Ideológiamentesítené az alkotmányt az ideologikus biológus, de nem tudja

„Boldogkői Zsolt szerint a tudomány alapján legalább tíz ponton kellene változtatni az alaptörvényen és a jogszabályokon” – szól a HVG cikkének címe, mely szerint „a Fidesz sok esetben ideológiai alapon hozott törvényeket, ezeket a biológus szerint érdemes volna helyretenni.” A tíz pontból csak párat emelnék ki, azok kiválóak lesznek ahhoz, hogy rámutassunk, Boldogkői Zsolt nem tudja, miről beszél, illetve ideológiával váltana fel ideológiát, vallással vallást, világnézettel világnézetet.

Boldogkői 

• biztosítaná az „LMBTQ-jogokat” (3. pont), hozzátéve: „távolítsuk el az Alaptörvényből az ’Az ember férfi vagy nő. Az anya nő, az apa férfi’ fordulatot, lehetővé kell tenni a meleg párok örökbefogadását, valamint a gender-szakok megtartását, továbbá felül kell vizsgálni a ’gyermekvédelmi törvényt’.” 
• Aztán biológusunk „megszüntetné” „a mesterséges megtermékenyítésre vonatkozó ideológiai befolyást” (4. pont) és társadalmi vitát kezdeményezne az aktív eutanáziáról (5. pont). 
• A 6. pont szerint „távolítsuk el az Alaptörvény II. cikkéből a ’magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg’ fordulatot, vagy pontosítsuk azt tudományosan megalapozott fogalomhasználattal.” 
• Emellett Boldogkői megszüntetné a hittant mint kötelezően választható tárgyat, és eltávolítaná a klímavédelmi törvény szövegéből a „teremtett világ védelme” fordulatot.
   

Sokszor írtam már arról a jelenségről, amit Boldogkői (ha jól tippelem) öntudatlanul képvisel, de akkor írok még egyszer. Bár lehet, hogy mégsem önudatlanul képvisel ideológiai álláspontot, hiszen vállaltan ateista, és szerinte a természettudomány kompetens vallási kérdésekben (ebben minimálisan igaza van, hiszen vannak átfedések a témák között).

2018-ban például képes volt leírni ezt a hülyeséget: „Nem mi magunk győződünk meg tehát felnőtt fejjel egy adott hit igazáról, hanem az a földrajzi régió határozza meg a vallásunkat, ahová születtünk. Az emberi elme fontos sajátsága, hogy ragaszkodik a nézeteihez, és közben nem veszi észre, hogy azok igen gyakran mások gondolatainak puszta asszimilációi. Ez a gyermekkori indoktrináció öröklődésének ördögi csapdája. Számos vallás létezik manapság is, de még többféle létezett az előző történelmi korokban. Miként lehet vajon az, hogy éppen jó időben, pont arra a helyre születtünk, ahol az egyedül üdvözítő hitet vallják?”

Én elég sokkal találkoztam. Vannak, akik ateistából lesznek felnőtt fejjel keresztények, és ugyan földrajzilag a kereszténység a legkönnyebben „elérhető” vallás, a felekezetek közti választás már erősen egyéni kérdés. De ismerek a kereszténységről iszlámra áttérő magyart, aki itt él, tudunk kereszténynek áttérő muszlimokról, meg olyan keresztényekről, akik visszatérnek gyermekkoruk hitéhez egy nem vallásos korszakuk után, divatos a buddhizmus meg mindenféle keleti tanok, nem is beszélve mindenféle pogány-ezoterikus izékről. Emellett kérdés, hogy adott földrajzi-kulturális egységen belül, legyen mondjuk Európa, hogyan jelennek meg új elképzelések, ha determináltan mindenki a szülei vallását követi? Miként lett a keresztény kontinens ateista? Determinálva volt erre? És akkor mi van a politikai ideológiákkal: determináltak vagyunk, hogy konzervatívak, baloldaliak, liberálisok, nacionalisták, feministák, zöldek vagyunk, vagy át lehet térni? (Át lehet.) 

Szóval elég sok itt a következetlenség, egyben a fogalmi zavar. De amúgy Boldogkőinek a determinizmussal kapcsolatban sincs igaza (miszernt nincs szabad akaratunk), kiválóan lehet érvelni a szabad akarat mellett a modern neurológia eredményeinek elfogadása mellett (lásd Richard Swinburne vonatkozó munkáit – Free Will and Modern Science, 2011, Mind, Brain, and Free Will, 2013– vagy Bernáth László kötetét).

Boldogkői akkori írása arra is bizonyíték, hogy nem ismeri és nem is ismeri el a természettudományon kívüli más tudományterületek működési módját: „nem hisszük, hanem kísérletesen teszteljük az elképzeléseinket”.

Pusztán csak a filozófia és a teológia módszertanát sikerült kidobni az ablakon, holott egyáltalán nem biztos, hogy a természettudomány a racionalitás netovábbja; Edward Feser, a Los Angeles-i Pasadena College filozófia professzora szerint például sokkal inkább a filozófia az. De a keresztény hit alapja is a bizonyítás, létezik természetes teológia, Feser szerint az egyistenhit a racionális és az ateizmus az irracionális (istenérvek); Richard Swinburne nyugalmazott oxfordi filozófus pedig a valószínűségszámítás alapján igazolja a kereszténység igazát.

Leírta például azt 2018-ban, hogy „a tudomány egy koherens rendszer, melyben az egyedi ismeretek ellentmondásmentes összefüggésben állnak egymással. A tudományos fejlődés folyamatos, szemben a szent tanokkal, melyekben legfeljebb az értelmezések evolúciója figyelhető meg.”

Az viszont nem igaz, hogy a tudományban „az egyedi ismeretek ellentmondásmentes összefüggésben állnak egymással” – ez volna az ideál, de a gyakorlatban ez nincs így, hiszen állandóan vitatkoznak egymással a természettudósok, és – csak hogy egy gyakorlati példát is említsek – az orvosok is rendszerint kritizálják egymást, legalábbis bevett jelenség, hogy a legutolsó doki, akihez megy az ember, az előzőt elmondja valami hülyének, akinek nem volt igaza, mert „nyilvánvalóan” erről és erről van szó, nem arról, amit az előző mondott, vagy nem az a jó gyógyszer, s ilyesmik; márpedig az orvoslás alkalmazott természettudomány.

Az sem igaz, hogy „a tudományos fejlődés folyamatos”. Például Thomas Kuhn a tudományos forradalmak szerkezetét elemezve (1962) fogalmazta meg a tudományos paradigmaváltások elméletét. Egy paradigma „tág értelemben magában foglalja elméleti és módszertani fogalmak, meggyőződések és várakozások összességét – beleértve metafizikai előfeltevéseket és tudományos értékeket, amit egy adott tudományterület tudósközössége tart fenn.”  Az elmélet azt a felfogást kezdte ki, ami szerint a tudomány folyamatosan fejlődik, ahogy gyűlnek az adatok. Kuhn szerint sokkal inkább arról van szó, hogy a „normális tudomány” periódusait forradalmi periódusok szakítják meg, amikor hirtelen omlanak össze a korábban igaznak tartott paradigmák, felfogások.

Vagy ott van Paul Feyerabend osztrák származású amerikai tudományfilozófus, aki pedig 1975-ben publikált munkájában (A módszer ellen) nekiment a módszertan fetisizálásának, felvázolva „a tudás anarchista elméletét”, többek közt megállapítva: „a közelmúltban folyt tudománytörténeti és tudományfilozófiai viták egyik legszembetűnőbb vonása annak felismerése, hogy az olyan események és fejlemények, mint például az atomizmus feltalálása az ókorban, a kopernikuszi forradalom, a modern atomizmus (kinetikai elmélet; diszperzióelmélet; sztereokémia; kvantumelmélet), vagy a fény hullámelméletének fokozatos megjelenése, csak azért következtek be, mert egyes gondolkodók úgy döntöttek, hogy nem követnek bizonyos ’nyilvánvaló’ módszertani szabályokat, vagy egyenesen direkt áthágták azokat.” (Igen, tudom, Popper, Quine, Sellars, Kuhn és Feyerabend dilemmáira a neo-bayesianizmus kívánt választ adni. Ajánlom A tudományos kirekesztés módszertana című kötetem tudományfilozófiáról szóló fejezetét.)

Lehetne persze azt mondani, hogy ez csak az esendő tudósok miatt van így, amúgy ott lebeg a „tiszta természettudomány” a magasban, és egyszer majd kipucoljuk az összes ellentmondást és mindent megmagyarázunk, elérjük a lebegő ideált, de akkor ezt ugyanígy lehetne mondani a teológiára is. Az sem igaz, hogy a természettudomány mentes volna az „értelmezések evolúciójától”, nagyon is tele van értelmezésekkel a természettudomány, amelyek gyakran egymásnak ellentmondó értelmezések.

Sokáig elemezgethetnénk  Boldogkői 2018-as butaságait, de térjünk rá a fő problémára. Boldogkői nyugodtan hiheti, hogy az ő természettudományt abszolutizáló, materialista-naturalista világnézete az igaz, és hogy ez a legigazolhatóbb, de ettől ez még egy világnézet, hovatovább ideológia lesz a sok közül.

Ezt az elképzelést, miszerint a tudomány majd mindent megmagyaráz, a teológusok és filozófusok helyett is, szcientizmusnak nevezzük. Egy definíció szerint: „A szcientizmus többnyire tudománynak álcázott világlátás vagy ideológia. Úgy prezentálja a tudományt, mint valamiféle mindenható istenséget, ami előtt tiszta imádattal meg kell hajtanunk a fejünket. A szcientizmus dogmatikus hit, puszta meggyőződés – az a meggyőződés, hogy a tudomány az egyetlen és csak az egyetlen módszer, amivel magunkról és a minket körülvevő világról megbízható tudásra tehetünk szert.” (Gerard M. Verschuuren: The Myth of an Anti-Science Church: Galileo, Darwin, Teilhard, Hawking, Dawkins. 2019.)

Edward Feser pedig többek között rámutat: „a szcientizmus önmagát cáfolja”, ráadásul „a tudományos módszer még elvileg sem képes arra, hogy a valóság teljes leírását adja. Harmadszor, a természeti törvények, abban az értelemben, ahogy a tudomány magyarázza a jelenségeket, alapvetően nem képesek a valóság teljes magyarázatára. Negyedszer, ami a szcientizmus mellett szóló talán legfőbb érvet illeti – a modern fizika és más tudományágak prediktív és technológiai sikereire alapozó érv – erőtlen.”

Továbbá a természettudomány számos filozófiai előfeltevésen alapszik. Az egyik, hogy a világ érthető; a másik, hogy az érzékelésünk megbízható; a harmadik, hogy a racionalitásunk megbízható; a negyedik, hogy rend és uniformitás van a világban; az ötödik, hogy a matematika, a logika és az ész érvényes eszközök. Ezen filozófiai előfelvetések nélkül a természettudomány lehetetlen lenne.

Emellett mikor Boldogkői vallásokra és ateizmusra osztja a világot, téved. Egyrészt érvelhetünk William T. Cavanaugh-val, aki szerint eleve nem lehet definiálni, mi az, hogy vallás, mert vagy valami ki fog lógni a definícióból, ami hétköznapi értelemben beletartozik, vagy bele fog tartozni valami olyasmi, ami hétköznapi értelemben nem vallás (The Myth of Religious Violence: Secular Ideology and the Roots of Modern Conflict. Oxford University Press, 2009). 

Utóbbi definíció jegyében Nyirkos Tamás professzor egész lexikont állított össze a „szekuláris vallásokról”, melyek közt ott szerepel nem csak a szcientizmus, de az ateizmus is. Nyirkos rámutat: „John Gray brit filozófus – aki maga is ateista volt – névadó könyvében az ateizmus hét típusa közül nem kevesebbet, mint ötöt vádolt vallási hajlammal, vagy még többel a rájuk alkalmazott zavaros és átfedő kategóriák miatt.” (Seven Types of Atheism)

A dolog nem úgy áll, hogy vannak vallások és ideológiák, amik eltérések a „normától”, az „alap” pedig valamiféle vallásmentes, természettudományos materializmus. Utóbbi minimum ott van a vallások sorában, egy a sok közül. De ha Edward Feser istenérveit veszem, akkor valójában arról van szó, hogy a logika alapján csak az egyistenhitek állnak rajtvonalhoz, mindenki más, beleértve az ateizmust is, kiesett a versenyből, mint irracionális álláspont.

Más kérdés, hogy a még érvényben lévő alkotmány kifogásolt állításai mellett lehet természettudományosan is érvelni, például amellett, hogy az apa férfi, az anya nő, de a többi mellett is (lásd pl.: Paul R. McHugh − Lawrence S. Mayer: Sexuality and Gender. Findings from the Biological, Psychological, and Social Sciences. New Atlantis, 2016. ősz.).

Az LMBT-„jogok” bevezetése nem lenne ideológiasemleges lépés, hanem egy ideológia implementálását jelentenék, már csak azért is, mert nem függetlenek egy bizonyos emberértelmezéstől, antropológiától (test és személyiség radikális szétválasztása, stb.). (Lásd erről A genderelmélet kritikája című kötetemet.)

Apropó, az ökologizmus úgyszintén szekuláris vallás: „amit a szószólók és a kritikusok egyaránt kiemelnek, az az, hogy az ’ökológiai vallás’ abszolútumként kezeli a természetet. Nem jelenlegi formájában, hanem úgy, ahogy lennie kellene, vagy ahogyan az emberiség megjelenése előtt volt, ami egyfajta transzcendenciára és üdvtörténetre utal. Kezdetben volt egy aranykor, amelynek maradványai még mindig megtalálhatók az úgynevezett érintetlen területeken, mint például az erdők ’templomai’ vagy a vadon ’katedrálisai’.” (…) Eme vallásban vannak szent szimbólumok, hitetlenek (akik tagadják az ökologizmus igazságát), és vannak eretnekek, akik eltérnek a dogmától, de maradnának az ökologista egyházban. Aztán: „a szóteriológiai és ontológiai dogmák mellett az ökológiának vannak gyakorlati erkölcsi parancsolatai is. A legfontosabb az aszkézis, vagyis az önmegtagadás”, és egy sor olyasmi, ami nagyon hasonlít a szerzetességre (ne vállalj gyereket a Föld jövője miatt!).

És jelzem: még a technokrácia is ideológia, ahogy a „semlegesség” is az, egy világmagyarázó álláspont a sok közül, valójában pedig egyébként mindkettő a modern-posztmodern liberalizmus és materializmus fedőneve. Akárcsak az „ideológiamentesség”.

Persze Boldogkői mondhatná, hogy oké, legyen, szerinte a legjobban azonban a materialista-szcientista ateizmus ideológiája vagy vallása mellett lehet a legjobban érvelni, azaz az a legigazabb. Erre én mondhatom, hogy szerintem a kereszténységé, mégpedig racionális alapon (lásd pl. Edward Feser munkáit). 

Mindenesetre Jáki Szaniszló Amerikában élt magyar bencés tudománytörténész és -filozófus rámutat A tudomány és vallás kapcsolatának ábécéje című kötetében, hogy a természettudomány gyakran változik, vannak tudományos divatok, és nem biztos, hogy az a jó, ha az egyház mindig igyekszik a természettudomány épp adott állapotához igazítani tanítását. Mivel a természettudomány az anyag mérésén nyugszik, „az egzakt tudomány alkalmazhatósága rendkívül korlátozott”, bár „az egzakt tudomány képviselői szeretnek a filozófusok és teológusok köpenyében díszelegni”. Jáki szerint a természettudomány ugyan tudja vizsgálni az elme anyagi aspektusát, de nem tudja megmagyarázni, mi az értelem; és nem tud semmit sem kezdeni „a léttel, mint olyannal”. 

Amúgy meg nem alkotmány, hanem Alaptörvény, nem véletlenül: az alkotmány az történeti, erre épül az írott Alaptörvény. 

Fotó: parlament.hu