Ezért nem akar Trump kompromisszumot kötni Grönland kapcsán

A Grönland körüli feszültség egyre inkább rámutat arra, milyen mély törések húzódnak a NATO-n belül, és arra is, hogy ezek a repedések nem szükségszerűen külső nyomás következményei. A The New York Times elemzése szerint Trump magatartása nem reagálás, hanem kezdeményezés: tudatosan vállalt konfliktus, amelynek célja nem a közös védelem újraszervezése, hanem a teljes tulajdonszerzés kikényszerítése.

A lap szerint két geopolitikai realitás vált világossá. Az egyik, hogy a NATO-tagállamok évtizedeken át alulfinanszírozták az északi térség biztonságát, miközben a jégsapkák olvadása, a kínai és orosz haditengerészet fokozódó aktivitása, valamint a kritikus tenger alatti kommunikációs kábelek felértékelték a térséget. 

A cikk hangsúlyozza: a jelenlegi válság különlegessége éppen az, hogy elkerülhető lenne. Trump már a kiindulópontnál világossá tette, hogy nem érdekli az a diplomáciai kompromisszum, amely egyébként szinte teljes egészében biztosítaná az általa hangoztatott védelmi célokat.

Trump és az elutasított megoldások

A The New York Times szerint az európai partnerek több alkalommal is olyan javaslatokat tettek, amelyek lehetővé tennék az amerikai katonai jelenlét bővítését Grönlandon, a kínai és orosz hajózás megfigyelését, valamint az Aranykupola rakétavédelmi rendszer fejlesztését. Trump azonban nem mutatott érdeklődést a diplomáciai kiskapuk iránt, és minden olyan megoldást elutasított, amely nem járt volna a terület teljes amerikai tulajdonba vételével.

A terület mérete önmagában is része a vonzerőnek. A cikk szerint Grönland „a végső ingatlantrófea”: nagyjából háromszor akkora, mint Texas, és még Alaszkánál is nagyobb. Ha Trump elérné célját, az az amerikai történelem legnagyobb területszerzése lenne, meghaladva az 1867-es alaszkai vásárlást is. A The New York Times külön kitér arra, hogy Trumpnak létezne egy jóval egyszerűbb, jogilag megalapozott megoldása. Egy 1951-ben aláírt amerikai–dán szerződés széles jogokat biztosít az Egyesült Államok számára grönlandi katonai létesítmények újranyitására. 

A cikk szerint néhány milliárd dollárért – jóval kevesebbért, mint amennyibe Grönland megvásárlása kerülne – az Egyesült Államok mélyvízi kikötőket, hosszú kifutópályákat, radarállomásokat és rakétavédelmi indítóhelyeket építhetne. Washington azonban nem kérte ezt. A The New York Times szerint Trump motivációja nem pusztán katonai vagy stratégiai. Amikor a lap egy interjúban arról kérdezte, mi történik, ha választania kellene Grönland és a szövetség megőrzése között, az elnök így válaszolt:

Trump a tulajdonlás jelentőségét is nyíltan hangsúlyozta:

Amikor a katonai erő alkalmazásának lehetőségéről kérdezték, így fogalmazott:

Európai reakciók és a konfliktus elmélyülése

A cikk szerint Trump fellépése komoly aggodalmat keltett Európában. A német alkancellár arról beszélt, hogy az európai országok nem engedhetik meg maguknak, hogy zsarolják őket. Finnország elnöke „veszélyes lefelé tartó spirálra” figyelmeztetett. Emmanuel Macron francia elnök pedig burkoltan Oroszország ukrajnai területszerzéseihez hasonlította Trump nyomásgyakorlását.

A The New York Times szerint az európai és amerikai álláspontok mára elbeszélnek egymás mellett, miközben a konfliktus feltételei egyre inkább adottak. Az európai vezetők attól tartanak, hogy Trump akár vámháborúval, sőt a NATO-ból való kivonulással is fenyegethet, ha nem kapja meg, amit akar. A cikk végkövetkeztetése szerint a válság azért különösen súlyos, mert nem kényszer szülte: Trump számára léteznek elfogadható alternatívák. Csakhogy ő nem kompromisszumot keres.

Nyitókép: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP