Tévedés azt hinni, hogy Magyarországon jelenleg a múlt eltitkolása zajlik

„A tisztánlátás érdekében érdemes kronológiai sorrendbe állítani az ügynökakták körüli eseményeket. A folyamat már 1990-ben, rögtön a rendszerváltás megtörténtekor elkezdődött az első, legendássá vált Demszky- Hack féle törvényjavaslattal. Aztán az SZDSZ a koalíciós kormányzás idején küzdött folyamatosan a szocialistákkal a szélesebb nyilvánosság megteremtéséért. 2002-ben, a D-209-es ügy kirobbanásakor Mécs Imre javaslatára módosult a nyitottság irányába a törvény. Gulyás József és én több javaslatot is tettünk e tárgyban, létrejött a Sólyom-, majd a Kenedi- bizottság, végül pedig kialakult a mostani helyzet- közben Schiffer Andrásék is folyamatosan próbálták szélesíteni a megismerhetőséget- , ami az érintettek és a kutatók számára a teljes nyilvánosságot és hozzáférhetőséget tartalmazza.  

A ‘90- es évek elején,  a Nemzetbiztonsági Bizottság tagjaként közelről figyeltem az ügynök-ügy alakulását. A liberális  Fidesz álláspontja ekkor egyértelmű volt: meg kell nyitni az aktákat. (Később jóval óvatosabbá vált a jobbra mozduló párt ebben a kérdésben.)

Fontos leszögezni, hogy ezek az anyagok ma is kutathatóak és megismerhetőek, tévedés azt hinni, hogy Magyarországon jelenleg a múlt eltitkolása zajlik. Bár a szabályozáson valóban lehetne javítani – például a széleskörű online elérhetőség komoly hiányosság –, a hozzáférés biztosított. Én magam is kikértem a rám vonatkozó, több száz oldalas iratanyagot, amely telefonlehallgatásokból, személyi követésekből,  lakáslehallgatásokból és besúgói jelentésekből áll. Ma is bárki elviheti a saját magára vonatkozó dokumentumokat, és kutatók, újságírók is hozzáférhetnek az iratokhoz.”

Nyitókép: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára