Trump második találkozóját Putyinnal Budapesten tervezte, azonban ezt váratlanul elhalasztotta, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudna kézen fogható sikert felmutatni egy ilyen békecsúcson.
Több vélemény szerint az oroszok hibát követtek el azzal, hogy nem akartak egy centit sem engedni, és úgy akartak újra asztalhoz ülni Trumppal, hogy ő nem tudhatta biztosan, hogy eredménnyel fog onnan felállni. Az, hogy ezt Alaszkában megengedte, az sokkal inkább taktika volt, mint gyengeség, másodszor viszont már nem tett ilyen gesztust. Érdemes ilyen szempontból nézni az izraeli látogatást: Trump akkor jelentette be az utat, mikor már biztosan lehetett tudni, hogy megtörténhet az izraeli túszok hazatérése, és már csak ünnepelni ment Izraelbe.
Már a tárgyalások elindulása előtt is sokan feltették a kérdést, hogy vajon Trump tud-e kellő nyomást helyezni az oroszokra ahhoz, hogy sikerüljön lezárni a háborút. A Mandinernek még Trump megválasztása előtt nyilatkozó Thomas Fazi olasz újságíró például azzal érvelt, hogy az egyetlen ember, aki dönthet a háború befejezéséről az Vlagyimir Putyin. Mint mondta:
Szerintem az is kérdéses ezen a ponton, hogy Putyin egyáltalán elfogad-e bármilyen békemegállapodást, mert azt hiszem megengedtük neki, hogy azt érezze, elég erősek ahhoz, hogy a harctéren nyerjék meg ezt a háborút, és tényleg elérhetik Ukrajna szétesését.”
Az elmúlt hónapok gyümölcstelen tárgyalásai sok vélemény szerint ezt látszanak megerősíteni. Mások szerint az oroszok helyzete egyáltalán nem olyan szilárd, hogy az amerikaiaknak ne lenne hatalmában nyomást gyakorolni. Most Trump egy alternatív megoldással próbálkozik, ez pedig a gazdasági nyomás.