A franciák és a britek is békefenntartókat küldenének Ukrajnába, de még egy romániai mozgósítás is nagy falat nekik

A NATO-hadgyakorlatok célja papíron magától értetődő: békeidőben tesztelni a katonai szövetség képességeit, és felkészíteni a résztvevő országok haderejét a háborús mozgósításra, illetve azokra a kihívásokra, amelyeket egy éles helyzet kíván meg a katonáktól.

• A harctéri feladatok ellátása,
• a különböző nemzetek hadseregeinek együttműködése,
• a fegyverrendszerek kipróbálása és
• a tapasztalatcsere mellett

napjaink talán egyik legfontosabb, gyakran figyelmen kívül hagyott eleme a logisztikai kihívások leküzdése.

A 2022 óta tartó orosz–ukrán háború nemcsak a nyugati hadviselés stratégiai és kiváltképp taktikai hiányosságaira, elavultságára mutatott rá, de olyan logisztikai deficiteket is feltárt, amelyek súlyosan veszélyeztethetik a NATO nyugati és keleti szárnya közötti hatékony támogatást és csapatmozgásokat.

Hogy a vágyvezérelt politikai célkitűzések mennyire elrugaszkodtak a tényleges katonai realitásoktól, azt mi sem mutatja jobban, mint az utóbbi több mint három év NATO-hadgyakorlatait és különösképpen a francia, illetve kisebb mértékben a brit részvételt övező anomáliák, megúszósnak tűnő kivitelezések és hiányosságok.

Ezeket már csak azért is érdemes megvilágítani, mert az úgynevezett hajlandók koalíciója keretében épp Nagy-Britannia és kiváltképp Franciaország volt a leghangosabb a közelmúltban, amely mindenáron békefenntartókat akar küldeni egy háború utáni Ukrajnába. A valóság azonban könnyen keresztbe tehet a nagy ívű katonai elképzeléseknek.

Elbaltázott elrettentés

Hogy megfelelően szemléltessük a gondok eredőjét, vissza kell mennünk az időben egészen 2022 februárjáig, a NATO európai főparancsnoksága ugyanis ekkor – egy nappal a 24-ei orosz hadművelet megindulását követően – jelentette be, hogy fennállása óta először mozgósítják a szövetség keleti szárnyát az orosz agresszióval szemben megvédeni hivatott NATO Reagáló Erőt (NRF).

Az összesen 40 ezer katonából álló haderő az akkor még nem NATO-tag Svédország és Finnország mellett az Európai Unió hadseregeiből származó csapatokat foglalt magába.

Franciaország a mozgósítás keretében március 1-jén indította útnak a 27. hegyivadász zászlóalj 250 katonáját Romániába, a Brassó megyei Nagysink melletti NATO-támaszpontra. Az eredet kontingenst további 250 katona követte, 300 fős belga haderővel kiegészülve.

A Sas névre keresztelt hadművelet keretében Franciaország első alkalommal játszott vezető szerepet egy biztosító jellegű NATO-misszióban. Az elrettentés, pláne a gyors reagálás azonban nem igazán valósult meg:

A 7. páncélosdandár 13 tankját, páncélozott járműveit és nehézfegyverzetét pedig csak 2024. november 16-ára sikerült a helyszínre juttatni. A jelentős késlekedés oka? Németország megtiltotta, hogy a franciák az ő területükön keresztül közúton szállítsák a harcjárműveket, mivel

Így maradt a vasúti szállítás, ami újabb váratlan akadályokba ütközött, miután a francia hadsereg 20 éve nem hajtott végre ilyen mértékű vasúti berakodást.

Bertrand Toujouse, a francia szárazföldi haderő parancsnoka a Wall Street Journal-nak nyilatkozva arról beszélt, hogy

Hozzátette: a francia haderő „teljesen elfelejtette”, hogyan kell leküzdeni az ilyen jellegű logisztikai kihívásokat. Nem véletlen, hogy a NATO hivatalos kommunikációja sem dicsekedett a franciák teljesítményével.

A híres román vendéglátás

Ráadásképpen a francia csapatok teljesen leszerepeltek a 2022. december 6-án tartott hadgyakorlaton, amelynek keretében a kontingens a banális vezetési hibák következtében az összes, nagy nehézségek árán kiszállított Leclerc tankját „elveszítette” a szimulált ütközetben. Ezen felül a román állam sem könnyítette meg a helyzetüket.

2022 novemberében az akkor még hadügyminiszterként szereplő Sébastian Lecornou későbbi miniszterelnök hivatalos látogatása során az akkor már 700 fős misszió katonái arról panaszkodtak, hogy

A lassacskán 800 fősre hízó francia misszió számára ráadásul kezdett szűkössé válni a bázis, amit a románok képtelenek voltak időre a kellő igények szerint bővíteni.

A magyar ellenzék által állandóan bezzegországként emlegetett Románia még ennyi katonának is képtelen volt biztosítani a szükséges ellátást, amit szégyenszemre az állomány otthoni rokonsága pótolt, saját költségből, Franciaországból küldött ételcsomagokkal.

Professzionális nyűglődés

2023-ban az Európai Unió belső szállítási szabályzatai keserítették tovább a francia csapatok életét, mivel igencsak nyögvenyelőssé tették a csapatok felváltását és az utánpótlást. Luxemburg ebben az évben 30 katonával járult hozzá a harccsoport működéséhez.

2024 márciusára spanyol tengerészgyalogosok is érkeztek a misszióba, októberre pedig a francia csapatok létszáma már majdnem elérte az 1000 főt, illetve a kontingens további harckocsikkal és páncélozott járművekkel egészült ki.

Ilyen körülmények között került sor az első Dacian Fall elnevezésű NATO hadgyakorlatra, ahol a francia hadügyminisztérium által nyilvánosságra hozott fényképeken világosan látszik:

Akárcsak 2022-ben, a harckocsik

• egymáshoz közel,
• nyílt terepen,
• mindenféle drónok elleni védelem nélkül

manővereztek, ami az ukrajnai események tanulságai szerint nem tekinthető a túlélés zálogának a modern harcmezőn.

Ugyanez volt a helyzet a gyalogsággal is, amely

• a csapatszállító járművek mögött tömörülve, zárt alakzatban halat a különböző célok felé,
• ideális célpontot nyújtva mind a drónok, mind a tüzérség számára.

Sokat akar a NATO, de nem bírja?

Franciaország vezetése, teljesen figyelmen kívül hagyva a nem túl biztató eredményeket, politikai okokból úgy határozott, hogy

Ez majdnem 7500 fő, illetve – a logisztikai járműveken felül – 800 harcjármű elszállítását jelentette volna. Hasonló méretű, a francia határokon túli mozgósításra utoljára az öbölháborúban került sor.

A nagyjából 1700 kilométeres utat ráadásul mindössze 10 nap alatt kellett volna teljesítenie a franciáknak, hogy a seregtest részt vehessen a Dacian Spring elevezésű, idén május 5–26. közöttre tervezett NATO-hadgyakorlaton.

Márciusban még arról szóltak a hírek, hogy a 152. gyalogezred egységei útra készen várják az indulási parancsot, majd

Megint a románok...

Ennek egyik legfőbb oka – a romániai elnökválasztás zavartalanságának biztosítása mellett – az volt, hogy Románia képtelen volt megteremteni a hadgyakorlat alapvető feltételeit, amiért a nyugati sajtó alaposan el is verte rajtuk a port, és

Bukarest ugyanis 2024 júliusában a helyi önkormányzatokra bízta a stratégiai jelentőségű utak és hidak felújítását, amelyek többsége – forráshiány miatt – hozzá sem tudott kezdeni a munkához. Különösen kínos, hogy még a kérésben szereplő földutak járhatóvá tételét sem sikerült megoldani.

A legfájóbb gondot a kellő teherbírású, 95 méter hosszú, az Olt folyón átívelő voilai híd hiánya okozta, aminek elkészülése ekkor már négy éve csúszott, és csak idén júliusra, megfeszített munkával sikerült megépíteni.

Kínos magyarázkodás

Ugyanakkor az átütemezés mindennél árulkodóbb hozadéka volt, hogy a végül 2025 októberében, ismét Dacian Fall néven megrendezett hadgyakorlat idejére

A francia hadügyminisztérium ezzel kapcsolatban meglehetősen ellentmondásosan kommunikált:

A nyilatkozat utalt a 2022-es madridi NATO-csúcstalálkozón tett vállalásokra, amelynek értelmében a cél

Igen ám, de a tervezett és előzetesen bejelentett 7500 fős francia részvétel helyett a gyakorlatra mindössze 5000 fővel került sor, tíz különböző NATO-tagállam bevonásával.

Ebből a francia kontingens csupán 2400 főt számlált, ami nemcsak az eredetileg beharangozott ígéretektől, de még az utólag hivatkozott madridi vállalásoktól is messze elmaradt. Sőt, a kontingens még azt a létszámot sem érte el, amit a briteknek sikerült mozgósítaniuk a Steadfast Dart keretében.

Amellett, hogy ez a közelében sem volt az eredeti francia céloknak – amelyek az utólagos kommunikáció ellenére sem a „dandárkiterjesztésről” szóltak –,

Bár a francia hadsereg illetékesei szerint háborús helyzetben nem hátráltatná ennyi adminisztratív akadály a hatékony mozgósítást, és szerintük olyan körülmények között sokkal gyorsabban juthatnának el a csapatok a kelet-európai frontra, a kijelentést nehéz komolyan venni. Az infrastrukturális hiányosságok és a potenciálisan várható ellenséges szabotázsakciók, drón- és rakétacsapások – hogy csak néhányat említsünk a kockázati tényezők közül – nem éppen arról híresek, hogy meg szokták könnyíteni az általános logisztikai helyzetet.

A békeidőre vonatkozó nehézségek, akárcsak a logisztikai hálózat elégtelensége, ugyanígy érvényes faktorok lesznek egy ukrajnai békefenntartó misszió megszervezése és kivitelezése kapcsán. De a sokat emlegetett, esetleges NATO–Oroszország összecsapás esetében sem festenek túl fényes jövőt azzal kapcsolatban, hogy a nyugati országok képesek lennének-e a keleti NATO-szárny segítségére sietni.

***

Fotó: Jaap Arriens / AFP