Németország Európa beteg embere: Berlint már a szövetségesei sem veszik komolyan

Az elmúlt hónapokban újra kiéleződött a diplomáciai feszültség Németország és Lengyelország között az Északi Áramlat gázvezeték elleni terrortámadással kapcsolatban. Donald Tusk lengyel miniszterelnök és más lengyel politikusok élesen bírálták Németországot, miközben az ügyben hozott döntéseikkel nyíltan szembementek Berlin érdekeivel. Nemrég Lengyelországban letartóztattak egy ukrán férfit, akit azzal vádolnak, hogy részt vett az Északi Áramlat – Németország létfontosságú energia-infrastruktúrája – elleni terrortámadásban. Berlin azonnal kérte a gyanúsított kiadását a lengyel hatóságoktól.

Donald Tusk beint Németországnak

Tusk azonban kijelentette, hogy a kiadatás „nem szolgálja Lengyelország érdekeit”, és a gázvezeték felrobbantását „hőstettnek” nevezte, hozzátéve, hogy nem a támadás, hanem a vezeték megépítése volt a valódi botrány. A lengyel bíróság – Tusk kijelentéseivel összhangban – megtagadta a gyanúsított kiadását, mire a lengyel kormányfő cinikusan megjegyezte, hogy az „ügy le van zárva”.

A lengyel hírszerzés vezetője, Slawomir Cenckiewicz is megszólalt az ügyben. A Financial Timesnak adott nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy az Északi Áramlatot felrobbantók üldözése „nem ésszerű”, sem Lengyelország, sem a NATO érdekei szempontjából, anélkül, hogy pontosította volna, milyen érdekekre gondol.

Nemcsak politikailag, de jogilag is vállalhatatlan

Tusk és a lengyel vezetés kijelentései nemcsak politikailag szerencsétlenek, hanem az uniós joggal is ellentétesek. A 2002-es „Tanácsi Kerethatározat az Európai Elfogatóparancsról és a Tagállamok Közötti Átadási Eljárásokról” szerint a kiadatási kérelem megtagadása csak kivételes esetekben lehetséges, például ha az elfogatóparancs diszkriminatív okokból, például:

• nem,
• faj,
• vallás
• etnikai származás,
• politikai vélemény vagy
• szexuális irányultság miatt

történt.

A „nemzeti érdekekre” való hivatkozás nem szerepel a jogszabályban, így Lengyelország lépése egyértelműen sérti az uniós szabályokat. Nem Németország az egyetlen, amely szembesült szövetségesei ellenállásával.

Az általában Berlinhez igazodó Olaszország is kezdetben akadályozta a gyanúsított kiadását, ám október végén az olasz legfelsőbb bíróság végül jóváhagyta a kérelmet.

Magyarország nem maradt csendben

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter viszont határozottan elutasította Tusk kijelentéseit, megdöbbentőnek nevezve, hogy egy miniszterelnök „hőstettnek” minősít egy terrortámadást.

– fogalmazott Szijjártó, hozzátéve: „Egy biztos: mi nem akarunk olyan Európát, ahol a miniszterelnökök terroristákat mentegetnek.”

Elsorvadó német befolyás

Az Északi Áramlat felrobbantásának ügye nemcsak Németország és Lengyelország közötti diplomáciai konfliktus, hanem rávilágít Berlin gyengülő pozíciójára is az Európai Unióban. Ha Németország, amely évtizedekig Európa vezető hatalmaként határozta meg a kontinens politikai és gazdasági irányvonalát, nem képes saját szövetségeseit – például Lengyelországot vagy Ukrajnát – rábírni a szabályok betartására, felmerül a kérdés:

Az, hogy Berlin szótlanul tűri, ahogy szövetségesei nyíltan semmibe veszik érdekeit, nem csupán diplomáciai kudarc, hanem Németország helyzetét is megkérdőjelezi az Európán belül.

Nyitókép forrása: Matthias Rietschel / POOL / AFP