Ezért nem akar Trump kompromisszumot kötni Grönland kapcsán

Stratégia, presztízs és egy tudatosan élezett konfliktus.

Az Egyesült Államok évtizedek óta különleges megállapodásokkal biztosít katonai és politikai befolyást távoli térségekben. Ezek a modellek felvetik annak lehetőségét is, hogy Grönland számára hasonló partnerség jöjjön létre Washingtonnal, bár a politikai és társadalmi akadályok jelentősek.

Az Egyesült Államok az elmúlt negyven évben több milliárd dollárt juttatott három csendes-óceáni szigetállamnak, cserébe stratégiai katonai jelenlétért. A The Wall Street Journal elemzése szerint ez a konstrukció elméletben Grönland esetében is működhetne, de a gyakorlatban számos kérdést vet fel, elsősorban a helyi lakosság és a geopolitikai környezet miatt.

A lap emlékeztet: amerikai tisztviselők korábban felvetették, hogy a Dániához tartozó sziget esetében is meg lehetne vizsgálni az úgynevezett szabad társulási megállapodás lehetőségét.

Ez a modell lehetővé tenné, hogy az adott terület formálisan független maradjon, miközben az Egyesült Államok biztosítja a védelmet, gazdasági támogatást nyújt, és katonai hozzáférést kap.
A Csendes-óceánon a Mikronéziai Szövetségi Államok, a Marshall-szigetek és Palau ilyen megállapodás keretében működik együtt az Egyesült Államokkal:
A megállapodások pénzügyi mérlege jelentős: az amerikai kongresszus adatai szerint 2023-ig több mint 6 milliárd dollár érkezett a térségbe, a következő húsz évben pedig további 7,1 milliárd dollárt biztosítanak. Katonai téren radarépítések, rakétakísérleti létesítmények és infrastruktúra-fejlesztések zajlanak. Mihai Sora, a Lowy Institute csendes-óceáni programjának igazgatója úgy fogalmazott:
Összességében ezek a megállapodások komoly előnyöket biztosítanak a csendes-óceáni aláírók és az Egyesült Államok számára is.
Szerinte a megújítás erős bizonyítéka annak, hogy mindkét fél hosszú távú értéket lát bennük.
Ezt is ajánljuk a témában

Stratégia, presztízs és egy tudatosan élezett konfliktus.

A The Wall Street Journal ugyanakkor hangsúlyozza: Grönland politikai és nemzetközi helyzete alapvetően eltér a csendes-óceáni szigetállamokétól. Ezek a területek a második világháború után ENSZ-döntés nyomán kerültek amerikai igazgatás alá, majd később népszavazásokon döntöttek a szabad társulásról.
Ezzel szemben Grönland védelmét jelenleg Dánia látja el, amely az Egyesült Államok szövetségese és a NATO alapító tagja.
Az amerikai hadsereg már most is hozzáfér katonai létesítményekhez a szigeten, így a stratégiai előny részben adott. Robert Riley volt amerikai nagykövet szerint elméleti szinten elképzelhető lenne a modell átvétele, de a gyakorlatban nem működne. Mint mondta:
Van egy ország, amely szorosan együttműködik Grönlanddal, és ez Dánia. Miért avatkoznánk ebbe bele?
A szabad társulás árnyoldalaira is felhívja a figyelmet az elemzés. A csendes-óceáni példák azt mutatják, hogy az amerikai jelenlét felerősítette Kína befolyásolási kísérleteit, az illegális halászatot és a szürkezónás műveleteket. Ez Grönland esetében Oroszország és Kína részéről is fokozott nyomást válthatna ki.
Sora szerint egy ilyen lépés tovább élezheti az Egyesült Államok és Kína, illetve az Egyesült Államok és Oroszország közötti stratégiai versengést, és antagonizáló hatással lehet egy már most is feszült európai környezetben.
A lap végkövetkeztetése szerint bár az amerikai modell technikailag működőképes, Grönland esetében a politikai akarat, a dán kapcsolatrendszer és az európai biztonsági helyzet együttesen komoly akadályt jelent egy ilyen partnerség előtt.
Nyitókép: Juliette PAVY / AFP