Salvini tiltakozott, Meloni döntött: Olaszország 2026-ban is fegyverrel támogatja Ukrajnát

Salvini szerint Olaszországnak inkább a békét kellene sürgetnie, nem pedig egy elhúzódó konfliktust finanszíroznia.

Az Unian szerzője úgy véli, a kérdés már csak az, mennyire lesz „forró” és mekkora léptékű konfliktus jön.

Európa mentálisan már belépett a háború korszakába, és a következő év legfeljebb átmenet lehet a „forró” konfliktusba – ezt vizionálja az ukrán Unian oldalán megjelent „2025: az utolsó békeév Európában” című véleménycikk, amelynek szerzője az európaiak háborúpártivá hangolásáról értekezik, illetve konzekvensen oroszpártinak titulálja a békéért dolgozó politikusokat.
„Az elmúlt év mindannyiunk számára nehéz volt, de ne aggódjanak, a következő még rosszabb lesz” – idézi az írás Giorgia Meloni olasz miniszterelnök hivatali dolgozóinak szánt karácsonyi köszöntését, majd erre fűzi fel azt az állítást, hogy Európa hangulata egyre inkább a háborús készülődés felé tolódik. A szerző szerint a nyugati közbeszédben terjed az a félelem, hogy

Európában orosz agressziótól tartanak az EU és a NATO ellen”, amihez szerinte az Egyesült Államok „tüntető gyengesége” társul, ezt pedig „már-már az orosz fenyegetések támogatásának” titulálja.
Ezt is ajánljuk a témában

Salvini szerint Olaszországnak inkább a békét kellene sürgetnie, nem pedig egy elhúzódó konfliktust finanszíroznia.

Szerinte az európai hangulat és a média szalagcímei most olyanok, mint amiket 2021–22-ben, a "Kreml-béliek" támadása előtt Ukrajnában olvashatott az ember. Emellett a politikai szereplők magatartását is hasonlónak véli: szerinte „egyesek sürgetik a fegyverkezést” – ami az ő értelmezésében nyilván helyes –, míg mások, például Emmanuel Macron francia elnök, "új Chamberlainként" próbálják rábeszélni Putyint a békére. Természetesen az utóbbi elítélendő és lenézendő.
Azonban az Orbán Viktor magyar miniszterelnök figyelmeztetésével kísértetiesen egybecsengő kulcsmondat azonban egyértelműen fogalmaz:
„2025 az EU és Nagy-Britannia számára ez az utolsó békeév.”
Ezt is ajánljuk a témában

A miniszterelnök karácsony alkalmából egy keresztény tanítással üzent minden magyarnak.

A szerző ugyan hozzáteszi, hogy ez „nem jelenti azt, hogy 2026-ban szükségszerűen ki fog törni a »forró« háború”, de azt már kész tényként kezeli, hogy a következő időszak „már nem békeidő, hanem a hibrid támadások közepette zajló harckészültségre való felkészülés időszaka” lesz. Szerinte már elkezdődött annak a folyamata, hogy az emberek amolyan "második hidegháborúként" tekintsenek az orosz–ukrán konfliktusra, amelyet „bármilyen szikra fellobbanthat: egy orosz drón, kóborló orosz határőrök a Baltikumban, belarusz felderítő léggömbök”.
A cikk azt is állítja: sok európai korábban kényelmesen azt hitte, „hogy a Kremlnek csak a Donbasz kell”, ám szerinte mára
túlnyomó többségük egyetért abban, hogy Putyin biztosan tovább megy”, miközben „az amerikai biztonsági garanciákra pedig többé nem lehet támaszkodni”.
A szerző úgy véli, a kérdés már csak az, mennyire lesz „forró” és mekkora léptékű konfliktus jön, „lokális határincidens vagy valóban világháború”?
Azt is hangsúlyozza, hogy „az EU elleni támadásnak a Kremlben sincs konkrét dátuma, egyébként éppen az ukránok erőfeszítéseinek köszönhetően”, akik „vérüket ontva” teszik lehetővé, hogy Európa „viszonylag nyugodt hátországban vitázhasson”.
Ezt is ajánljuk a témában

Emmanuel Macron és Keir Starmer már most lelkesedik az ötletért.

Ugyanakkor a szerző szerint Európa „többet is tehetne”, hiszen „a mi ellenállásunktól függ az ő jövőjük is”.
A briteknek és az európaiaknak az ő meglátása szerint a jelenlegi ütem mellett „még mintegy 10 évre lenne szükségük”, hogy elérjék a kívánt harckészültséget, ezért vagy gyorsítaniuk kell, vagy „más megoldásokat” kell keresniük, például – hogy, hogy nem – továbbra is támogatniuk kell Ukrajnát, hogy „elvonják” az oroszokat Európától.
A következő év feladata a szerző szerint az lesz, hogy
a lakosság „mentálisan utolérhesse saját kormányait”, tehát tovább kell fokozni az európai háborús pszichózist, és azt kell sulykolni, hogy elkerülhetetlen az Oroszországgal való összeütközés.
Természetesen ezt „az oroszbarát politikusok által gerjesztett »militarizációellenes« ellenállás” – ez lenne a békepárti, patrióta tábor és az Európa háborúba sodródása ellen tett erőfeszítések ukrán értelmezése – mellett is mindenáron meg kell valósítani.
A szerző végül globális távlatba helyezi a képet. A nemzetközi rendszer szerinte „összedőlt, akár a bibliai Bábel tornya”, és ebből az átalakulásból Ukrajna akár előnyt is kovácsolhat:
A fegyver az »új olaj«, és nekünk egyre több van belőle. Ahogy a tapasztalatból is. És csak rajtunk múlik, hogyan játsszuk ki ezeket a »kártyákat« a saját javunkra már 2026-ban, az új korszak első évében.”
Szerinte Európának – és Ukrajnának – ez az új korszak lehetőséget teremt egy „erőteljes történelmi »visszatérésre«”, egy „új védelmi és ipari szövetségben”.
Ezt is ajánljuk a témában

Brüsszelben tovább tombol a háborús pszichózis, de a patrióták erősödése 2026-ban is új reménnyel kecsegtet.

***
Fotó: Genya SAVILOV / AFP