A magyar anód, amely felforgathatja a világpiacot

A konferencia nyitó előadásán Áder János, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke rávilágított a globális energiacsapda lényegére, miszerint a föld energiaigénye háromszor olyan gyorsan nő, mint a népessége.

Ebben a versenyfutásban Magyarország elképesztő statisztikákat produkált. Míg 2010-ben mindössze 2 MW-os naperőművi kapacitásunk volt, 2025 végére ez a szám elérte a 8300 MW-ot, ami több mint négyezerszeres növekedés másfél évtized alatt. 

– hangsúlyozta a volt államfő. 
A sikernek azonban ára van: a hálózatnak meg kell birkóznia azzal a közel 2000 órányi „sötétszélcsenddel”, amikor nem süt a nap és nem a szél fúj, így a két legfontosabb megújuló forrás nem vagy alig termelés, itt jön a képbe az energiatárolás. 

Nem új az e-autó koncepciója 

Bár az akkumulátor-előállítás ma geopolitikai fegyver és stratégiai ágazat, a technológiai gyökerei a 19. századig nyúlnak vissza. Érdekesség, hogy 1900-ban az USA-ban több elektromos autó futott, mint benzines, sőt a Magyar Királyi Posta is üzemeltetett 35 elektromos tehergépkocsit, egészen 1963-ig. A fordulatot Henry Ford T-modellje és az elektromos önindító hozta el, így az autókat már nem kellett kurblizni. Áder János szerint lényegében pár ilyen aprónak tűnő újítás közel egy évszázadra parkolópályára tette a villanyhajtást.  

Ma azonban nincs visszaút.  

az európai gyártók pedig (lásd a NorthVolt közelmúltbeli súlyos nehézségeit) hozzájuk képest jelentős késésben vannak. Az akkumulátorgyártás jelenleg hat szempont mentén versenyez: energiasűrűség, biztonság, ár, környezetvédelem, tartósság és adaptálhatóság. Eddig a világon senki nem tudta ezt a hatot egyszerre kipipálni, egészen mostanáig, amikor is egy magyar cég vitte el a próbagyártásig azt az új technológiát, ami könnyen globális sikerré válhat.  

A magyar áttörés  

Vida Ádám, az ONLi vezetője és a Bay Zoltán Kutatóintézet kutatás-fejlesztési igazgatója az előadásában arra világított rá, hogy az egész világ a katódok (az akkumulátor pozitív pólusa) fejlesztésével volt elfoglalva, a magyar csapat viszont az anódra (negatív pólus) fókuszált. Az elmúlt tizenöt évben a TRL 6-os, azaz a kis szériás gyártásig vitték el a projektet, jelenleg pedig el is indult a nagyobb üzem kialakítása, amivel belátható időn belül a TRL 7-es szintet is elérik. (A műszaki innovációknál használt Technology Readyness Level egy 1–9 közötti mutató. A TLR 6-os szintű technológia már egy releváns ipari környezetben, azaz kisebb tesztüzemben is működő, validált prototípus. A TLR 7 rendszer pedig már teljes üzemi méretű prototípusként valós működési körülmények között, ez esetben üzemi méretű gyáregységben évi 100 tonnás mennyiségben is bizonyította a működőképességét.) 

A jelenlegi lítiumion-technológia grafitport és ragasztót használ az anódhoz, ami jelentősen korlátozza a kapacitást, illetve környezetszennyező gyártási folyamat az oldószerek és a hatalmas vízigénye miatt. A magyar kutatók – Lak György Bálint és Temesi Ottó vezetésével – viszont egyszerűen kikerülték a grafitot és a szilíciumot. 
 

Mit tud a magyar ONLi (ón-lítium)-anód? 

A teljes egészében hazai fejlesztésű ONLi-technológia egyik vívmánya, hogy cellaszinten képes megduplázni az eddig ismert töltéskapacitást. Ez radikális változást hozhat a végfelhasználók számára, hiszen  

A technológiai innováció alapja egy egyedülálló, „fém a fémen” elven működő elektrokémiai eljárás, amely szakít a hagyományos gyártási folyamatokkal. Míg a jelenlegi iparági sztenderd az említett poralapú anyagok, ragasztók és oldószerek keverékével vonja be az elektródákat, a magyar szabadalom során az ónötvözet közvetlenül, tisztán és homogén módon épül rá a rézfóliára. Ez nemcsak a vezetőképességet és a biztonságot javítja, hanem a környezetterhelést is nagymértékben csökkenti, mivel a hagyományos akkumulátorgyártás során a grafitport ragasztóval (kötőanyaggal) és oldószerekkel keverik össze, majd ezt a sűrű masszát kenik rá a rézfóliára, amit aztán óriási kemencékben szárítanak ki. 

Kevesebb energia kell 

A fenntarthatóság a gyártósorokon is megmutatkozik: a folyamat teljes energiaigénye nagy volumenben 20–45 százalékkal alacsonyabb a hagyományos, nagy hőigényű kemencéket is használó és igen összetett eljárásokhoz képest. Sőt, a vízfelhasználás – ellentétben a mai gyártástechnológiákkal – szintén elhanyagolható, mindössze néhány deciliter óránként.  

Mindezek mellett a fejlesztők ügyeltek a piaci realitásokra: az eljárás a már meglévő gigagyárak infrastruktúrájába különösebb átalakítás nélkül, könnyen beilleszthető, így elhárulnak a legfőbb akadályok a globális méretű ipari adaptációja elől. Fontos, hogy nem komplett akkumulátorcellákat, csak azoknak az egyik kulcsfontosságú alkatrészét gyártják majd, lényegében minimális szennyezési kockázattal – hangsúlyozták a konferencián. 

Egy szerencsés hiba  

A kerekasztal-beszélgetés során Lak György Bálint, az Edortech műszaki igazgatója, az eljárás egyik kidolgozója egy érdekes történetet is elmondott. A nagy áttöréshez, vagyis az igazi felfedezéshez egy 2013-as, elvben elrontott kísérlet vezetett, amikor egy 14 lépéses folyamat 11. lépésénél véletlenül nem nyomott meg egy gombot, és  

A tudományos munka 96 százaléka kudarc, és sokszor épp a hiba hozza meg az eredményt – tette hozzá. 

Piaci realitások és posztok 

Shmuel De-Leon nemzetközi energiatárolási szakértő, némileg árnyalva a képet, iparági válságról beszélt. Kínában ugyanis brutális árháború zajlik, a lítiumion-megoldások ára mindegy 40 százalékot esett, ami térdre kényszerítette az európai próbálkozásokat. Ebben a környezetben kell a magyar innovációnak átjutnia a laboratóriumi szint és a tömeggyártás közötti szakaszon. 
A cég szakértői kis iróniával megjegyezték, hogy  

Ígéretes, hogy a magyar vállalkozástól egy óriási amerikai e-autó-gyártó is kért már tesztelésre az anódból. Ezenkívül a CATL – a világ legnagyobb akkugyártója – szintén elismerte, hogy az ónalapú anód megvalósítható irány a lítium-vasfoszfát akkukat várhatóan leváltó nátriumion-alapú energiatárolókban – ez pedig mindennél jobban megerősíti azt, hogy a magyar fejlesztési irány helyes. Sőt, a helyszínen a Debrecenben épülő óriásgyár révén jelen lévő CATL egyik magyar vezetője egyezetetett is a hazai innovatív céggel.  

Három év, hatalmas tervek  

Az említett évi 1000 tonnás kapacitású üzem felépítése a tervek szerint az évtized végére valósulhat meg. Fontos, hogy ez nem egy összeszerelő üzem lenne, hanem egy olyan technológia moduláris gyár, ahol a szellemi tulajdon, a gyártástechnológia, így az ebből származó nyereség döntő része is magyar kézben marad. Egyértelművé tették, hogy nem a gyártástechnológia licencét értékesítik, hanem  

Ahogy az előadáson elhangzott: Bánki és Csonka porlasztója vagy Gábor Dénes hologramja után most az energiatárolás területén állunk a világhírnév kapujában. Ha a „Bay-anód” beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor Magyarország nemcsak az egyik fontos központja lesz a zöldátállásnak, hanem az azt támogató – ráadásul környezetkímélő – technológia egyik fontos motorjává válhat. 

Kapcsolódó: 

    
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.    

Nyitókép: Makronóm-illusztráció