Hagyjuk már, elég volt! Ezek nem „elszigetelt esetek” – hanem a baloldali gyűlöletkeltés mérhetetlenül sötét gyümölcsei

Nézzük a szélsőbaloldali amerikai merényletek szűkített listáját a közelmúltból:

• Merénylet Donald Trump ellen 2024. július 13-án, a kampányban.
• Egy 28 éves transznemű lövöldözik egy nashville-i iskolában 2023-ban, keresztényellenes gyűlölettől vezérelve megöl három kilencéves diákot.
• 2025. augusztus 27-én úgyszintén egy transznemű lövöldözik egy minneapolisi katolikus iskolában, a tanévnyitó szentmisén, megölve három gyermeket és megsebesítve 21-et.
• Egy charlottville-i villamoson késsel meggyilkolják Iryna Zarutska 23 éves ukrán menekültet, a gyilkos egy sokszoros visszeső, Decarlos Brown Jr., akit a bírák jónak láttak visszaengedni a társadalomba; az esetet a többi utas szótlanul végignézi.
• És végül szeptember 10-én, egy nappal a 2001. szeptember 11-i merényletek évfordulója előtt egy merénylő lelövi Utah-ban Charlie Kirk evangéliumi keresztény politikai aktivistát, Donald Trump győzelmének egyik kovácsát. 
• Ide hozhatnám még a Robert Fico elleni merényletet és Andrej Babiš megtámadását is az európai frontról.

De mégiscsak elképesztő, hogy a „demokrácia hazájában”, az Amerikai Egyesült Államokban idáig fajultak a dolgok.

A nashville-i gyilkos „fehér privilégiumokkal” rendelkező iskolásokról írt a naplójában, akiket transzneműként „kis buzeránsoknak” nevezett, hozzátéve: „meg akarlak ölni titeket”. 

A minneapolisi rendőrség jelentése szerint „a gyerekek életkora és az iskola keresztény iskolának való minősítése felismertette [benne] a támadás azonnali hírét.” A minneapolisi merénylő, Robin M. Westman két YouTube-videóban tárta a világ elé antiszemita, katolikusellenes és Trump-ellenes nézeteit. 

Az ukrán menekültlány támadója pedig azt mondta: 

– nyilván nem tudta, hogy nem amerikai az illető, hanem ukrán menekült. De az is lehet, hogy nem érdekelte volna, minden fehért egy kalap alá vesz.

Ha mindez nem volna elég, a hivatalos Black Lives Matter X-profilra kiposztoltak egy videót, amiben egy fekete nő arról beszél az ukrán lány elleni merénylet kapcsán, hogy a feketéknek „joguk van az erőszakhoz”. 

Ukrajnáról sok mindent el lehet mondani, de nem voltak gyarmatai, nem voltak fekete rabszolgái és nem volt faji szegregáció sem az országban. Sajnos sokszor tapasztaltam, hogy az amerikaiak (bőrszíntől függetlenül) azt hiszik, a történelem mindenhol ugyanúgy zajlott, ahogy náluk. De az a helyzet, hogy az egykori szomorú múlt sem igazolja a fehérellenes rasszista erőszakot (sem), amerikai fehérek ellen sem. De hát ez amúgy evidens kellene hogy legyen.

Rod Dreher azt is kitúrta és megírta a hírlevelében, hogy

„a Jezebel több mint boldog, hogy rémálmaiban a vénasszony lehet”. Oké, a Jezebel a merénylet után tisztességgel elítélte azt.

A meggyilkolt diákok minden szempontból ártatlanok voltak. Charlie Kirk mindig kész volt a vitára és eszmecserére. Donald Trump demokratikusan megválasztott elnök lett. Az ukrán lánynak semmi köze nem volt az amerikaiak belvitáihoz, meg amúgy is. Rosszkor volt rossz helyen? Lehet. De milyen igazságszolgáltatás az, amely egy 14-szeres visszaesőt visszaenged a társadalomba?

Ezek azok az elméletek ugyanis, amelyek miatt egyre több bíró gondolja azt, hogy a bűncselekmények elkövetői az elnyomó társadalom áldozatai, akiket fel kell menteni, ki kell engedni.

Pesze a baloldalon majd azt lesz a mondás, hogy a „populista jobboldal” keltette feszültségek vezettek ide, azaz átmennek majd áldozathibáztatásba, amit amúgy szeretnek nagyon elítélni. Meg elszigetelt esetekről fognak beszélni, beszámíthatatlan merénylőkről, akiknek tisztázatlan a motivációja. De sajnos ez nincs így.

Pedig nemrég vetített le egy filmet a dél-afrikai búrgyilkosságokról Donald Trump a Fehér Házban Ciryll Ramaphosa dél-afrikai elnöknek. „Öld meg a búrt!” – szól a kormánypárt ANC-ből kivált Julius Malema kommunista pártjának egyik himnusza. És ölik is.

Az is eszembe jut, hogy 

S ahhoz képest, hogy a baloldal állandóan a szélsőjobboldali erőszaktól retteg, mintha mostanában a szélsőbaloldali erőszak lenne az erősebb.

Nagyjából a francia forradalomig és XVI. Lajos kivégzéséig lehetne visszamenni, és persze ott van a százmillió halottat produkáló kommunizmus is. A racionálé, az igazolás rendszerint az, hogy a meggyilkoltak „elnyomók” és „gyűlöletkeltők”, egyszóval fasiszták. Nyilván a gyűlölködőknek gyűlölet jár, szemet szemért alapon. Mostanában a forradalmi logika új verziójának vagyunk szemtanúi. Mert ugye,

Én nem hiszek abban, hogy a puszta kritika fizikai agresszióhoz vezet. De itt nem ideológiai álláspontok puszta kritikájáról van szó. A rendszerszintű rasszizmus, kritikai fajelmélet és a „fehér törékenység” hibbant elméletei szerint a fehérek lényegében genetikailag magukban hordozzák a rasszizmust, és nem tudják levetkőzni. (Ezeket ma többek között Kende Ágnes eltér szociológus doktorandusz, a CEU Demokrácia Intézetének munkatársa próbálja importálni hazánkba.) Megbánásra van lehetőség, de feloldozás nincs. Ahogy XVI. Lajos sem tud nem király lenni, legalábbis hiába minősítették Capet polgártársnak, csak kivégezték, mintha mégsem tudna puszta polgártárssá minősülni. 

Engem nem szoktak zavarni a politikai megosztottságok, amelyek a demokratikus politikai verseny velejárói. Még az intenzív, érzelmekkel teli vita sem zavar, emberi dolognak tartom. De az a helyzet, hogy 

Végülis önazonos...

Feltehetnénk azt a kérdést is, a la posztmodern baloldal, hogy vajon strukturális problémáról van-e szó az amerikai baloldalon? Szerintem igen.

(A Telex és a 444 ezúttal megállta a szélsőjobboldalizást.)

Isten nyugosztalja Charlie Kirköt. És adja Isten, hogy ne legyen rá hasonló válasz. És adja azt is, hogy ez a hisztéria távol maradjon hazánktól.

(Fotó: AFP / Jeff Kowalsky)