Charlie Kirk politikája: a MAGA-doktrína

Vasárnap este eltemették Charlie Kirköt, az amerikai jobboldal meghatározó alakját, aki ellen szeptember 10-én, egy utahi egyetemen követtek el halálos merényletet. Röviden már foglalkoztunk a nagy vitázó nézeteivel, amikor azt a telexes állítást cáfoltuk, hogy szélsőjobboldali lenne. Most összefoglaljuk, mit ír utolsó kötetében, a The MAGA Doctrine-ban.

Charlie Kirk, a klasszikus amerikai jobboldali

Charlie Kirk nyilván nem eredeti gondolkodó, nem politikai elméletalkotó, hanem tájékozott vitázó és interpretátor volt. A Turning Point USA alapítója sokakra volt hatással, ráadásul teljesen klasszikus, sztenderd amerikai jobboldali elveket vallott, ezért is érdemes vele megismerkedni.

Elsőként is ismételjük át, kik voltak nagy hatással  Kirkre. Politikai mentora a neokonzervatív David Horowitz volt (1939-2025), illetve hatással volt Ronald Reagan repubikánus elnök, William F. Buckley Jr., a neokonzervatív gondolkodó (1925-2008), a szabadpiacpárti Milton Friedman és a libertárius szabadpiacpárti fekete szerző, Thomas Sowell.

Mint a kötetről magáról írja: „a MAGA-doktrína arról szól, mi történik, ha két politikai párt már nem hallgat az emberekre, de mégis az emberek nyernek”. Ugyanis mindkét párt a nagy szabályozó államot és az óceánon túli nagy katonai beavatkozásokat támogatja, ami egyfajta jobb-ball koalíciót jelent. Mint Kirk leszögezi: „a nagyobb nem mindig jobb. A kormányzatnak olyan kicsinek kellene lennie, hogy alig vegyük észre.” Kirk hangsúlyozza az egyéni jogok, a család, a helyi egyházi gyülekezet és iskolák fontosságát.

Szerinte Trump „a nagy felforgató”, aki megérezte, hogy a politikai elit mennyire nincs már kapcsolatban a választókkal. Megjegyzi: még az angolszász konzervativizmust megalapító Edmund Burke is támogatta az amerikai függetlenségi háborút (amerikai szóhasználatban: „amerikai forradalmat”). Leszögezi azt is: a MAGA-doktrína természetesen „nem a 19. századi rasszizmushoz vagy szűklátókörűséghez való visszatérés, ahogy annak nyilvánvalónak kellene lennie”.

A bevándorlással kapcsolatban Kirk hangsúlyozza:

A spanyolajkú amerikaiak 56 százaléka egyetért azzal, hogy meg kell tagadni az állandó letelepülés engedélyezését azoktól a bevándorlóktól, akik kihasználják a jóléti intézkedéseket.

65 százalékuk szerint az illegális bevándorlóknak nem szabadna juttatni az adófizetők által fizetett jóléti szolgáltatásokból.

És mindezzel egyetért a feketék 71 százaléka is.

Kirk támogatta Donald Trump gazdaságpolitikáját, beleértve a zöld ügyek lecsavarását is. 

– de ettől most megkímélnénk az olvasót. Mindenesetre rámutat: a 150 szövetségi bíró kinevezése és szenátus általi megerősítése szép munka volt (a konzervatív és jobboldali libertárius bírákat a Federalist Society tömöríti, többnyire ez a szervezet ajánlotta a bírákat Trump csapatának figyelmébe). 

Külpolitika: a katonai beavatkozások ellen

Érdekesebb azonban talán mindaz, amit Kirk a külpolitikáról ír.

„Nem arról van szó, hogy minden, amit Amerika a nemzetbiztonság nevében tesz, az gonosz vagy imperialista lenne” – szögezi le Charlie Kirk. De szerinte az amerikai vezetés rosszul ítélte meg az iraki helyzetet, amikor elkezdte az iraki háborút. Leszögezi: „Amerikát nem kellene feláldozni a globális átalakítás missziójának” oltárán. 

Hozzáteszi: az afganisztáni háború 19 éve alatt 2400 amerikai katona halt meg, „és végülis egy amerikai állampolgár sem tudná megmondani, mi is most a célunk ebben az országban” (a kötet írásakor Amerika még ott állomásozott Afganisztánban). Mint írja: az azonnali cél az al-Kaida elleni támadás volt a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után, de a célok nagyon is kitágultak.

Charlie Kirk hangsúlyozza:

Felhozza példaként a Kabul Grand Hotelt, amit 85 millió dollárból hozott létre az amerikai kormány, csak pár szobája volt, s amivel kapcsolatban arra is költeni kellett, hogy ne akarják onnan megtámadni a vele szemben lévő amerikai nagykövetséget. 

Charlie Kirk arra figyelmeztet, hogy arrogáns dolog azt gondolni, hogy az amerikai kormány csodákat tud csinálni külföldön, miközben „alig tud kézbesíteni egy levelet otthon”.

Hozzáteszi: az „Amerika az első” jelszava nem jelenti azt, hogy Amerika eltűnik a világ színpadáról, hanem csak arról van szó, hogy az amerikai beavatkozások jótékony hatása kisebb, mint amennyire Amerika belefolyik a nemzetközi intézményekbe és a globális politikába. Szerinte 

Kirk rámutat: Amerika 2001 óta 6 billió dollárt költött Irakban, Afganisztánban és a környező régióban katonai akciókra, ami az amerikai költségvetési hiány negyede.

Kirk kiáll a párizsi klímaegyezményből való kilépés ellen (Biden alatt Amerika visszalépett az egyezménybe). Emellett kifejti, hogy Trump azért szereti inkább a bilaterális, kétoldalú egyeztetéseket a multilaterális, többoldalúak helyett, mert így praktikusabban és flexibilisebben tud tárgyalni, hiszen saját bevallása szerint tucatnyi megoldási lehetőséggel megy egy tárgyalásra, és szereti nyitva hagyni a kommunikációs csatornákat. 

Charlie Kirk úgy látja, hogy a Trump elnökségéig érvényben lévő Wilson-doktrína, az első világháború idején elnökösködő Wodroow Wilson globális utópiája nem működött. Hangsúlyozza: Amerikának inkább a kereskedelem és a kultúra területén kell hatással lennie a világra, nem háború által. Trump csak felesleges háborúktól szeretné megkímélni országát, amivel a Monroe-doktrínához tér vissza (Amerika az amerikaiaké). 

Mint írja: „semmi hazafiatlanság nincs abban, hogy kimaradunk olyan háborúkból, amelyek nincsenek jó hatással hazánkra, vagy amelyeknek nincs világos erkölcsi célja.” És itt Kirk utal a nyugati morális gondolkodás egyik keresztény alapeszméjére, 

Kirk szerint Wilson és Bush is idealisták voltak. Trump azonban célorientált, nem úgy, mint a „washingtoni politikai figurák” többsége. Trump „ nem érdekelt pusztán abban, hogy kimutassa távoli ügyekkel való azonosulását, mint az arab világ liberális demokráciává alakítása”. Hanem mérlegeli az előnyöket és hátrányokat, legyenek azok morálisak vagy pénzügyiek. Célja egyszerre a béke és az erő. 

Charlie Kirk vallásossága

Charlie Kirk evangelikál protestáns keresztény volt, s a Calvary Chapel Associationhöz tartozott, ami a pünkösdista eredetű evangelikál gyülekezetek szövetsége. A felesége, Erica Kirk katolikus családban nőtt fel és politológiát végzett. 

Charlie Kirk a róla szóló Wikipédia-szócikk szerint kreacionista volt, és megtartotta a zsidó szombatot, amit keresztény kötelességnek érzett. Utóbbiról egy könyvet is írt, amely halála után bestseller lett (Stop, in the Name of God: Why Honoring the Sabbath Will Transform Your Life).

2021-ben Charlie Kirk összefogott Rob McCoy kaliforniai lelkésszel, akivel közösen létrehozták a TPUSA Faith szervezetet (Turning Point USA Faith), hogy annak segítségével mobilizálják a konzervatív keresztényeket a Republikánus Párt oldalán.

New York-i katolikus érsek: Charlie Kirk misszionárius és hős volt

„Modern kori Szent Pálnak” nevezte Timothy Dolan bíboros, New York érseke pénteken Charlie Kirköt.  Hozzátette: a meggyilkolt konzervatív aktivista „kedves” vitastílusa „taníthat nekünk valamit”.

Dolan, elmondta: korábban nem ismerte Kirköt, de miután Kirket szeptember 10-én meggyilkolta egy szélsőbaloldali merénylő egy utahi egyetemi kampuszon, utána nézett, ki volt ő, és lenyűgözte, amit talált.

„Minél többet tudtam meg róla, annál jobban gondoltam: »Ez a fickó egy modern kori Szent Pál«” – mondta Dolan a Fox and Friends című műsorban. Hozzátette: 

Megjegyezte azt is: „Úgy gondolom, ő tudta, mire gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy az igazság szabaddá tesz.”

New York érseke azt mondta, hogy bár Kirk „nyílt” és „meglehetősen egyenes” volt, „mindig tisztelettel” bánt az ellenfeleivel, amikor szóban vitáztak.