Miért nem lehet béke a Hamásszal?

2023. december 01. 19:44

Az iszlamista palesztin szervezet 1987-ben azért alakult meg, hogy alternatívát adjon az alakuló izraeli-palesztin kiegyezés, a palesztin „önfeladás” ellenében. Kőbe vésett elveik csak egy zéró összegű játszmát eredményezhetnek Izraellel. De ki nyeri meg? Van-e mozgástér az alkura? Elemzésünk.

2023. december 01. 19:44
Israel-Gaza Conflict
Maráczi Tamás
Maráczi Tamás

A hamász arab szó rajongást, odaadást jelent, iszlamista kontextusban Allah feltétlen szolgálatának is értelmezhető – a politikai-katonai mozgalom neve azonban ezen elsődleges jelentésen kívül egy mozaikszó is, amely a szervezet teljes nevét rejti: Harakat al-Muqāwama al-Islamiyya, vagyis Iszlám Ellenállási Mozgalom.

Ahogy a két jelentésből is kirajzolódik, a Hamász egy iszlamista, vallási motivációjú politikai és katonai szervezet, amelynek ebből fakadóan 

olyan céljai vannak, amelyek részben az iszlám hitvilágából, részben a palesztin nép politikai aspirációiból fakadnak, 

e két tényező szervesen össze is vegyül a csoport ideológiájában.

Ahhoz, hogy identitását és a palesztin területekhez fűződő céljait pontosan megértsük, fontos ismerni a mozgalom eredetét, illetve az 1988-ban keletkezett, majd 2017-ben módosított alapító okiratában lefektetett elveit

A Hamász ideológiai, történeti gyökerei

A szervezet a Muszlim Testvériség egyik oldalága, annak az egyiptomi alapítású, nemzetek fölötti szunnita mozgalomnak, amelynek végső célja egy regionális kalifátus létrehozása. Nem véletlen, hogy a Testvériséget a közel-keleti térség legtöbb állama (Bahrein, Egyiptom, Szaúd-Arábia, Szíria vagy az Egyesült Arab Emírségek) terrorszervezetnek tartja, hiszen 

tevékenységük közvetlen veszélyt jelent az arab állami struktúrákra nézve. 

A Muszlim Testvériség az 1920-as években egy vallási-szociális szervezetként indult, amelynek alaptevékenységei mellé csak fokozatosan zárkózott fel a politikai aktivizmus, illetve alakult ki a saját politikai ideológia. Ez utóbbi karaktere idővel iszlamista vonalú lett, amelyben teret nyert a dzsihád politikai értelmezése, vagyis az, hogy a mozgalom végső célja a saríjára, az iszlám vallási törvénykezésre épülő állami berendezkedés létrehozása lett, ennek eszközeként pedig a fegyveres erőszakot is elfogadottnak vették. 

yassin
Ahmed Jaszin sejket izraeli katonai bíróság elé állítják 1990. január 3-án 

A Testvériség eszméi már az 1970-es években gyökeret vertek a palesztin társadalomban is, követői az 1967-es izraeli-arab háború után jótékonysági szervezeteket, orvosi ellátóhelyeket, iskolákat alapítottak a ciszjordániai és a Gázai övezetbeli palesztin területeken is. A Hamászt követlenül az első palesztin intifáda kirobbanása után, 1987 decemberében alapították a Testvériség palesztin aktivistái és az Ahmed Jaszin imám körüli emberek. 

A Hamász a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PLO) 

kompromisszumot kereső politikájával szemben az izraeli megszállás elleni fegyveres ellenállás stratégiáját képviselte 

– és a hat éven át dúló, egészen az oslói békefolyamatig tartó intifáda során jelentős követőtáborra tett szert elsősorban a Gázai övezetben, de Ciszjordániában is. Az Izrael és a PLO között 1993-ban kötött békeegyezményt kategorikusan elutasították, tevékenységük ennek a kiegyezési folyamatnak az akadályoztatására fókuszált, az Oslói Egyezményben foglalt két állami megoldást elfogadhatatlannak tartották, deklarált céljuk ugyanis az volt, hogy semmilyen palesztin területet nem engednek át a zsidóknak, Izraelt pedig semmilyen körülmények között nem ismerik el legitim államnak. 

Politikai céljaik gyűjteménye, eszméik összegzése a Hamász alapító okirata, amelyet a szervezet alapítása után fél évvel, 1988 nyarán szövegeztek meg. Szinte egy időben akkor, amikor a PLO elismerte Izrael államiságát.

A Hamász eszméi, politikai céljai

Az alapító okirat preambuluma Allahhoz való fohászkodással kezdődik, és leszögezi, hogy a mozgalom Allah céljainak szolgálatában kész a dzsihádra, Palesztina felszabadítására, és e cél érdekében vár minden igazhitűt a zsidók elleni harcra. 

Izrael addig létezik, míg az iszlám el nem törli” – áll a bevezetőben.

Az 1. fejezet 1. paragrafusában a Hamász meghatározza a programját, idézet: „az Iszlám Ellenállási Mozgalom programja az iszlám” – majd a későbbi paragrafusokban a céljait: „a Hamász egy szuverén palesztin mozgalom, amely Allah szolgálatában áll, az iszlámot követi, és arra tör, hogy Palesztina minden szegletében Allah lobogóját tűzze ki” (6. par.); „a Hamász egy láncszem a cionista invázió ellen küzdő dzsihádban” (7. par., amely egy hadísz-idézettel zárul, amely így szól: „Az ítélet napja addig nem jön el, míg a muszlimok a zsidók ellen harcolnak, és meg nem ölik őket...”; illetve „...(a Hamász) a hamisság ellen harcol, leigázza és legyőzi azt, hogy az igazság érvényesülni tudjon, a földek visszakerüljenek jogos tulajdonosaikhoz, és a mecsetek müezzinjeinek imára hívó hangja zengje, hogy létrejött az iszlám állam, hogy az emberek és a dolgok visszatérhessenek a jogos helyükre”. (2. fej., 9. par.).

Fegyveres Hamász-tagok vonulnak megölt bajtársuk temetési menetén Gázában 1994. október 21-én  

A Palesztina fölötti tulajdonjog kérdésében az okirat szilárd álláspontja ez: „...Palesztina területe iszlám vakuf-birtok, amely a jövőbeli muszlim nemzedékek számára rendeltetett egészen az ítélet napjáig. Senki sem hanyagolhatja el, még egy részét sem, és senki sem mondhat le róla, még egy részéről sem” (3. fej., 11. par.); 

Palesztina iszlám föld... Miután ez a valóság, Palesztina felszabadítása minden egyes muszlim egyéni kötelezettsége, akárhol is éljen

 (3. fej., 13. par.); megjelenik a szövegben a muszlim birtokértelmezés, miszerint amely területet egyszer muszlimok leigáztak, az bármilyen fennhatóság alatt is áll jelenleg, iszlám területnek minősül: „Palesztina földjén az iszlám saríja a törvény, ahogy minden területen, amelyet muszlimok valaha meghódítottak, ugyanis az iszlám hódítás idején ezeket a földeket a következő muszlim nemzedékek számára rendelték az ítélet napjáig” (3. fej., 11. par.).

A békeegyezmények értékelése a következő a szövegben: „A békekezdeményezések, az úgynevezett békés megoldások és a nemzetközi csúcstalálkozók ellentétben állnak a Mozgalom elveivel.”, „Ezek a konferenciák nem tesznek mást, mint hitetleneket hatalmaznak fel, hogy iszlám földek sorsa felett döntőbíráskodjanak.”, 

Nincs más megoldás a palesztin kérdésre, csak a dzsihád.” 

(3. fej., 13. par.). Az okirat szerint a megegyezés egyenlő azzal, hogy egy muszlim egyén vagy állam kilép a „cionizmus ellen harc” kötelékéből, ezzel pedig hazaárulást követ el – negatív példának a szöveg Egyiptomot hozza, amely Camp Davidben békeegyezményt írt alá Izraellel. (4. fej., 32. par.).

Fontos paragrafusok azok, amelyek a palesztin kérdést egy tágabb kontextusba helyezik: „Szükséges minden muszlim nemzedék gondolkodásában elhinteni, hogy a palesztin kérdés egy vallási kérdés, és ekként kell kezelni. Palesztinában az iszlám több szent helye is fekszik, az al-Aksza mecset például...” (3. fej., 15. par.); „Izrael, a judaizmus és a zsidók kihívást jelentenek az iszlám és a muszlimok számára.” (4. fej., 27. par.); a szöveg a jelenkori arab világra jellemző ideológiai zavarnak nevezi, hogy a PLO egy szekuláris palesztin állam létrehozását tűzte a zászlajára, hozzátéve: „Palesztina iszlám identitása a vallásunk része, aki a vallást könnyelműen veszi, veszteni fog” (4. fej., 28. par.).

Az okirat az izraeli megszállást módszereiben, kegyetlenségeiben, a palesztin nép kollektív büntetésében a nácizmushoz hasonlítja 

(3. fej., 15. par.); zsidó összeesküvést lát a világtörténelem több sorsdöntő eseménye (francia forradalom, orosz bolsevik forradalom, a szabadkőművesség tevékenysége, imperialista államok gyarmatosító gyakorlata, az I. világháború és az Ottomán Birodalom szétesése, a Nemzetek Szövetsége, a II. világháború és a fegyverkereskedelem, az ENSZ megalakulása) mögött (3. fej., 22. par.); a palesztin ügynél nagyobb globális zsidó tervet feltételez: „A cionista terv határtalan. A cionisták Palesztina után ki akarják terjeszteni befolyásukat a Nílusig és az Eufráteszig. Miután az elfoglalt területeket beolvasztották, további célok felé fordulnak. A tervüket beszédesen leírt a Cion bölcseinek jegyzőkönyve, és a jelenlegi tevékenységük is ékesen bizonyítja ezt.” (4. fej., 32. par.).

Az 5. fejezet 34. paragrafusa leszögezi, hogy Palesztina a Föld központja, fontossága miatt a történelem során mindig is hódítók célkeresztjében állt. Az alapító okirat említi a kereszteseket, akik uralma alól a muszlimoknak sikerült visszaszerezniük a területeket. (A szöveg nem vesz tudomást az iszlám megjelenése előtti korokról, vagyis arról, hogy ezen a földön Mohamed előtt kétezer évvel kánaáni népek éltek, majd zsidó törzsek telepedtek be, és évszázadokig zsidó királyságok álltak fenn.)

A Hamász alapító okiratát a szervezet vezetősége 2017-ben Dohában enyhén módosította: 

az új szövegváltozat elképzelhetőnek tart egy 1967-es helyzet előtti határok mentén ideiglenesen létező palesztin államot, 

ahogy tudomásul veszi, de továbbra sem ismeri el a szintén ideiglenes „cionista” államot. A passzusok továbbra is fenntartják, hogy a mozgalom célja az „összes palesztin terület felszabadítása”, de finomítják az első verziót azzal, hogy a „cionista ellenség” kifejezést pontosítják: a Hamász nem a „zsidó emberekkel” áll harcban, hanem a „cionizmussal”, ez felelős ugyanis Palesztina megszállásáért.

Hálid Mesál, a Hamász politikai vezetője Musza Abu Marzukkal, a szervezet helyettes vezetőjével a katari Dohában rendezett konferenciájukon  2017. május elsején

Lehet-e kiegyezés a Hamásszal?

Az iszlamista szervezet legfontosabb dokumentumából kiderül: a Hamász elsősorban egy vallási mozgalom, amely politikai céljait az iszlám szent irataiból eredezteti, és azokkal legitimizálja. Mivel olyan alaptézisekből indul ki, hogy Palesztina Allah akaratából iszlám terület, és szintén Allah akaratából azt azzá is kell tenni, a zsidó nép pedig megszálló, Izrael állam egy illegitim cionista projekt, 

az eszkatológiai-történelemértelmezési determináció a szervezet számára politikai mozgásteret, diplomáciai kompromisszum-keresést alig tesz lehetővé. 

(Hiszen hogyan kufárkodhatna egy igaz muszlim Allah földjével, amikor ezzel az Ő akaratával fordulna szembe és hazaárulást követne el?). 

Ez a vallási megközelítés nagyon hasonlít az ultra-ortodox zsidók látásához, akik Jeruzsálemnek a római hadsereg által i. sz. 70-ben történt elpusztítása után az Impérium területén szétszóratva, majd a világ minden részén élve a diaszpóra közel kétezer éve során apáról fiúra arról álmodoztak, hogy a Mindenható – ígéretei alapján – egyszer visszavezeti őket arra a földre, amelyet Ábrahámon és utódain keresztül nekik ígért lakhelyül (erec), és ahol több mint ezer évig kisebb-nagyobb megszakításokkal, traumákkal éltek. 

Ezt is ajánljuk a témában

A Hamász tehát nem véletlenül jegyezte le alapító dokumentumában, hogy „vas vassal”, „vallás vallással” áll szemben: Jahve és Allah más és más népnek ígérte meg ugyanazt a földterületet a Közel-Kelet szívében – egyszerre a két igazság pedig nem érvényesülhet. A Hamász hívei és az ultra-ortodox zsidók sem tudnak elfogadni a szent földön más entitást, csak a sajátjukat: 

vagy Palesztina mint iszlám állam, vagy Izrael mint az ígéret földje, a zsidó etnikum állama.

A szekuláris zsidó állam és annak nagy politikai pártjai, politikai vezetői jobban tudják kezelni saját vallásos honfitársaikat, mint a szekuláris palesztin állam képviselői, a Palesztin Hatóság képviselői a saját iszlamistáikat. A Hamásszal ugyanis a fenti okok miatt szinte lehetetlen működőképes palesztin egységkormányt létrehozni, lehetetlen olyan palesztin politikai minimumprogramban megegyezni, amely tárgyalási alap lehetne az Izraellel való megegyezésre.

A Közel-Kelet egyik megkérdőjelezhetetlen valósága, hogy Izrael állam létezik, részben már arab államok által is elismert, de katonai erejénél fogva 1948 óta tucatnyi kis és nagy háborúban magát megerősítő entitás – a Hamász 36 éve küzd a valóság ellen, ezzel saját jelentőségét is tevőlegesen amortizálva; Izrael sarkába mar, de lórúgásokat kap; zéró összegű játszmát játszik, de ebben jelenleg vesztésre áll.

--

--

Nyitókép: Hamász-fegyveresek felvonulása a gázai-izraeli határon 2023. július 19-én  (forrás: MAJDI FATHI / NurPhoto via AFP)

 

 

Kapcsolódó cikkek

Összesen 22 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
alexandrosz-2
2023. december 02. 18:07
Ha valóban ezt írják a hamasz szellemi vezérei, akkor nagyon tisztán és világosan látják a világ és a hazájuk gondjait és azok megoldását is. Remélem sikerül nekik, mert a magyarok érdeke is az, hogy a zsidó világuralom véget érjen.
Tommaso
2023. december 02. 15:58
"Izrael gázai hadműveletének támogatói úgy gondolják, hogy az október 7-ei mészárlás feljogosítja Izraelt arra, hogy úgy reagáljon, ahogyan jónak látja" Egy kis történelmi visszatekintés: Az USA és a SZU világháborús hadműveletének támogatói úgy gondolták, hogy az 1941-es japán ill, német agresszió feljogosítja őket arra, hogy úgy reagáljanak, ahogy jónak látják. És ők úgy látták jónak hogy a háborút kirobbantó agresszor országának közepéig üldözik a támadókat, és likvidálják őket. És A TÖRTÉNELEM ŐKET IGAZOLTA!! Japán és Németország ma békeszerető államok, és más országot nem támadnak meg többé. A példa tehát adott, "csak" követni, másolni kell." Figyelve eme "kisdolgozatomra" adott reakciókat, meg kell állapitani, hogy a kommentoldalon többségben vannak a TÖRTÉNELEMBŐL BUKOTT KISDIÁKOK. Sajnálom szegényeket.
Héja
2023. december 02. 11:55
Alapos, egyben tanulságos elemzés.
BAJA
2023. december 02. 11:15
Mert férgek https://youtu.be/mvG7-PiDFyY?si=vrsi9bs5Mg2mumXd
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik