Konstantin Eggert, az orosz származású újságíró szerint a Dél-Kaukázus lassan kiszabadul Oroszország árnyékából.
Konstantin Eggert, az orosz származású újságíró, aki jelenleg a Deutsche Welle (DW) munkatársa, és a litvániai Vilniusban él, korábban a BBC orosz szolgálatának moszkvai irodáját vezette. Most az Euractiv oldalán publikált cikkében szinte kárörvendve elemzi, hogyan csúszik ki Oroszország kezei közül a Dél-Kaukázus feletti évszázados befolyása, miközben a Kreml egykori híve, Szergej Markov is váratlanul a rendszer célkeresztjébe kerül.
Eggert visszaemlékezése szerint a 2000-es évek elején, a BBC moszkvai irodájában Szergej Markov politikai elemzőként szinte bármilyen álláspontot kész volt képviselni, ha a honorárium megfelelő volt. Az akkoriban 50 dolláros BBC-s fellépési díjért Markov akár az azeri-örmény konfliktus bármelyik oldalát támogatta. Az évek során Markov a Kreml elkötelezett szószólójává vált.
Ezt is ajánljuk a témában
A tagjelöltből uniós politikai célponttá avanzsált kaukázusi állam felett továbbra is Damoklész kardjaként lebeg az orosz fenyegetés, de legalább az amerikai viszony enyhülőfélben van.
Ám a közelmúltban váratlan fordulat történt: a Kreml „külföldi ügynöknek” minősítette Markovot, ami eddig csak Putyin-ellenes politikusokra, újságírókra és aktivistákra volt jellemző. Ez az első eset, hogy egy ilyen lojális figurát ér hasonló büntetés.
Eggert szerint a válasz Markov azerbajdzsáni kapcsolatában rejlik. Markov éveken át Ilham Alijev azeri elnök érdekeit népszerűsítette, amit Moszkva sokáig elnézett, hiszen Oroszország és Azerbajdzsán viszonya alapvetően jó volt. Az idők azonban változnak. Markov hirtelen kegyvesztése egyértelmű üzenet a moszkvai elitnek: Azerbajdzsán mostantól „ellenség”.
Eggert cikkében rámutat, hogy az Oroszország és Azerbajdzsán közötti kapcsolat soha nem volt egyszerű. Bár Oroszország évszázadokig dominálta a Dél-Kaukázust, Baku mindig is neheztelt Moszkva Örményországgal ápolt szoros kapcsolatára.
Ez évtizedeken át lehetetlenné tette, hogy Azerbajdzsán visszaszerezze a többségében örmények lakta Hegyi-Karabah régiót. Moszkva ugyanakkor gyanakvással figyelte Azerbajdzsán független energiapolitikáját, valamint Izraellel és Törökországgal való stratégiai kapcsolatait, amelyek különösen irritálták a Kremlt, tekintve, hogy Irán – Oroszország szövetségese – ezek ellenlábasának számít.
Ezt is ajánljuk a témában
Az arab világban kezdődött újra a békekötés, de a háttérben zajló erőcsatározás messze túlnő a Kaukázuson: Oroszország aggódik, Irán dühöng, és az Egyesült Államok most új taktikai lépéseket tesz.
2023-ban Alijev váratlanul villámhadjáratot indított, és napok alatt visszafoglalta Hegyi-Karabahot, anélkül, hogy Putyinnal konzultált volna. Eggert szerint a Kreml vonakodott Azerbajdzsánt elrettenteni, részben azért, hogy megbüntesse Nikol Pasinján örmény miniszterelnököt, aki egyre inkább az EU felé orientálódik.
Ám Moszkva tétlensége csak tovább mélyítette Oroszország gyengeségének képét. Az azeri-örmény békeszerződés, amelyet 2025. augusztus 8-án Washingtonban írtak alá, Oroszország részvétele nélkül jött létre – pár évvel ezelőtt ez elképzelhetetlen lett volna.
Alijev és Pasinján egyaránt eltávolodtak Moszkvától.
Eggert kiemeli, hogy mindkét vezető figyelmen kívül hagyta az Oroszországban élő hatalmas azeri és örmény diaszpórák érdekeit, amelyek eddig Moszkva befolyásának fontos eszközei voltak a régióban.
Grúzia kivételével a Dél-Kaukázus lassan kiszabadul Oroszország árnyékából – írja. Eggert szerint 34 évvel a Szovjetunió bukása után Örményország és Azerbajdzsán búcsút int Moszkvának. A Kreml tehetetlenül nézi, ahogy befolyása elpárolog, és a „szerencsétlen” Szergej Markov megbüntetése csupán Putyin erőtlen válasza a változó időkre.
Nyitókép forrása: STRINGER / AFP
Ezt is ajánljuk a témában
Kaja Kallas, az EU külügyi főtárgyalója, akit Donald Trumpék gyakorlatilag levegőnek néznek, X-posztban üdvözölte az egyezséget. Kevésbé örül a fejleményeknek Irán. Rajcsányi Gellért írása.
***
Donald Trump és Vlagyimir Putyin Budapesten találkozik, hogy véget vessenek a harcoknak. Előtte Trump még Volodimir Zelenszkijjel tárgyalt Washingtonban.
Hét év után először ültek egy asztalhoz az EU és Kína parlamenti képviselői, de a diplomáciai közeledés helyett kínos szóváltások jellemezték az ülést.
A budapesti békecsúcs miatt még az európai vezetők is sértve érezhetik magukat.
Egyszerűen az angolok sem bírnak napirendre térni fölötte.
Ha nem is azonnal tör ki az orosz-ukrán béke a budapesti békecsúcson, azt talán végre kipróbálhatjuk, milyen, ha egyszer a térségünk jövőjéről végre itt, Közép-Európában tárgyalnak. Veczán Zoltán írása.
Nincsenek véletlenek.
Szijjártó Péter szerint Brüsszel mostanra minden jelentős szereplőtől elszigetelte magát.
Az új kommunikációs rendszer minden korábbi várakozást felülmúlt.
