Egyrészt arra jutottam, hogy a vojennaja operaciját meg sem kell próbálni mentegetni. Mert az védhetetlen. Semmi nem legitimál egy valós indok, hihető magyarázat nélküli, nagypályás, támadó háborút. (Mielőtt idefújná valami a bolond lyukból az obligát nátózást, koszovózást és irakozást, jelzem, hogy Szerbia bombázásakor mínusz kettő, az iraki háború kitörésekor plusz kettő éves voltam, így csak utólag tudom azokat élesen elítélni, de nem, nem kettős a mércém, minden agresszort gyűlölök.) A háború azért védhetetlen, mert atombombákkal, biztonsági garanciákkal és fenyegetésekkel politikusok szoktak egymás között homokozni; a háború viszont bevonja a politikusok agyrémébe a népet, akit ez az egész dolog nemzetbiztonságostul, szuverenitásostul, történelmi igazságostul ennyire egészen biztosan nem érdekel, és nagyon nem az érdeke. Egy háborúban tömegével halhatnak olyan ukránok, akik egy ujjal nem nyúltak semmilyen kisebbséghez, és Ukrajna nyugati integrációs lázálmaihoz sem volt közük soha.
Meg olyan oroszok is, akik egyébként szívesebben építenének házat, karriert vagy életet, mint birodalmat
– csak hát az ő jólétükre 2014 óta nem jut jóformán semmiféle figyelem.
A háború az, amikor a politika elárulja a népet, és aki lő, az az agresszor, a főbűnös, automatikusan. Mindenki más – Amerika és Ukrajna – legfeljebb különböző mértékben hibás és bűnrészes lehet.
A háború reggelén arra is jutottam, hogy e dörgő csatazajban bukott meg az orosz érdek figyelmen kívül hagyásán, Oroszország kiszorításán nyugvó amerikai politika, melynek Európa alvajáró részese volt. Azok a teljesen magától értetődő lépések, amelyeket éveken keresztül nem tettünk meg – Ukrajna NATO-tagságának kategorikus kizárása, az egyébként Oroszországhoz tartozni kívánó Krím elismerésének elvtelen, de pragmatikus „elcserélése” a Donbaszból való orosz kivonulásra, az amerikai ügynökök kivonása az ukrán belpolitikából – most aprópénznek tűnnek az árhoz képest, amit Ukrajna teljes elpusztításával az ukránok, az elkerülhetetlen szankciókkal pedig mi magunk fizetünk. Igen, a végtelenül korrupt Viktor Janukovics rendszerét 2014-ben, az EU-s társulási szerződés széttépésekor az ukrán népharag sodorta el. De ha csak egy ügynök ott sertepertélt a Majdan körül, nem mondhatjuk, hogy nem voltak benne mások is sárosak.