Mi legyen a befagyasztott orosz devizatartalékkal?

„A globalista elitek az ukrajnai háború örve alatt le akarják választani Európát az orosz energiáról és a kínai kereskedelemről. Ameddig ezt a két célt nem érik el, addig hergelik az ukránokat a háború folytatására. Az első célt, az EU orosz energiáról való leválasztását, 2027 végéig erőltetett módon, az egyhangúságot megkövetelő szankció helyett többségi szavazással is elfogadható kereskedelempolitikai döntésként (pl. száz százalék vám kivetésével) akarják megvalósítani. 

Teszik ezt annak ellenére, hogy az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantása után a német és a nyugat-európai ipar úgy vesztette el üzleti modelljének alapját, hogy a kieső orosz gáz helyét nem tudta hasonlóan versenyképes áru és bőségesen elérhető energiaforrás átvenni. A németek már ott tartanak, hogy az ország utolsó műtrágyagyárát is bezárják, mivel az LNG-alapú földgázból nem éri nem műtrágyát gyártani. Az elhibázott brüsszeli szankciók miatt nem lehet orosz és belarusz műtrágyát importálni, hazai nincsen, így vagy drága importműtrágyát szórnak a földekre, vagy semmilyet, ám az eredmény ugyanaz lesz: kisebb termés és tovább dráguló élelmiszerek.

Az EU-nak a kínai kereskedelemről való leválasztása a szemünk előtt zajlik. Az indokolt kereskedelempolitikai intézkedések megakadályozzák, hogy a Trump elnök vámjai miatt az amerikai piacról kiszoruló kínai termékek elárasszák az európai piacot. Ezt senki sem vitatja. Brüsszel azonban már a teljes kínai kereskedelmet átpolitizálja és azt követeli Pekingtől, hogy vesse latba Moszkvában befolyását és vegye rá Putyint a háború befejezésére és az orosz csapatok Ukrajnából való kivonására. Macron elnök pekingi útjáról hazatérve egy újabb szempontot hozott fel a leválásra, szerinte Kínának rohamtempóban le kéne építenie kereskedelmi többletét, vagyis több európai terméket és szolgáltatást kéne vásárolnia, máskülönben az európaiaknak »nem éri meg« a kereskedelem.

A globalisták így feltételezett érdeke tehát az EU »végleges« leválasztása az orosz energiáról és a kínai kereskedelemről (a stratégiailag fontos szektorokban), ami által a vén kontinens az USA energetikai és technológiai piacává válna, ahol az elhúzódó háború finanszírozása miatt nem képződik annyi tőke, amennyi a technológiai és digitális lemaradás ledolgozásához szükséges, a pénz így továbbra is amerikai LNG-re és olajra, valamint fegyverekre és hiteltörlesztésre menne, persze dollárban.”

Nyitókép: Gavriil Grigorov / POOL / AFP

***