A magyarázatot a „nemzetközi közösség” nem fogadta el, és az ENSZ még decemberben felszólította Izraelt, hogy azonnal vonuljon ki Szíriából. Ezt követték aztán a tavaszi és nyári tömegmészárlások, melyek során, egyébként nem meglepő módon, a szunnita szélsőségesek részben azzal vádolták a drúzokat, hogy egy idegen állam – Izrael – ügynökei. Izrael tisztázta, hogy kész megvédeni a drúzokat, és az izraeli légierő kisebb bombázásokat is végrehajtott az érintett területen szír kormánycélpontokkal szemben, jelezve: készen állnak a kisebbség oldalán való fellépésre. Ezt Jiszrael Kac izraeli külügyminiszter is megerősítette. A drúzok természetesen magukat is igyekeznek megvédeni, és bár a szír kormány médiája erőteljesen terjeszti a narratívát, hogy a drúzok végeznek mészárlást a beduinokkal szemben, ezt számos nyugati megfigyelő és forrás eltorzított hírnek vagy álhírnek nevezi.
A közösségi médiában durva uszítás zajlik a drúzok ellen, élőben közvetítenek kivégzéseket, kínzásokat, ami a dzsihadista elkövetők jól ismert módszere.
Bár a drúzok kapcsolata olyan értelemben összetett a szír kormánnyal, hogy van néhány – valószínűleg a szír kormány által kitartott – drúz vezető, aki elutasítja Izrael segítségét, és hangsúlyozza a rezsim iránti hűségét, de ez valójában egy politikai küzdelem, egy rendszer ráerőltetése egy közösségre, amely nem bízik benne.