Egy éve ért véget az örmény Karabah története

Nyitókép: STRINGER / AFP

Tavaly ilyenkor Azerbajdzsán mindössze egy nap alatt térdre kényszerítette Karabahot. Az örmények, akik harminc éve függetlenségükért küzdöttek, végül megadták magukat.

Egyetlen nap alatt az azeri hadsereg végrehajtotta a villámháborút, amely során az örmény védelmi vonalak összeomlottak, és a stratégiai közlekedési pontok azeri ellenőrzés alá kerültek. Az eredmény nem csupán egy újabb katonai vereség volt: 

Az azeri kormány „terroristaellenes akciónak” nevezte a támadást, amelyet a hivatalos kommunikáció szerint az örmény hadi eszközök megsemmisítése indokolt. Valójában azonban Karabahnak nem volt esélye. Örményország, amely 2020-ban még aktívan segítette a terület védelmét, most tétlen maradt.

Az örmények már nem számíthattak Oroszország segítségére sem, amelyet az ukrajnai háború teljesen lekötött. Azerbajdzsán magabiztosan és gyorsan hajtotta végre a hadműveletet, ami az örmények megadásához vezetett, sőt még az orosz békefenntartók is visszavonulni kényszerültek.

A karabahi vezetés végül elfogadta a feltételeket és aláírta a megállapodást, amely Hegyi-Karabah reintegrációját jelentette Azerbajdzsánba. 

A szakadár örmény köztársaság minden intézménye felszámolásra került, és 2024. január 1-jével a de facto mintegy 30 évig független Hegyi-Karabah Köztársaság (örményül: Arcah) hivatalosan megszűnt létezni.

A tragédia következményei azonban nemcsak politikaiak voltak: az azeri támadás miatt néhány napon belül több mint százezer ember menekült el otthonából Örményországba. 

Az azeri győzelem diadalát szimbolizálva, 2023 októberében  Ilham Alijev azeri elnök személyesen látogatott el Sztepanakertbe. Látogatása során megtaposta a hegyi-karabahi zászlót, és a helyére az azeri zászlót tűzte ki, jelezve, hogy vége az örmény uralomnak a régióban. Ezzel a gesztussal az örmény függetlenség utolsó reménye is szertefoszlott.

Ez a háború emlékeztetőül szolgál arra, milyen gyorsan változhatnak a hatalmi viszonyok a Kaukázusban. 

különösen a nemzetközi támogatás hiánya miatt.

Az azeri hadsereg, amely 2020-ban már visszaszerezte a Karabah és Örményország közötti stratégiai folyosót, most végérvényesen lezárta a konfliktust – de ennek ára az örmény nép számára felmérhetetlen.

A világ figyeli, ahogyan Karabah történelme véget ér, de az örmény közösség számára ez nemcsak egy terület elvesztése, hanem egy kulcsfontosságú nemzet identitáselemének és területi önrendelkezési jogának megszűnése is.

A témáról Dr. Kránitz Péter Pállal, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatóját kérdeztük. Szerinte

„Bár Örményország és Azerbajdzsán még soha nem állt olyan közel egy békemegállapodáshoz, mint most, a helyzet rendkívül ingatag. Néhány vitás kérdésben nem közelednek az álláspontok, a határvidéken folyamatosak a fegyveres incidensek és a nagyhatalmak is nyomás alatt tartják a feleket, amely rendkívüli mértékben megnehezíti a békefolyamatot. Bár mindkét fél elkötelezettnek látszik a rendezés mellett, egy provokáció esetén könnyen kiújulhat a konfliktus” – mondta Kránitz Péter Pál.

Kiemelte: Magyarország az elmúlt években rendkívüli tőkét fektetett a régióba úgy gazdaságilag, mint politikailag, amelyre egy újabb destabilizáció fenyegetőleg hathat.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemrég Jerevánban járt és felajánlotta, hogy Budapest adjon otthon a békeszerződés aláírásának. A magyar békéltető szerep nem lenne precedens nélküli, 2020-ban öt örmény hadifogoly jutott haza biztonságban a magyar légierő gépeinek segítségével. Kránitz Péter Pál hozzátette, a karabahi rendezés precedens értékű lehet akár az ukrajnai rendezés során is.

A karabahi örmény menekültek hazatérésének kilátástalansága, Karabah státusza, az örmény alkotmányban Azerbajdzsán által követelt változtatások idővel mind-mind aktuális kérdéssé válhatnak Ukrajnában is. „Oroszország követelni fogja Ukrajna alkotmányának euroatlanti integrációra vonatkozó passzusainak módosítását, és Donbasz státusza, a menekültek helyzete olyan vitás kérdések lehetnek, amelyek rendezésében a karabahi béke precedenst teremthet a posztszovjet térben” – fogalmazott a Magyar Külügyi Intézet kutatója.