Egy világ dőlt össze véresen a Kaukázusban – vajon hogy épül az új?

Július elején Abu-Dzabiban lépett közvetlen tárgyalóasztalhoz Ilham Aliyev azeri elnök és Nikol Pasinján örmény miniszterelnök, hogy új lendületet adjanak a körvonalazódó békefolyamatnak.

Ez volt az első ilyen találkozó azóta, hogy márciusban megszületett a béke-megállapodás tervezete – és bár áttörés nem született, az összecsiszolt, bizalomépítő hangulat jó alap lehet a további munkához.

Ez az alig 32 kilométeres útvonal kulcsfontosságú Azerbajdzsán számára: ha vám- és határellenőrzés nélkül működik, közvetlen kapcsolatot biztosít az anyaországi országrészek és Nahicseván exklávé között, anélkül hogy Iránon kellene áthaladniuk.

Egy amerikai javaslat további enyhülést hozhat: 

ez lehetne egy semleges felügyeleti forma, amely eleget tesz mindkét fél igényének. Pasinján megerősítette, hogy az ajánlatot megkapták, és tárgyalnak róla, ám az örmény szuverenitás feltétele nélkül ez nem valósítható meg.

A konfliktus gyökerei a Szovjetunió bukása idejére nyúlnak vissza: az első hegyi-karabahi háború (1988–1994) során etnikai tisztogatások és kisebbségi jogviták zajlottak; a régió – többségében örmény ajkú – polgárai kiléptek Azerbajdzsánból. Az 1994-es tűzszünet idején viszonylagos status quo alakult ki, de a sebek nem gyógyultak be.

2020 őszén újabb háború tört ki: Azerbajdzsán gyorsan visszafoglalta a terület nagy részét, míg végül 2020. november 9-én Oroszország közvetítésével ismét tűzszünet született. A területet visszafoglalták, de a Zangezur-folyosó ellenőrzéséről egyértelmű megegyezés nem született.

Sokan felvetik, hogy ez etnikai tisztogatásnak is minősíthető. Ez a fordulat katalizálta a béketárgyalások felgyorsulását, és adta meg az új diplomáciai lendületet. 2024. január 1-jén a regionális státusz beteljesedett: 

Noha a béke felé vezető út papíron kijelölt, az élet másként zajlik, a határ menti falvakban ismét sűrűsödnek az éjszakai lövések, főként Örményország déli, Szjunik tartományi falvaiban, amely közvetlenül határos Azerbajdzsánnal. Abban a forgatókönyvben, hogy a tárgyalások után visszatérne a katonai feszült helyzet, nem kizárt újabb fegyveres összecsapás.

Politikai nyomás is növekszik: Jerevánban utcai tüntetések robbantak ki az alkotmány módosítása miatt, és a beavatkozó hatalom – például az Egyesült Államok – részvételétől tartanak. 

Oroszország június végi letartóztatásai után Azerbajdzsán válaszul orosz újságírókat és állampolgárokat vett őrizetbe.

Van azonban a Zangezur-folyosónak határozott ellenzője is, mégpedig Irán. Teherán attól tart, hogy egy olyan közlekedési útvonal, amely örmény területen, de örmény ellenőrzés nélkül működne, csorbítaná Örményország szuverenitását, és egyúttal megszakítaná Irán és Örményország közvetlen szárazföldi kapcsolatát. Ez a mindössze 44 kilométeres határszakasz stratégiai jelentőséggel bír a perzsa állam számára, ezért a folyosó létrejöttével Irán kiszorulna a Kaukázus térségéből, és elveszítené befolyását a régió geopolitikai folyamataiban. Teherán befolyását ugyanakkor tovább erősíti, hogy a Zangezur-folyosó nélkül az azeriek számára Iránon át vezet az út Nahicsevánba.

Külföldi forgatókönyv a béke megteremtésére

Az Egyesült Államok terve nemcsak tárgylap – stratégiai is: 

A javaslatban szerepelt egy hosszú távú amerikai lízing és magáncég-kezelés is, ami mindkét fél számára garanciát és semlegességet kínál.

A kínai-irányultságú Belt and Road-hoz illeszkedve a folyosó az eurázsiai kereskedelem egyik fő ütőere lehetne, amely összeköti Keletet Nyugattal – gazdaságilag és infrastrukturálisan is..

Történelmi visszapillantás

Az 1988–1994 közti első háború során etnikai kölcsönös kiközösítések és menekültáradatok kezdődtek, amikor a térség többségében örmény lakossága autonómiára vágyott. A második világháború-szerű konfliktus, amely 2020 őszén tűnt fel, gyorsan lezárult, de a folyamatos incidensek után 2023 őszén megint drámai változás állt be, amikor az etnikai örmény hatóságok megadták magukat – és elkezdődött a népesség tömeges elvándorlása.

Nem meglepő, hogy a térség civil lakossága évtizedekig élte végig a háborúkat; emlékeznek még a vasúti együttműködésre, kereskedelemre, kulturális cserekapcsolatokra. Meghri vasútállomása például egykor a viszonyok szimbóluma volt – ma 2025-ben ismét reménykedve néz felkínálva a lehetőséget, hogy újra induljanak a vonatok Baku és Jereván között.

Három viszonyrendszer magyar szemszögből

Ebben a változó világban Magyarország is új megközelítést alkalmaz – három irányból érdemes megvizsgálni Budapest lehetséges szerepét.

1. Török–örmény viszony
Törökország régóta szövetségese Azerbajdzsánnak, de a történelmi sebek – köztük az 1915-ös örmény kérdés – miatt Örményország felé zárt volt. A közelmúltban azonban Pasinján látogatott Ankarába, Erdogan fogadta, és megindult az első konkrét párbeszéd. A Zangezur-folyosó – ha precedenst teremt – hidat képezhet két nemzet között, amely korábban túl nehéznek tűnt.

2. Örmény–magyar viszony
Budapest régóta szimpatizál Örményországgal: kulturális, vallási és történelmi alapokon. Templomfelújításoktól a diplomáciai támogatásig – a magyar külpolitika érzékeny Örményország suverenitására. A mostani békefolyamatok során a magyar érdek az, hogy a megállapodás stabil, méltányos legyen – és ne sértse meg az örmény közösség jogait.

3. Magyar–azeri viszony
Bakutól a magyar kormánnyal folytatott együttműködés egyre gazdaságibb alapokra helyeződik: energetikai szállítások (pl. földgáz), beruházások, kereskedelem, és politikai együttműködés. A Zangezur-folyosó megnyitása új útvonalakat nyithat a magyar exportnak és energetikai biztonságnak – feltéve, hogy mindez az emberi jogok és etnikai kisebbségek védelmét is szolgálja.

Várakozások és következő lépések

A béketárgyalások eddigi eredményei azt mutatják, hogy a konkrétumok még hiányoznak: a határkijelölés, alkotmányrevízió, vámrendszerek és nemzetközi felügyelet kérdése csak most kezd újra érlelődni. A külső szereplők, mint az USA, Oroszország, Irán, Törökország, EU, Kína mind különböző ambíciókkal lépnek be. 

Ha 2026-ra valóban megjön a végleges megállapodás, a következő évtizedek geopolitikai térképe attól függ, sikerül-e a Kaukázusban békés, stabil és egymással elfogadott viszonyt teremteni. Éles e pillanat súlyos döntéseket igényel: mit jelent a hagyomány, mennyit ér az önrendelkezés, és mekkora erőt képvisel a nyugati partnerség a hegyek árnyékában.

Nyitókép: Anthony Pizzoferrato / AFP

A tárgyalásokról szóló, angol nyelvű beszámolót itt nézhet meg: