Az első ilyen eszköz a Győzelem Napjának, mint „Nagy Honvédő Háborúnak” a kultusza, és, hogy a második világháborúban aratott győzelem egyedül Oroszország érdeme, ami a 2010-es évek óta nem csupán egy megemlékezés, hanem egy dicsőséges emlékeztető arra, hogy Oroszország képes lehet ezt a diadalt megismételni.
Második lépésként elkezdték az emberek szemében a Nyugatot egyfajta ellenségképként bemutatni, amely fenyegetést jelent Oroszország számára. Ezt követte Ukrajna dehumanizálása, az ukrán állam, a vezetése és a katonák elválasztása a „testvérnéptől”.
Az ukrán kormány helyett a rezsim, az ukrán hadsereg helyett a nacionalisták kifejezést vezették be a szóhasználatba.
Így a sajtó segítségével egyfajta propaganda nyelvezetet hoztak létre – írja a szakértő.
Végül, utolsó lépcsőként megkezdődött a társadalom militarizálása, a Krím dicsőséges visszaszerzésének felidézése. 2022 után pedig, amikor már egyértelmű volt, hogy az ország véres háborút folytat, a következő narratívát kezdték terjeszteni: