Tót atyafiak fegyverben – milyen erős a szlovák hadsereg?

Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész

Seregszemle cikksorozatunkban eddig Lengyelország, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Románia haderejéről írtunk. Most a szlovákok kerülnek sorra!

Szlovákiánál kevés jobb példát lehetne találni arra, hogyan kell egy kis országnak modern hadsereget építenie.

Bár a jelenlegi Heger-kormány átgondolatlan lépéseket tett, de 2022-ig a szlovák fegyveres erők mintául szolgálhattak minden kisebb állam számára, hogyan kell összfegyvernemi és lehetőség szerint korszerű hadsereget építeni az ország mérete miatt korlátozott forrásokból.

A februárban kirobbant orosz-ukrán háború óta Jaroslav Naď (ejtsd és értsd: Nagy) honvédelmi miniszter, nyilván nem önálló döntésként, de tiltakozás nélkül

Ez a Magyar Honvédséget gyakorlatilag a rendszerváltástól 2010-ig sújtó önsorsrontás minimum meglepetés attól az országtól, ahol reális esélye volt Ján Slota azon nyilatkozatának, hogy beül a tankjába és eljön Budapestre. Hogy ez a kardcsörtetés, amely fordított esetben akár súlyos nemzetközi válsághoz is vezethetett volna, tényleges következmények nélkül maradt, sokat elmond a szemünk láttára leomló nemzetközi rendszerről.

A szlovák fegyveres erő ismertetése során nem mehetünk el az átgondoltság mellett, amellyel Csehszlovákia megszűnése után felépítették az ország védelmére szolgáló katonai erőiket. Szintén érdemes párhuzamba állítani a magyar fegyveres erők zuhanórepülésével és átgondolatlan lépéseivel azt a módszerességet, amivel például az ország légi erejét és légvédelmét megalkották. A szovjet államadósság terhére például a jelenleg Ukrajnában is jelentős szerepet játszó Sz-300 (NATO kód SA-10 Grumble) légvédelmi rakétarendszert állítottak szolgálatba, amely a Magyarországon évtizedek óta hiányzó honi légvédelem szerepét látta el.

Ez utóbbiról annyit, hogy „hála” a magyar baloldali kormányok „átgondolt” haderő (vissza)fejlesztésének, az ukrán nagyvárosokat ért támadások ellen a már megrendelt NASAMS rendszer beérkeztéig kizárólag az úgynevezett csapatlégvédelmi, azaz jelentősen kisebb területek oltalmazására képes eszközökkel tudnánk védekezni.

Szlovák Mig-29 (fotó: Wikipedia)

De ugyanez igaz a légi csapásmérő eszközökre is. A nálunk a kilencvenes évek közepén egy felújítás után (!) ripsz-ropsz kivont Szu-22 vadászbombázók csapásmérő erejét Szlovákia csak a 2000-es évek elején építette le. És a sort még hosszan folytathatnánk.

Fentiekhez képest kifejezetten érdekes, hogy a Heger-kormányzat milyen lelkesen adta át szovjet eredetű eszközeit Ukrajnának.

ugyanúgy, ahogy jelenleg Magyarország a balti államok védelmét. Ez azt jelenti, hogy egy légtérsértés esetén cseh repülőtérről száll fel a készültségi géppár a behatoló elfogására és azonosítására. A kivont gépeket a legmodernebb F-16 variáns, a V jelű Block 70/72 pótolja. Majd, 2024-ben.

Ugyanígy meglepő az Sz-300-as rendszer szintén villámgyors átadása is, amelyek nélkül Szlovákia történelme során először honi légvédelem nélkül maradt.

Videó a szlovák hadseregről

Rátérve Szlovákia jelenlegi erőire: a szárazföldi erőket két gépesített dandárt közel 20 ezer fős katonai állomány és kicsivel kevesebb mint ötezer civil szolgálja ki. A 2. dandárban található a T-72M1-es harckocsikkal felszerelt páncéloszászlóaljat egy BVP-1-es lövészpáncélosokkal felszerelt gépesített gyalogsági zászlóalj támogatja. Ez utóbbi a BMP-1-es csehszlovák gyártású megfelelője. Hazánkban ezen képesség újjászületésére az új Lynxek megérkezéséig várni kellett.

Természetesen a szlovák politikai és katonai vezetés a rakétatüzérség fontosságát is felismerte, és a BM-21-eshez hasonló, de annál modernebb RM-70-es eszközből is szolgálatban tart egy zászlóaljnyit. Azt persze már hozzá sem kell tennünk, hogy Szlovákiában az önjáró tüzérséget sem építették le, bár az elmúlt időszakban jelentős számú 8x8-as teherautóra épített Zuzannát adtak át Ukrajnának.

Érdekessége a szlovák szárazföldi erőknek, hogy a kívülről az AK-47-esre hasonlító, de eltérő működésű, cseh(szlovák) gyártású VZ-58-at ugyanúgy a cseh CZ Bren 805-ös váltja fel, mint nálunk, sőt az oldalfegyverek területén is a P-09-re cserélik a korábbi típusokat.

Két dologra érdemes felhívni még a figyelmet Szlovákia esetében: az egyik az, hogy

így például ebből a 236 (!) BVP-1-es tartalékból kap harminc darabot Ukrajna. Magyarországon 2010-ig ezeket az úgynevezett „M” zárolt, azaz a mozgósított egységek felszerelésére tartalékolt eszközöket is szinte nyom nélkül felszámolták. Persze „nem volt rájuk szükség”, ugyanis a mozgósításhoz elengedhetetlen tartalékos rendszert, de még a nyilvántartásukat is (!) megszüntették. Ezzel szemben Szlovákiában 2006-ig élt a sorozás rendszere.

Szlovák katona Afganisztánban (fotó: Wikipedia)

A másik ilyen szempont, hogy az 1944-es szlovák nemzeti felkelés „partizán” mítoszára alapozva jelentős fegyverkultusz él északi szomszédunknál. Ugyan a 2015-ös francia terrortámadások után az egyesületek által tartott sorozatlövő fegyvereket (géppuskák és sőt 20 milliméteres gépágyúk!) bevonták, Szlovákia (Csehországhoz és Romániához hasonlóan) azon kevés (?) európai ország közé tartozik, ahol lehet egybeszerelt gumilövedékes lőfegyvert tartani. Sőt, a részben az ilyen eszközök gyártásából felépült kézifegyvergyártó birodalom, a Grand Power volt a regionálisan kiemelkedő pozsonyi biztonságpolitikai konferencia létrehozója és fő szponzora.

Északi szomszédunk másik haderőnemét a légierő alkotja. Mint már említettem: politikai döntésre úgy vonták ki az egyetlen komoly harci repülőgép típust, a MiG-29-est, hogy a pótlásának szállítására éveket kell várni. Igaz, cserébe

2024-ben. Vagy 2025-ben. A harcászati századot (14 gép) L-39-es könnyű harci gépek egészítik ki.

Szlovákiában már 2015-ben döntés született a szovjet eredetű helikopterek amerikai UH-60 Blackhawkokra történő cseréjéről, azonban a költségek miatt csak 11 darab érkezett belőlük. Így elképzelhető, hogy a gyorsan Ukrajnának átadott, de nemrégiben felújításra kijelölt Mi-8/17-esek most hiányozni fognak, ezért valószínű az újabb Blackhawk-rendelés.

Összefoglalva a fentieket: 2022-ig a szlovák fegyveres erők voltak a mintapéldái annak, hogyan cselekszik egy felelős politikai és katonai vezetés, ha az elsődleges szempont az ország védelme; és ezen az sem változtat, hogy Pozsony szemében a fő fenyegetettség mi lehetünk és valószínűleg mi is maradunk.

Azonban pont ilyen elborzasztó azt látni, hogy máshol is megtörténhet az, ami Magyarországon megtörtént 1990 és 2010 között. Hogy milyen könnyű a nagy gonddal felépített, az ország anyagi képességeivel összhangban létrehozott védelmi képességet lerombolni, és az országot külső hatalmak számára kiszolgáltatottá tenni.

És ez utóbbi az, amit egyetlen felelős politikai vezető sem engedhet meg. Bármilyen nagy is a külső nyomás.

Nyitóképen: Zuzana Caputova szlovák államfő – és a szlovák hadsereg főparancsnokának – beiktatása (VLADIMIR SIMICEK / AFP)