A spanyol jogállam a teljes működésképtelenség szélére sodródott, hogy aztán a spanyol szocialista kormányfő szándékai érvényesüljenek, és kibővítse saját alkotmányos mozgásterét. Az illetékes európai biztos a Twitteren sajnálkozik.
Írta: Schultz Balázs Dániel
Miközben Európa a karácsonnyal és az orosz-ukrán háború tragikus fejleményeivel volt elfoglalva, Spanyolországban a jogállamiság épp a feje tetejére állt. Minden jel arra mutatott ugyanis, hogy az idén újraválasztásra készülő Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök
Bár a történet szövevényes, egyértelműnek tűnik, hogy mindvégig ez az egy cél vezérelte Sánchezt.
Ehhez a konzervatív többségű, nagyjából a magyar Országos Bírói Tanács spanyol megfelelőjeként azonosítható Bírói Testületek Általános Tanácsának (CGPJ) támogatását kellett megszerezni. Erre politikai okokból nem volt kapásból lehetősége. A CGPJ évek óta lejárt mandátumokkal, de konzervatív többséggel működik. Sánchez ezért úgy döntött, hogy a CGPJ jelölési eljárását úgy módosítja, hogy a fennálló minősített többséget egyszerű felesre mérsékli. Persze ehhez is egy olyan törvényjavaslat szükséges, amelyhez támogatást a szocialistáknak kívülről, más pártoktól kell elnyernie.
Ezt Sánchez azért nem tehette tehát meg, mert az alkotmánybírósági jelölési eljárást politikai patthelyzet blokkolta – eddig. Sánchez, tudatában annak, hogy konzervatív ellenzéke nem támogatja őt a patthelyzet feloldásában, a 2017-es sikertelen katalán függetlenségi kísérlet „politikai mártírjaihoz” fordult segítségért.
Közjogi reformját egy a lázadás tényállásának megszüntetéséről és a közpénzek jogellenes felhasználását fenyegető büntetési tételek enyhítéséről szóló büntetőjogi reformhoz csatolta.
Habár a manőver hajmeresztőnek tűnt, utólag sikeresnek bizonyult:
hogy aztán egy csapásra lenyugodjanak a kedélyek. Igaz, a fordulatokból a szocialista Sánchez és pártja keveredett ki győztesként. A CGPJ „szinte a semmiből”, vélhetően politikai kompromisszumok eredményeképpen jelölt ugyanis végül egy konzervatív és egy progresszív személyt az Alkotmánybíróságra, ami megnyitotta az utat Sánchez két saját jelöltje számára is.
Sánchez örülhet: a spanyol Alkotmánybíróság immár progresszív többségű, ráadásul a volt igazságügyi miniszterét is a fedélzeten tudhatja. Mindez azt jelenti, hogy a továbbiakban aligha lesz közjogi ellensúlya azoknak a progresszív tendenciáknak, amelyek Spanyolországra például a genderpolitika, az abortusz vagy az eutanázia kapcsán várnak.
Spanyolország kisebb-nagyobb mértékben,
I. János Károly, illetve Krisztina infánsnő botrányai a királyi család tekintélyét tépázták meg a 2010-es évek első felében, ezt követően pedig a 2017-es katalán népszavazás okozott máig megoldásra váró problémákat a Pireneusi-félsziget monarchiájában.
Az elhúzódó alkotmányos válság mára pártpolitikai természetűvé vált, és alapjaiban érinti a spanyol igazságszolgáltatás intézményeinek függetlenségét. Ezt pedig az EU sem nézheti tétlenül, hiszen a probléma immáron jogállamisági kérdéseket vet fel.
A Bírói Testületek Általános Tanácsa az igazságszolgáltatás rendszerén belüli bírósági önkormányzati szerv, amely a bírói függetlenség védelmére hivatott. Ha a spanyol jogállamisági probléma gyökerét keressük, akkor azt kell látnunk, hogy
Ennek hátterében az áll, hogy a Tanács tagjainak kinevezéséhez minősített többség szükséges a spanyol parlamentben – tehát a kinevezéshez kompromisszumra kellene jutnia a kormánypártnak az ellenzékével, ez azonban mindeddig nem sikerült.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a 12 bíróból és 8 ügyvédből álló Tanács tagjai a mandátumuk kitöltését követően is a pozíciójukban maradtak, azonban ez azt eredményezi, hogy a jogszabályok értelmében csak szűkített hatáskörben jogosultak eljárni. Sánchez kormánya ezt igyekezett erőből, a jogállami standardok megkerülésével megoldani úgy, hogy a kinevezési szabályokat módosították volna.
Az új Tanács kinevezésének hiánya lényegesen befolyásolja a spanyol igazságszolgáltatás működését, mivel emiatt csak korlátozott jogkörben jogosult eljárni. Az Európai Unió Bizottságának tavalyi jogállamisági jelentése például megállapította, hogy
ami számottevően érintheti az igazságszolgáltatás hatékonyságát.
További aggályokat vet fel, hogy a Tanácson belül sokáig nem született konszenzus abban a kérdésben, hogy az Alkotmánybíróság tavaly megüresedett székeibe kiket jelöljenek. A spanyol alkotmánybíróság 12 székéből négy üresedett meg – ebből két alkotmánybírót a kormány, kettőt pedig a Tanács jelöl. Fontos azonban, hogy a kormány és a Tanács jelöltjeinek megnevezésére csak egyidejűleg kerülhet sor. Ez azt jelenti, hogy a Tanács a hatáskörébe tartozó pozíciókra való jelölés elmulasztásával a kormányzati jelöléseket is blokkolta.
Az Alkotmány 159. cikke alapján az Alkotmánybíróság 12 bíróból áll, akiket a király nevez ki, és amelyek közül négyet-négyet a parlament két kamarája, a Kongresszus és a Szenátus jelöl, háromötödös többséggel, kettőt-kettőt pedig a kormány, illetve a Tanács azzal, hogy e testület esetében törvényben megállapított háromötödös többség szükséges.
A Tanács hosszas döntésképtelenségének hátterében az állt, hogy annak tagjai nyílt politikai állásfoglalás mellett, ám paritásos alapon döntenek a jelöltek személyéről. Nemrég meglehetősen érdekes statisztika látott napvilágot arról, hogy politika milyen mértékben telepszik rá a spanyol igazságszolgáltatásra. Az Igazságügyi Tanácsok Európai Hálózatának jelentése szerint
A jelölés jogával élve a pártok gyakorta saját megbízható emberieket igyekeznek meghatározó pozíciókba juttatni. Ezt láthattuk idén novemberben is, amikor Sánchez volt igazságügyi miniszterét jelölte alkotmánybírának.
Sánchez megpróbálta erőből áttolni a saját jelöltjeit úgy, hogy a kormány és a Tanács jelöléseinek egyidejűségét, valamint a Tanácson belüli minősített többséget megkövetelő szabályokat módosította volna – azonban
a konzervatív többségű alkotmánybíróság időlegesen blokkolta a módosítót.
A Tanácsban a hosszas csörtét követően végül megszületett a kompromisszum, így megnevezték jelöltjeiket: egy konzervatív és egy baloldali jelöltet neveztek az alkotmánybírói pozícióba. Ez megnyitotta az utat a spanyol kormánynak arra, hogy két alkotmánybírósági jelöltjét – köztük Sánchez korábbi igazságügyi miniszterét – kinevezhesse, ami végső soron baloldali többséghez vezet a spanyol alkotmánybíróságban.
Szembesülve az alkotmánybírák jelölésének közjogi korlátaival és a ténnyel, hogy a politikai kompromisszumkötésre aligha van esélye, a szocialista Sánchez igyekezett a valósághoz hajlítani alkotmányos mozgásterét. Eleve rossz esélyekkel indult: a kormány jelölési jogán saját volt miniszterét jelölte a tisztségre Juan Carlos Campo személyében, majd benyújtott egy reformtervezet, amely módosította volna a jelöltek elfogadásához szükséges, az Alkotmányban rögzített háromötödös többséget.
Tudatában annak, hogy a jelenleg Alberto Núñez Feijóo vezetése alatt álló konzervatív ellenzékre ennek kapcsán nem számíthatnak, a szocialisták más módszert választottak: salátatörvénybe csomagolták a háromötödös többség megváltoztatásáról szóló módosítást. Méghozzá ehhez a tárgykörhöz egy büntetőjogi reformot csatoltak, amellyel a 2017-es – sikertelen – katalán függetlenségi kísérlet politikai áldozatait akarták kárpótolni.
A büntetőjogi „reform” a lázadás tényállásának megszüntetéséről és a közpénzek jogellenes felhasználását fenyegető büntetési tételek enyhítéséről szólt – azon függetlenségpárti politikusok nagy örömére, akiket Madrid épp ezen tényállások alapján vont büntetőeljárás alá.
– közülük azóta többen is külföldön élnek azért, hogy elkerüljék a büntetőeljárást. Például az Carles Puigdemont, aki korábban Katalóniát vezette, és aki Spanyolországból 2017-ben Belgiumba menekült, s azóta is ott tartózkodik, s európai parlamenti képviselőként politizál.
A salátatörvényt ebben a formában tehát a kisebbségi pártok támogatták, s mivel december végén a Szenátus is elfogadta azt, a büntetőjogi reformok 2023 elején hatályba is léphetnek – a konzervatív ellenzék által alkotmánybíróság előtt támadott további jogszabály-tervezetek nélkül.
Ez utóbbiak a fent említettek szerint az Alkotmánybíróságon nem mentek át. A jogállami garanciákat nyíltan megszüntetni szándékozó tervezet egyébként még ebben a formájában sem váltott ki határozott reakciót az EU részéről: Didier Reynders biztos a Twitteren csupán sajnálatát fejezte ki a spanyolországi fejleményekkel kapcsolatban.
Borítókép: Pedro Sánchez, Spanyolország miniszterelnöke a Világgazdasági Fórumon 2023 január 17-én. Fotó: Fabrice COFFRINI / AFP
A cikk megírásában közreműködött az AURUM Alapítvány ösztöndíjasa, Udvarhelyi Márton.
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
Európát valójában a brüsszeli bürokraták árulták el, véli a többség.
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
Konkrétan fogalmazott a magyarellenes EP-képviselő.
Az uniós belügyminiszterek tanácsa csütörtökön Brüsszelben megszavazta a magyar uniós elnökségi előterjesztést, amely Románia és Bulgária felvételét javasolta a schengeni övezetbe.
Orbán Viktor leszögezte: „Aki azt állítja, hogy Magyarország területére belépett Aszad elnök, az vadászterületet csinált vagy akart csinálni Magyarországból.”
A pápai állam dolgozói sokáig kiváltságos helyzetben voltak, de ott is megszorításokat vezettek be.
