Orbán Viktor azt mondja, hogy a minszki megállapodások helyesek voltak, be kellett volna őket tartani, vagy ha nem megy, megállapodni 2021 végén, vagy ha nem megy, legalább nem felrobbantani a 2022. tavaszi béketárgyalásokat, vagy ha ez sem megy, a minimum minimumaként tűzszünettel megállítani az öldöklést ma, és holnap a fehér asztal mellett lemeccselni a területi kérdéseket. Mateusz Morawiecki azt mondja, hogy hiba volt a merkeli orosz nyitás, és már a 2014-es krími támadás után olyan elrettentő katonai erővel kellett volna felruházni Ukrajnát, hogy Oroszország soha többé egy ujjal se merjen hozzányúlni.
Mindkét politikai pozíció tisztességes, egyik sem oroszpárti, és mindkettőt követve több emberélet, terület és gazdasági erő maradt volna meg Ukrajna számára, mint amennyi ennek a teljesen értelmetlen háborús kalandnak a végén maradni fog.
Ukrajna percről percre rosszabbul áll, ezt semekkora szlava nem kompenzálja, s ezért az orosz agresszor mellett az elrettentésre, a béke megőrzésére és annak megteremtésére egyaránt képtelen nyugati vezetők a felelősek. Köztük Donald Tusk, Lengyelország orosz nyitásának lemenedzselője.
Lengyelország jobbat érdemel egy olyan vezetőnél, akiben nincsen semmi tisztelet a sajtó, az igazság és a politikai ellenfél iránt. Aki szemrebbenés nélkül hajlandó Ukrajna felfegyverzését kilobbizó politikai ellenfelét orosz ügynöközni, egy tisztességes magyar konzervatív lapot pedig nyílt hazugságra vetemedve leoroszpártizni csak azért, mert elmondják róla az igazat.
Azt, hogy a hatalmát részben annak a hazárdjátéknak köszönheti, amit Brüsszelben ellenzékből éveken át játszott – a magyarországi ellenzékkel egyetemben – a hazája kontójára:
párttársánál, a bizottsági elnöknél elérte, hogy Lengyelország pénzeit függesszék fel, a tárgyalásokat pedig ne engedjék soha révbe érni. A lengyel költségvetés stabilitását és a lengyel gazdaság növekedését elfogadható politikai játékszernek gondolta a hatalomba való visszatérés érdekében, hogy aztán a miniszterelnöki széket újból elfoglalva egy semmilyen jogi kötőerővel nem bíró sajtpapírért – „akcióterv”, bocsánat – cserébe megszerezze a pénzeket. Ez az ember ma Lengyelország miniszterelnöke, és ez a viszonya az igazsághoz.
Magyarország miniszterelnöke és külügyminisztere lengyel kollégáikról mindig tisztelettel fognak beszélni. Nem tehetnek másként, és el is várom tőlük, hogy így tegyenek. De nekünk, egyszerű magyaroknak minden jogunk megvan odapökni egy hegyeset, amikor indokolt. Most indokolt. Oroszpárti, Pan Tusk, a nénikéje. Z wielkim poważaniem.