A baloldalnak fontosabbá váltak a muszlimok, mint a zsidók – részben egyszerű politikai számításból

Hosszú évek óta formálódik a Nyugaton a baloldaliak és az iszlamisták szövetsége, akik gyakran a nyugati kultúra iránti gyűlöletben találják meg a közös nevezőt. Az anticionizmus majdnem olyan divatossá vált, mint korábban az antirasszista mozgalmak.

Az utóbbi hetekben egy váratlan kritikusa bukkant fel ennek a szövetségnek: Tony Blair. Az Egyesült Királyság korábbi munkáspárti miniszterelnöke egy friss cikkében azt írta, hogy növekszik az antiszemitizmus a nyugati világban, mégpedig azért, mert a baloldal fél attól, hogy ha fellép a zsidógyűlölet ellen, akkor elidegeníteni muszlim szavazóit. Blair úgy fogalmazott, hogy a baloldal „szentségtelen szövetséget kötött az iszlamistákkal”.

A március végén megjelent írásra felfigyelt a brit sajtó, de az egykori miniszterelnök 2003 óta sokak szemében persona non grata, mert támogatta az iraki háborút, egyesek háborús bűnösnek is tartják. A cikk azért érdekes, mert Blairnek szerepe volt abban, amit ő szentségtelen szövetségnek nevez, hiszen az ő bevándorlási törvényei nyitották meg az utat a tömeges migráció előtt, amely jelentősen megnövelte a muszlim lakosságot. 2021-ben Angliában és Walesben már 3,87 millió muszlim élt, és közel felük nem az Egyesült Királyságban született. Ez a jelentős növekedés vezetett ahhoz, hogy a baloldal egyik fontos szavazói tömbjévé vált a muszlim lakosság, amelynek jelentős része bár nem radikális, nem ellenzi a radikalizmust.

 A nemzetközi baloldal azután szakított a zsidó állammal, hogy az elsöprő győzelmet aratott az 1967-es hatnapos háborúban szomszédjai ellen, és jelentős területeket szállt meg. A szovjetek felkarolták a palesztinok ügyét, és az új narratívában Izrael a Nyugat vagy az Egyesült Államok előretolt hadteste lett, az „imperialista” hatalom eszköze az arabokkal szemben. Ezzel a palesztinok ügyét kivették a klasszikus arab–izraeli kontextusból, és a nemzeti felszabadítási mozgalom ügye adta a zöld–vörös házasság alapját.