel konzervatívok nem tudtak kormányt alakítani. Az ellenzéki pártok – Donald Tusk vezetésével – koalícióra léptek, és 2023. december 13-án megalakult az új, ideológiailag sokszínű és szükség szerint emiatt széttartó kabinet.
Ezzel formálisan is lezárult a PiS nyolcéves kormányzása, és kezdetét vette egy új politikai korszak.
A hatalomátvételt követően azonban rövid idő alatt világossá vált, hogy nem csupán politikai váltásról, hanem mélyebb intézményi átrendeződésről és az eddigiektől merőben eltérő hatalomgyakorlásról van szó.
Az új kormány első lépései – amelyek a következő hetekben és hónapokban váltak igazán látványossá – már előrevetítették azt az irányt, amelyet a lengyel jobboldal később
politikai leszámolásként” és „intézményi tisztogatásként” írt le.
Ezt is ajánljuk a témában
Mi, patrióták csak reménykedni tudunk abban, hogy azok az áramlatok, melyek sorra döntik meg Nyugaton a liberális kormányokat, a lengyeleket sem kerülik el, és nem épít szedett-vedett fészket a Soros-birodalom az ezüst sas hazájában!
Donald Tusk kormányának megalakulása után, 2023 decemberében szinte azonnal megkezdődtek azok a lépések, amelyek a korábbi kormányzat szerint már nem pusztán politikai irányváltást, hanem intézményi erődemonstrációt és ideológiai üldöztetést jelentettek.
Az egyik leglátványosabb és legvitatottabb lépés a közmédia erőszakos megszállása és gyökeres átalakítása volt: 2023. december 20-án az új kulturális miniszter, Bartłomiej Sienkiewicz bejelentette, hogy felmenti állásából a teljes lengyel közmédia (TVP, Polskie Radio, PAP) vezetését, és felszámolja az addigi struktúrát.
A lépést azzal indokolták, hogy a PiS alatt a közmédia „propagandagépezetté” vált. A végrehajtás módja azonban komoly vitákat váltott ki:
A PiS politikusai ezt jogellenes hatalomátvételnek nevezték, és arra hivatkoztak, hogy a közmédia vezetőinek leváltása nem történhetett volna meg parlamenti jóváhagyás nélkül.
Az ügyben a konzervatív államfő, Andrzej Duda is megszólalt, és több lépést alkotmányossági szempontból kifogásolt – a konfliktus ezzel intézményi szintre emelkedett.
A Tusk-kormány az intézkedéseket – a kampányban kommunikált szlogenekkel élve – következetesen úgy keretezte, hogy
a jogállamiság helyreállításáról” és az állami intézmények „pártpolitika mentessé tételéről” van szó.
A lépésre érkezett lengyel és nemzetközi kritikák szerint azonban a tempó és a módszer inkább arra utalt, hogy
az új államhatalom minél gyorsabban, az eszközökben nem válogatva igyekszik megszerezni a kulcsintézmények feletti ellenőrzést. Ez a folyamat ráadásul nem korlátozódott a médiára.
2024 első hónapjaiban sorra történtek a személycserék az államapparátus legmagasabb szintjein:
váltottak le egyik napról a másikra a pozícióikból.
Ezt is ajánljuk a témában
Tuskék legitimációval nem rendelkező „erős embereket” küldtek a TVP székházába – írja wPolityce.
A folyamat gyorsaságát és egyoldalú jellegét kritizálva a lengyel jobboldal egyértelműen arról beszélt, hogy az intézkedések jogsértőek, és nem szakmai, hanem politikai alapú tisztogatás zajlik.
Eközben a kormányzat egyre élesebb retorikát használt a korábbi kormányzattal és annak képviselőivel szemben, és több alkalommal is utalt arra, hogy „jogi elszámoltatás” következik.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy Lengyelországban az államfő – Andrzej Duda – továbbra is a PiS-hez kötődött, így a végrehajtó hatalom és az elnöki intézmény között folyamatos konfliktus alakult ki.
Ez több ügyben is jelentős súrlódásokat idézett elő:
A politikai feszültség tehát nemcsak pártok között, hanem az állami vezetés legfelsőbb szintjein is megjelent, megbénítva bizonyos területek működését.
2024 elejére világossá vált, hogy az új kormány nem áll meg az intézményi átalakításoknál. A politikai kommunikációban egyre gyakrabban jelent meg az a gondolat, hogy a korábbi hatalom képviselőit büntetőjogi felelősségre kell vonni.
Ez a retorika hamarosan konkrét ügyekben is testet öltött:
Az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó ügy több korábbi női hivatalnokhoz kötődik, akik a PiS-kormányzat idején töltöttek be adminisztratív pozíciókat:
is szokatlanul kemény elbánásban részesült.
A védők és a jobboldali lengyel média beszámolói szerint őket hónapokra előzetes letartóztatásba helyezték, olyan körülmények között, amelyeket a kritikusok embertelennek neveztek. A lengyel jobboldali sajtó és politikusok szerint az eljárások aránytalanok voltak, és
nem indokolta őket sem a bizonyítékok súlya, sem a szökés veszélye.
A két nőt a családjuktól elszakítva, terroristákkal szemben alkalmazott fogva tartási módszerek között őrizték: arra kényszerítették őket, hogy levetkőzzenek a férfi őrök előtt, akik korábban átkutatták őket.
A két fogvatartott nő szintén csak a férfi őrök jelenlétében zuhanyozhatott és használhatta a vécét, a börtönben pedig szigorúan tilos volt bárkivel is érintkezniük, még a többi rabbal való kommunikációt is megtiltották a számukra. Hónapokig tartották őket bizonytalanságban, és több órás kihallgatásoknak vetették alá őket.
Az ügyekben folyó politikai vita központjává az a kérdés vált, hogy
egyáltalán valódi jogi eljárásokról, vagy erőszakos politikai nyomásgyakorlásról van-e szó.
A feszültséget tovább fokozta Barbara Skrzypek tragikus esete, aki a PiS-hez köthető kormányzati tisztviselőként, Jarosław Kaczyński titkáraként és egyik legközelebbi munkatársaként került a hatóságok látókörébe.
A nő három nappal egy ügyészségi kihallgatás után hunyt el váratlan hirtelenséggel, miután a hatóságok tanúként hallgatták ki.
Kaczyński és a PiS álláspontja szerint a rá nehezedő hatósági nyomás és az eljárás körülményei hozzájárulhattak a tragédiához, míg a kormányoldal ezt vitatta.
A konzervatív pártvezető szerint néhai munkatársa nagyon izgatott volt a szerdai kihallgatás miatt, amelyre tanúként idézték be. A kihallgatáson nem vehetett részt a nő ügyvédje, míg a felperest két ügyvéd is képviselte, a tárgyalást pedig egy, a Tusk-kormányzat felé erősen elfogult politikai aktivistaként jellemzett bíró vezette.
Kaczyński információi szerint a kihallgatás 5 óra hosszat tartott, és Skrzypek egészségi állapota az eset után radikálisan romlani kezdett.
A gyászos ügy óriási politikai botrányt kavart és szimbolikus jelentőségűvé vált. Tusk egyik kedvenc kifejezését ironikusan használva Kaczyński úgy fogalmazott:
Lengyelországban meglett „a harcoló demokrácia első halálos áldozata”.
Ezt is ajánljuk a témában
Barbara Skrzypek nem sokkal a kihallgatása után hunyt el.
Az államapparátus dolgozóin túl a PiS több vezető politikusát is eljárás alá vonták. Közülük az egyik legismertebb Zbigniew Ziobro, korábbi igazságügyi miniszter és legfőbb ügyész, akinek szerepét több ügyben is vizsgálni kezdték. Szintén reflektorfénybe került Marcin Romanowski, igazságügyi miniszterhelyettes.
Mindkettejüket elsősorban az Igazságossági Alap (Fundusz Sprawiedliwości) forrásainak bűnszervezetben elkövetett, jogellenes felhasználásával vádolják. Ziobro ellen 26, Romanowski ellen 19 vádat emeltek, többek között
gyanúja miatt, amiért akár 15 év börtön is várhat rájuk hazájukban.
Ezt is ajánljuk a témában
Súlyos betegsége idején hazugsággal vádolták meg őt Donald Tuskék, és most lengyel szenvedélyességgel beszél hazája helyzetéről Zbigniew Ziobro, a korábbi lengyel igazságügyi miniszter. Interjúnk!
Marcin Romanowski 2024 decemberében, Zbigniew Ziobro 2026 januárjában kapott politikai menedékjogot Magyarországon, mindketten tagadják a terhükre rótt bűncselekmények elkövetését, és politikai üldöztetésnek minősítették az ellenük zajló jogi eljárást. A lengyel hatóságok 2026-ban az igazságszolgáltatás akadályozása miatt is eljárást indítottak, illetve elfogató parancsot adtak ki ellenük.
Az eljárások kapcsán a PiS politikusai azt állították, hogy
Ez azt mutatja, hogy a lengyel politikusok nem bíznak abban, hogy Lengyelországban pártatlan eljárásban részesülhetnek.
Az ügy komoly diplomáciai visszhangot is kiváltott, és tovább mélyítette a politikai megosztottságot. Érdemes emlékezni arra is, hogy Magyar Péter, megválasztott kormányfő még a kampányban megfenyegette Marcin Romanowskit: ha ő lesz a miniszterelnök, gondoskodik róla, hogy kiadják a lengyel hatóságoknak.
Ezt is ajánljuk a témában
„Kritikus Európa-párti és konzervatív liberális vagyok, ha létezik ilyen fogalom” – így jellemezte magát a Tisza Párt vezetője a Soros-hálózat egyik lengyel lapjának adott interjújában.
A Donald Tusk-féle tisztogatási folyamat nem kerülte el az egyházi szereplőket sem. Michal Olszewski pap ügye különösen nagy visszhangot kapott. A pap „bűne” az volt, hogy az előző jobboldali kormánytól nyert el támogatást egy nyílt minisztériumi pályázaton, amelynek célja egy bántalmazott nők és gyermekek segítését célzó központ létrehozása volt. Az ügy később azért vált különösen vitatottá, mert későbbi elmondása szerint fogva tartása során embertelen módon bántak vele:
Aludni sem hagyták rendesen, cellájában éjjelente óránként felkapcsolták a villanyt. Emellett állandó kamerás megfigyelés alatt tartották.
Donald Tusk ugyanakkor abszurdnak nevezte az Olszewski által nyilvánosan felsorolt sérelmeket, a lengyel igazságügyi minisztérium pedig közleményben hangsúlyozta: az őrizetbe vétel a hatályos jogszabályoknak megfelelően történt.
Ezen felül a lengyel kormányzat a keresztény hit megnyilvánulásai ellen is durva intézkedéseket hozott: 2024 tavaszán a varsói főpolgármesteri hivatalhoz tartozó épületekben betiltották a vallási jelképek használatát.
Ezt is ajánljuk a témában
Hatalmas a felháborodás, miután kiderült, hogy egy letartóztatott papot bántalmaztak.
A Donald Tusk hatalomra kerülését követő lengyelországi folyamatok nem maradtak belpolitikai keretek között. Ennek egyik legérdekesebb aspektusa az volt, amikor a Donald Tusk körül működő közéleti szereplők és szakértők elkezdtek beleavatkozni a magyarországi politikai folyamatokba. A folyamat egyik leglátványosabb megnyilvánulását Anna Wójcik jogállamiság-szakértő produkálta, aki egy interjúban többek között így üzent a magyar ellenzéknek:
Ne vesztegessék az időt, kezdjenek el szerveződni, együtt gondolkodni a kormányváltás utáni Magyarországról, hogy amikor eljön a változás, már az első naptól legyen mire támaszkodnia az új kormánynak, ne a nulláról induljon az ötletelés.”
Ezt is ajánljuk a témában
A lengyel jogállamiság-szakértő túl lassúnak tartja Tuskék elszámoltatását, és aggódik is, hogy az embereknek nem tetszik a tempó, ezért tanácsokat ad, hogyan is kéne ezt csinálni majd Magyarországon.
A lengyel jobboldal és több konzervatív elemző szerint az Európai Unió intézményei feltűnően visszafogottan reagáltak azokra a lépésekre, amelyek korábban – más országok esetében – szigorú bírálatokat váltottak volna ki.
Miközben a PiS-kormány idején:
addig Tusk kormányzása alatt, a vitatott intézkedések ellenére ezek a mechanizmusok látványosan háttérbe szorultak, megszűntek, sőt a vitatott intézkedések ellenére még politikai kritikák sem hangzottak el.
A kritikus értelmezések szerint ez azt mutatja, hogy
Brüsszel valójában nem elvek, hanem politikai szövetségek mentén gondolkodik, és az Európai Bizottság ideológiai alapon használja a jogállamisági eljárásokat és a forrásvisszatartás eszközét.
2024 májusában maga Ursula von der Leyen jelentette be:
Több mint hat év elteltével úgy gondoljuk, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárás lezárható.”
Ez szerinte „Lengyelország kemény munkájának és határozott reformtörekvéseinek eredménye”.
Ezt is ajánljuk a témában
Eddig soha nem látott mélységbe süllyedt a Donald Tusk vezette balliberális koalíciós kormány jobboldali politikusok elleni boszorkányüldözése.
Mindez azt jelenti, hogy Lengyelország azóta hozzáfér 137 milliárd eurós, a „jogállamisági problémák” miatt zárolt uniós forrásához. Azonban intő példa, hogy a pénzek az erről szóló megállapodás után sem kezdtek egyből azzal a sebességgel ömleni, mint amire a lengyel kormányfő és szövetségesei számítottak.
Az Eurostat által közölt legújabb gazdasági adatok tükrében sem érdemes irigykedni a lengyelekre:
Lengyelország államháztartási hiánya ugyanis majdnem elérte a románt, az adóssága pedig meg is haladta azt.
Különösen kellemetlen volt Tuskék számára az a 2025-ös botrány, amelynek keretében kiderült: a jogállamiságot helyreállítani hivatott koalíció bábáskodása mellett a lengyel kis- és középvállalkozások megsegítésére szánt Covid-támogatások egy tetemes részét
költötték a kedvezményezettek.
Ezt is ajánljuk a témában
Habár Lengyelországgal már tavaly nyáron megszületett az EU-s megállapodás, mindeddig a források érdemi folyósítása nem történt meg az Európai Bizottság részéről.
A lengyel események tanulságait végül jobboldali lengyel dokumentumfilmesek, és a Tuskék által üldözött lengyel jobboldal foglalta össze igen érzékletes formában.
2026. március 20-án mutatták be Az utolsó figyelmeztetés című dokumentumfilmet Magyarországon, ami mélységeiben tárja fel a Tusk-kormányzat számtalan jogsértését, és a jogállamiság jelszavával elkövetett visszaélését.
A filmben lengyel konzervatív politikusok és közéleti szereplők kifejezetten a magyar választókhoz szóltak, és arra figyelmeztettek:
ami Lengyelországban történt, az más országokban is megismétlődhet.
Ezt is ajánljuk a témában
A lengyeleknek már szomorú valóság az, amit Magyar Péter és Brüsszel szán hazánknak. Leleplező alkotás az eurokrata tervekről.
A filmben és a díszbemutatón elhangzott kerekasztal-beszélgetésben is hangsúlyozták, hogy a nemzetközi forgatókönyv világosan felismerhető:
mind-mind olyan elemek, amelyek a Tisza Párt győzelmével akár Magyarországon is megismétlődhetnek.
A lengyelországi folyamatok megítélése ma is élesen megosztja az európai közvéleményt. Az egyik értelmezés szerint
a Tusk-kormány a jogállami intézmények helyreállítását kezdte meg egy olyan kabinetet követően, amelyet ellenfelei túlzottan centralizáltnak és politikailag részrehajlónak tartottak.
Ezt is ajánljuk a témában
Az Eurostat adataiból kiderül, hogy ellentétben a választási költségvetésről kiabálók riogatásával, Magyarország a hiányát csökkentő pályára állt.
A másik olvasat szerint azonban a kormányváltást gyors és sokszor vitatott legitimációjú intézményi átrendeződés követte, amely több ponton inkább politikai erődemonstrációnak, mint jogállami korrekciónak hatott.
Abban ugyanakkor nehéz vitatkozni, hogy a lengyel példa túlmutat önmagán. Megmutatta, hogy az uniós politikai támogatással végrehajtott hatalomváltások után milyen gyorsan válhatnak központi kérdéssé
A valódi kérdés nem pusztán az, hogy mi történt Lengyelországban 2023 után, hanem az, hogy az ott kialakult gyakorlat mennyiben válik exportálható politikai sormintává más országokban is.
A lengyel példa jelentősége éppen abban áll, hogy erre a kérdésre ma még nincs megnyugtató európai válasz.
Ezt is ajánljuk a témában
John Feffer szerint a kontinens politikailag több irányba húz, de a választókat a „populista, nacionalista” erők tudják megszólítani.
***
Fotó: Magyar Péter és Donald Tusk / X
Rumen Radev korábbi elnök alakulata nagyon simán nyert, de egy koalíciós társra szüksége lesz.
Az ügynökakták – minden ellenkező híresztelés ellenére – nyilvánosak, megismerhetőek, kutathatóak.
Elemzők szerint a konkrét büntetőügyekbe való politikai beleszólás alááshatja a jogbiztonságot, és veszélyes fegyverré teheti az állami hatalmat.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb tartalmai a múlt hét utolsó napján.
A semmiből felbukkanó „popup” pártok gyors győzelme mögött gyakran üres tartalom áll, aztán a kormányzás megkezdésével jön a káosz és a kijózanodás.
Nemzetközi gazdasági szereplők és hazai elemzők is beszéltek arról, mit várnak a megalakuló Tisza-kormánytól. A konszolidáció rendre megjelenik a kommunikációban, ám a kampányban a jóléti intézkedések fenntartását, sőt kibővítését is megígérte a Tisza. Kérdés, mi marad a vállalásokból.
Az ügynökakták – minden ellenkező híresztelés ellenére – nyilvánosak, megismerhetőek, kutathatóak.
Elemzők szerint a konkrét büntetőügyekbe való politikai beleszólás alááshatja a jogbiztonságot, és veszélyes fegyverré teheti az állami hatalmat.
Az ukrán elnök elárulta, hova megy a gigantikus uniós segély.
