Az izraeli drúzok döntő többsége azonosul az izraeli állammal, részt vesz a politikában és szolgálhat a hadseregben is, egészen magas rangokat is elérve, mint pl. Gaszan Alijan vezérőrnagy.
2007-ben két hétig még egy drúz (ügyvivő) államelnöke is volt Izraelnek Madzsali Vahabi személyében.
A drúzok híresek harcosaikról, katonanépnek tartják magukat, és alapvetően ahhoz az országhoz lojálisak, ahol élnek, ám Izraellel „vérszövetség” köti össze őket, hiszen a drúzok az izraeli hadsereg megbecsült katonái.
Nem is véletlen, hogy miután az Aszad-rezsim megbukott tavaly decemberben, az izraeli hadsereg részben benyomult a szíriai Golánra, és egy „ütközőzónát” hozott létre, abból az okból, hogy megvédje a helyi drúz lakosságot.
A magyarázatot a „nemzetközi közösség” nem fogadta el, és az ENSZ még decemberben felszólította Izraelt, hogy azonnal vonuljon ki Szíriából. Ezt követték aztán a tavaszi és nyári tömegmészárlások, melyek során, egyébként nem meglepő módon, a szunnita szélsőségesek részben azzal vádolták a drúzokat, hogy egy idegen állam – Izrael – ügynökei. Izrael tisztázta, hogy kész megvédeni a drúzokat, és az izraeli légierő kisebb bombázásokat is végrehajtott az érintett területen szír kormánycélpontokkal szemben, jelezve: készen állnak a kisebbség oldalán való fellépésre. Ezt Jiszrael Kac izraeli külügyminiszter is megerősítette. A drúzok természetesen magukat is igyekeznek megvédeni, és bár a szír kormány médiája erőteljesen terjeszti a narratívát, hogy a drúzok végeznek mészárlást a beduinokkal szemben, ezt számos nyugati megfigyelő és forrás eltorzított hírnek vagy álhírnek nevezi.
A közösségi médiában durva uszítás zajlik a drúzok ellen, élőben közvetítenek kivégzéseket, kínzásokat, ami a dzsihadista elkövetők jól ismert módszere.
Bár a drúzok kapcsolata olyan értelemben összetett a szír kormánnyal, hogy van néhány – valószínűleg a szír kormány által kitartott – drúz vezető, aki elutasítja Izrael segítségét, és hangsúlyozza a rezsim iránti hűségét, de ez valójában egy politikai küzdelem, egy rendszer ráerőltetése egy közösségre, amely nem bízik benne.
A drúzokat (ismét) senki sem kérdezte meg a Nyugaton, hova szeretnének tartozni, csak Izrael támogatja a drúz népet és jogait.
Az eredmény egy szunnita–drúz polgárháború. Ez jön le aztán úgy a nyugati nyilvánosságban, hogy „Izrael bombázza Szíriát”, „Izrael vonuljon ki Szíriából”.
A Nyugat ismét szemet huny, miközben egy őshonos kisebbséget a szemünk láttára számolnak fel.
(Fotó: képernyőfotó)