Korrupció és magyargyűlölet: ez a közös a brüsszeli politikusokban

Az elmúlt másfél évtizedben az Európai Unió intézményei folyamatosan az állítólagos rendszerszintű korrupció és jogállamisági problémák vádját szegezték Magyarországnak; ezekre hivatkozva akarják megfosztani Magyarországot a szavazati jogától, valamint ezekkel összefüggésben tartják vissza az uniós források egy részét is. Mindezek figyelembevételével érdemes áttekintenünk, milyen a korrupció helyzete az uniós intézmények háza táján. Az elmúlt években ugyanis számtalan korrupciós botrány rengette meg a brüsszeli elitet, és jópár Magyarország-kritikus politikusról is kiderült, hogy a saját zsebét helyezi előtérbe az európai adófizetők érdekei helyett.

A legfrissebb botrány Federica Mogherinit, az EU korábbi külügyi főképviselőjét érinti. Mogherini 2020 óta vezette a College of Europe-ot, 2022 óta pedig az EU Diplomataképző Akadémiájának igazgatója is volt. December 2-án a belga rendőrség letartóztatta a politikusasszonyt, miközben házkutatást tartottak az EU Külügyi Szolgálatán (EEAS) és az említett College of Europe-nál. Az Európai Ügyészség szerint „erős a gyanú”, hogy a 2021–2022-ben a College of Europe-hoz tartozó diplomáciai akadémia létrehozására kiírt közbeszerzési eljárás nem volt tisztességes. A nyomozás középpontjában állítólag a College of Europe 2022-ben vásárolt épülete áll, amelyért 3,2 millió eurót fizetett az intézmény. Mogherini a vádak hatására december 4-én le is mondott tisztségéről.

Mogherini továbbá támogatta a Sargentini-jelentést, a 7. cikkely szerinti eljárást – tehát Magyarország szavazati jogának felfüggesztését –, valamint a Magyarországgal szembeni pénzügyi szankciókat is.

Magyarország ellen, a korrupció mellett

Ha már a 7. cikkely szerinti eljárásnál tartunk, érdemes felidézni Didier Reynders esetét is. Reynders az Európai Bizottság igazságügyi biztosa volt, tehát az ő fő feladata volt, hogy „megleckéztesse” Magyarországot a jogállamisági kérdésekben. Hivatali ideje alatt alig telt el olyan hét, hogy ne támadta volna valamilyen indokkal hazánkat.

Az ügyészek szerint 2008 és 2018 között legalább 700 ezer eurót tett zsebre gyanús ügyletekből. Ezt a pénzt sorsjegyeken(!) keresztül mosta tisztára. A gyanú szerint érintett volt egy brüsszeli művészeti alapítványban is, ahol korábbi tanácsadói dolgoztak, és a művészeti tevékenység álcája mögött valójában pénzmosással foglalkozott az alapítvány. Az ügyet még pikánsabbá teszi, hogy az alapítványnak orosz kapcsolatai voltak.

A botrányok elérték az egyik – ha nem a leghangosabb – magyar-kritikus uniós politikust, Guy Verhofstadtot is. A volt belga kormányfő és a liberálisok egykori EP-frakcióvezetője több olyan vállalat igazgatóságában is helyet foglalt, amelyek érdekében európai parlamenti karrierje során lobbizott. Többek között az APG nyugdíjpénztárban, az Exmar tengeri szállítási vállalatban – így már rögtön érthető, miért lobbizott olyan erősen amellett, hogy Európa a csővezetéken érkező orosz energiahordozók helyett inkább térjen át a hajókkal szállított LNG-re. Jövedelmet kapott továbbá az EIPA (European Institute of Public Administration) nevű intézettől és a Sofina alapkezelőtől is. Az egyik legkényesebb ügye még miniszterelnökségére nyúlik vissza:

Verhofstadt neve a Katar-gate kapcsán is felmerült; sokak szerint nem volt véletlen, hogy éppen annak kirobbanása idején jelentette be visszavonulását.

Mogherini, Reynders és Verhofstadt három politikus között a korrupción kívül az is közös, hogy már egyikük sem tartozik a brüsszeli politika első vonalához. Most nézzünk meg két olyan politikust, akik nagyon is aktívak, és egyik fő feladatuknak tekintik a magyar kormány megbuktatását.

Magyar Péter főnökei a célkeresztben 

A Tisza Pártot is soraiban tudó Európai Néppárt két legbefolyásosabb politikusa, Ursula von der Leyen és Manfred Weber karrierje szintén bővelkedik korrupciós ügyekben. Von der Leyen német védelmi miniszteri ügyeiről már korábban részletesen írtunk. Bizottsági elnöki pályafutásának egyik legnagyobb botránya a Pfizer-gate, amely során kiderült, hogy a COVID-járvány idején SMS-ben „tárgyalta le” több milliárd euró értékű vakcina-beszerzést azzal a Pfizer gyógyszergyárral, amelyhez egyébként családi kapcsolatok is fűzik, az üzeneteket pedig később egyszerűen töröltette. Vádolták nepotizmussal is.

Manfred Weberről, az EPP frakcióvezetőjéről a 2019-es EP-választási kampány során derült ki, hogy különösen kreatívan kezeli az európai uniós költségtérítéseket. Kabinetfőnökét, Ouarda Bensouagot – aki 2024. november 1-je óta az EPP főtitkára – azzal vádolják, hogy egyszerre vette fel fizetését az Európai Parlamenttől (mint tisztviselő) és az EPP-től (mint politikai funkcionárius). Korábban maga Weber is hencegett azzal, hogy ő is így járt el, de ez némi párton belüli felháborodáson kívül nem váltott ki komolyabb következményt.

Az EPP-t korábban kampányfinanszírozási ügyek miatt is érintették, emiatt razziák voltak több néppárti székházban. Weber a saját családi házát nevezte ki pártirodának, miközben felvette az iroda fenntartására járó EP-s juttatást. Az már csak hab a tortán, hogy 2019-ben láthatóan a tolmácsköltségeken is spórolt: hivatalos honlapján olyan fordítási hibák voltak, amelyeket csak gépi fordítóprogram követhetett el.

Olajozott gépezet

A sort napestig lehetne folytatni. Itt most csak a holland Follow the Money és a Brussels Signal összesítését említjük, amely szerint a 705 európai parlamenti képviselő közül legalább 163 ellen indult eljárás korrupció, csalás vagy lopás miatt. Összesen 253 konkrét eset, ezek közül:

• 23 elmarasztaló ítélet vagy szankció.
• Tizenhat vesztegetés,
• negyvenöt korrupciós bűncselekmény,
• negyvennégy csalás/lopás.
• És akkor még nem beszéltünk a 37 szexuális zaklatási ügyről.

Persze naiv dolog lenne azt hinni, hogy bármelyik korrupciós botránynak komoly következménye lenne Brüsszelben. Az uniós intézményekben már rég kialakult egy olyan olajozott rendszer, amely nem a korrupció ellen, hanem a korrupt politikusok védelmében működik.

***