Ha Kelet-Európában egyszer megváltoznak a határok, nincs garancia, hogy ugyanez ne történjen meg bárhol máshol is – Tóth Norbert nemzetközi jogász a Mandinernek

Ha Donald Trump tető alá hozza a tűzszünetet, majd egy békét, és Ukrajna beletörődik a területvesztésbe, akkor a nemzetközi közösség jóváhagyja az agressziót, semmilyen jogkövetkezménye nem lesz?

A nemzetközi közösségnek lesznek olyan tagjai, amelyek ezt a változást nem fogják elfogadni politikai és jogi megfontolások alapján. Politikai szempontból azért nem, mert 

A jogi megfontolás pedig az, hogy jelenleg a nemzetközi jogi szabályok nem tudják kezelni az ilyen helyzeteket – persze az erőszak tilalmába ütköző szerződés elvileg semmis.

Hogyan lehetne mégis érvényes egy területvesztéses ukrajnai deal?

Úgy lehetne szerződéses módon területváltozás, ha Ukrajna önként átadná a területeit, de előtte az orosz katonák az elfoglalt területekről kivonulnának. Ilyen azonban nem fog megtörténni, úgyhogy ez egy patthelyzet lesz.

Vagyis azt az egyezséget, amelyen az amerikaiak jelenleg dolgoznak, a nemzetközi jog nem tudja elfogadni?

Nem, mert az 1945 utáni nemzetközi jog, amelyben élünk, nagyon más logikával áll ehhez. A jelenlegi nemzetközi jog bármely szerződést, amely az erőszak tilalmába ütközve jött létre, semmisnek tekint. Lesz olyan ország, amely ezen át fog lépni, és lesz olyan, amely nem. 

és új korszak a nemzetközi kapcsolatokban nagy háborús konfliktus nélkül nem szokott bekövetkezni.

A nemzetközi jog tehát az államok számára megtiltja minden olyan helyzet elismerését, amelyet fegyveres erőszak alkalmazásával hoztak létre. Ki tud mégis jönni Oroszország a részleges nemzetközi elszigeteltségből, vagy sem? Maradnak a szankciók ellene, vagy sem?

Az Európai Unió országai lesznek érdekesek ebből a szempontból: lesznek olyanok, amelyek kommunikálni fognak az oroszokkal, és lesznek olyanok, amelyek nem. Utóbbi csoportba tartoznak a balti országok, Lengyelország, Románia, a skandináv államok – de közülök is lehetnek majd olyanok, amelyek az idők során pragmatikusabb álláspontot vesznek fel (például a finnek és a svédek). Azt gondolom, hogy a megegyezést követően 

és lesz egy 20 százalék, amely nem akar vele együttműködni.

Mikor jöhet el az a pillanat, amikor az ENSZ Alapokmánya egy darab papír marad? Amikor a szabályokon alapuló nemzetközi rendnek vége?

Az, hogy a nemzetközi rend szabályokon alapul, nem olyan régi berendezkedés az emberiség történetében. Általában az 1648-as vesztfáliai békéhez kötik, de ha közelebbi kapcsolódási pontokat akarunk találni, akkor szerintem az első ilyen, szabályokon alapuló rend a napóleoni háborúk után jött létre, az 1814-15-ös bécsi kongresszussal és a Szent Szövetség korával indult, de a 19. században már kijöttek a gyengeségei, beletorkollott az első világháborúba, majd az azt követő második nemzetközi rend megbukott a második világháborúban, az a rend, amelyben pedig most élünk, 1945 után jött létre, és sok tekintetben újszerű dolgokat hozott, például a háború törvényen kívül helyezését.

Két forgatókönyv lehet: vagy egy nagy háború lesz, és azt követően egy új nemzetközi rend alakulhat ki, vagy ha nem lesz háború, akkor a jelenlegi rend egyes részei elhalnak, vagyis 

és előtérbe kerül az erőn alapuló konfliktusrendezés – ez a nagy és erős államoknak fog kedvezni.

Oroszország több nemzetközi szervezetből kilépett, így könnyebb elkerülni néhány nemzetközi eljárást. Trump is lépteti ki az Egyesült Államokat. Milyen veszélye van, ha a nemzetközi szervezetek kiüresednek?

Ez a folyamat még nem tűnik teljesen visszafordíthatatlannak. Az ENSZ fennmarad egészen addig, ameddig nem lesz egy új nemzetközi rend, legfeljebb megmarad egy multilaterális kommunikációs csatornának az államok számára. A nagy globális konfliktusokat kezelni tudó platformja valószínűleg vissza fog fejlődni, de kommunikációs platformnak mindig alkalmas marad.

Az európai államok most a NATO jövőjéért aggódnak. Sok jel szerint az Egyesült Államok Európa biztonságáért nem akar erőfeszítéseket tenni – ugyanakkor a kollektív védelem kötelezettsége áll, az alól Washington nem tud kibújni, ugye?

Ha az Egyesült Államok a kollektív védelem kötelezettsége alól kivonulna, az nyílt szerződésszegés lenne. A NATO-t az amerikaiak kezdeményezésére hívták életre, az észak-atlanti védelmi szervezet az ő ötletük volt, az érdekükben állt, és most sem érdekük azt elhagyni. 

Amit most Amerika tesz, az az, hogy megpróbálja rávenni a szövetségeseit, hogy aktívabban vegyenek részt a kollektív védelemben mind anyagilag, mind szervezetileg.

Ha Krím és a Donbasz orosz többségű régi orosz érdekterület, amelyet erre hivatkozva Oroszország elfoglalt, akkor Tajvan kínai érdekterület, amelyet Kína elfoglalhat a precedens alapján? Ha megteszi, ugyanilyen elnéző lesz a nemzetközi közösség?

Kína és Tajvan helyzete jogi értelemben más, mint az orosz-ukrán konfliktus: az nem egy államközi konfliktus, az „egy Kína”-elvet ismeri el a nemzetközi közösség, a legtöbb állam ennek képviselőjének a Kínai Népköztársaságot ismeri el. A kérdés tehát az, hogy Pekingból, vagy Tajpejből kormányozzák-e Kínát. 

– de minden bizonnyal így is lenne olyan állam, amely segítene neki.

Trump azt mondja, hogy az Egyesült Államok „átveszi” a Gázai övezetet, mert az úgyis csak egy roncstelep jelenleg. A nemzetközi jog szerint ki a terület tulajdonosa, és „át lehet-e venni”?

Ebben a kérdésben sincs egységes álláspont a nemzetközi közösségen belül. Vannak olyan országok, amelyek elismerik a palesztin államot – több mint száz ország ezt megtette –, ezek szemében a Gázai övezet a palesztin állam része. Azon országok, amelyek nem ismerik el a palesztin államot, úgy gondolják, hogy a Gázai övezet és Ciszjordánia területén jöhet majd létre a jövőben a palesztin állam, a terület tehát egy jövőbeli állam része.

De nem uratlan terület, amely szabadon megszerezhető?

Nem uratlan terület. A palesztin-izraeli békefolyamat régen elakadt, de ez palesztin irányítás alatt áll.

Akkor hogyan értelmezhető Trump mondata, miszerint Amerika „átveszi” a területet?

Ez minimum az önrendelkezés jogába ütközik – a nemzetközi jog meghatározza a népek önrendelkezési jogát. Jogilag Amerika nem veheti át a Gázai övezetet. 

– a feleket vissza akarja hozni a tárgyalóasztalhoz. A Gázai övezetet újjá akarják építeni, vélhetően amerikai ingatlanbefektetőkkel, és lehet, hogy azt akarja elérni, hogy a gazdagabb arab államok ezt finanszírozzák meg.

A Trump-terv a palesztin lakosság Egyiptomba és Jordániába való áttelepítése egy „jobb élet reményében”. Izraeli érv: a második világháború utáni rendezési tervek egy arab és egy zsidó állam létrehozását irányozták elő, Jordániával már van ott egy arab állam, ráadásul lakosságának egy része palesztin származású, vagy régi palesztin menekült. Van létjogosultsága tehát egy önálló palesztin államnak?

Ez egy jól ismert érvelés, azok az izraeli körök mondják ezt, akik már nem hisznek a két-állami megoldásban. Onnan származik ez az elgondolás, hogy az Oszmán Birodalom közel-keleti területeit a Sykes-Picot-megállapodással a franciák és a britek felosztották érdekszférákra, és az izraeli-palesztin terület brit mandátumterület lett. A britek 1922-ben megosztották ezt a területet, és Transzjordániából lett a mai Jordán Királyság, a tenger felőli terület pedig Palesztina, és innen eredeztethető az izraeli érv, miszerint a mandátumterület eredetileg nagyobb volt, mint a felosztandó Palesztina.

egyrészt Jordánia lakosságának 60 százaléka palesztin származású, és ez az arány tovább nőne, másrészt, ha a lakosság áttelepítésébe Ammán belemenne, akkor a palesztin ügy elárulójaként tekintetének rá az arab világban. Ha ebbe belebukna a jordániai rendszer, az nem lenne sem Amerika, sem Izrael érdeke, hiszen Jordánia Amerika egyik nagy szövetségese, és Izrael számára egy biztos pont a térségben.

Lehetséges-e egy palesztin állam? Lakossága van, de az államterülete nem tud már a földrajzi szétszabdaltság miatt egységes lenni, és határai is elmosódóak.

Ha a palesztin lakosság egy része feladná az Izrael megsemmisítésére vonatkozó célkitűzéseit, akkor működhetne. Gáza elvesztése veszteség lenne, mert az az egyetlen tengerparti területük, és azt mi, magyarok is tudjuk, hogy ha egy államnak nincs közvetlen tengeri kijárata, az egy hátrányos helyzet. Az arab világnak kellene a palesztin képviseletet meggyőznie arról, hogy hagyjon fel az Izrael megsemmisítésére vonatkozó elképzeléseivel.

Van-e jogosultsága egy terrorszervezetnek minősített csoportnak (Hamász) egy saját entitás irányítására, miután – bár saját lakosságának többsége minden bizonnyal választáson újra megválasztaná – terrortámadásokat hajt végre egy másik entitás, Izrael ellen?

Európában például az ETA. A palesztin társadalom fiatal, és van utánpótlása ezeknek az eszméknek, sajnos, így jelenleg valóban több ok van a pesszimizmusra, mint az optimizmusra.

Hogyan működik legitim államként Izrael, ha területeinek egy részét fegyveres erővel, más részét telepépítésekkel, jogi eljárásokkal (kisajátítások, elkobzások) révén szerezte?

Ezt csak egy végleges, kompromisszumos rendezéssel lehet megoldani, amelyben mindkét fél újragondolná eddigi gyakorlatát, és mindkét fél hajlandó lenne engedni az elképzeléseiből.

Trump beiktatási beszédében azt mondta, hogy a Panama-csatornát amerikai pénzből építették, az amerikaiak buta módon átadták, de Panama megszegte kötelezettségét, nem semleges a hajózási útvonal, mert „Kína működteti”, ezért azt Amerika „vissza fogja venni”. Jogszerű az érvelés? Visszavehető a csatorna?

Jogi úton meglehetősen nehéz. Valóban van egy 1977-ben kötött szerződés, amely alapján fokozatosan visszaadták Panamának ezt a területet. Maga Panama az állami függetlenségét is ennek a projektnek a révén szerezte meg, az amerikaiak segítségével. 1977-ben tehát köttetett egy szerződés, és mellette az amerikai kongresszus kiadott egy fenntartást – a kettő közül a szerződés az erősebb jogilag. Panamának azonban nincs kellő ereje a jognak érvényt szerezni a nemzetközi fórumokon. 

Grönland megvásárlása amerikai nemzeti érdek, geopolitikai szükségszerűség – ez a Trump-kormányzat érve. Dánia és Grönland kormányzata jelezte, a terület nem eladó. Milyen eszközei vannak Washingtonnak az ügylet érdekében?

Már csak azért sem lehet eladni ezt a területet, mert emberek élnek rajta, nem lakatlan terület, és embereket a 21. században adni-venni nem lehet. Ez az önrendelkezési jogba és az emberi jogokba is ütközne. Ha a grönlandiak függetlenek akarnak lenni, akkor ezt eldönthetik, ha Dánia része akarnak maradni, azt is megtehetik – 

A grönlandi függetlenség legnagyobb akadálya azonban jelen pillanatban az, hogy a dán költségvetés egy éves pénzügyi transzfert folyósít számukra, amely a kiadásaik 30 százalékát fedezi – függetlenedés esetén ez a pénz kiesne. Természetesen az Egyesült Államok ezt a költségvetési lyukat be tudná tömködni, ha a függetlenedő Grönland nyitott lenne a vele való üzleti megegyezésre.

fotók: Ficsor Márton

--