Isten óvja a királyt – de milyen erős a brit hadsereg?

Nyitókép: Brit katonák II. Erzsébet szeptemberi temetésén (Lorena Sopena /  Anadolu Agency via AFP)

Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész

Seregszemle cikksorozatunkban eddig Lengyelország, Németország és Franciaország haderejéről írtunk. Most a britek kerülnek sorra.

„Három évbe telik felépíteni egy hajót és háromszáz évbe egy hagyományt” – állítólag ezekkel a szavakkal zárta rövidre a bonmot-iról híres Winston Churchill a dunquerque-i evakuáció hosszabb távú következményei miatt aggódó haditengerészeti vezetéssel vívott vitáját. A végeredmény ismert, jelentős hajó veszteségek árán a Royal Navy 338 ezer, túlnyomórészt angol katonát mentett ki a bekerítésből 1940 májusának végén. Erről a műveletről egyébként egy meglehetősen korhű film is készült néhány évvel ezelőtt.

Fentiek azért fontosak, mert mint minden hosszabb ideje fennálló szervezetet, így az angol fegyveres erőket is legalább annyira jellemzik saját hagyományaik, mint tényleges képességeik, eszközeik és működésük. Már csak azért is, mert az ezekhez való ragaszkodás sokszor mindent felülír, felül kell, hogy írjon, mint azt a fenti példa is mutatja. Tudom, hogy lassan unalmas, de nem lehet elégszer kihangsúlyozni, hogy egy fegyveres erőt, a morálja, tagjainak motivációja, hozzáállása különböztet meg a napjainkra nagyrészt csereszabatos többi modern hadseregtől. Napóleon mondása a mai napig érvényes:

És ha valamiben, ebben páratlanok a némi fogalomzavarral magyarul angolnak is nevezett britek. A haditengerészet rum- és grogfogyasztási szokásairól, vagy éppen Nelson admirálisról még azok is hallottak, akiket a Royal Navy-vel kapcsolatos történetek úgy általában nem nagyon hoznak tűzbe. Ugyanez igaz a vörös kabátos gyalogosok és a medvekucsmás testőrök esetében, vagy éppen az angliai csata pilótáiról, radarrendszeréről szóló történetekre.

A brit hadsereg toborzó videói

Nagy-Britannia esetében éppúgy látszik a földrajz által meghatározott determináltság, mint a már ismertetett német vagy lengyel példáknál. Éppen ezért, egy szigetországnál logikus módon a „rangidős haderőnem”, a senior branch a hadiflotta, a Royal Navy. Ám mielőtt belefognánk a haderőnemenkénti felsorolásba, érdemes néhány szóban kitérni a szintén földrajzi alapú és évszázados brit stratégiára. A 19. század második felében „splendid isolationnek”, azaz ragyogó elszigeteltségnek hívott koncepció lényegében az angol nagyhatalom felemelkedésétől, a tengerek felett uralom 17. századi megszerzésétől érvényben volt.

Ehhez nyilván hozzájárult az az alkotmányos monarchiában megtestesülő felfogás, amely szerint a „király uralkodik, de nem kormányoz” éppúgy, mint az elsősorban a kereskedelemben érdekelt tagokból álló parlament kollektív bölcsessége. A szigetország területének és kiterjedt kereskedelmének védelmében a főszerepet logikus módon a flotta játszotta, amelyet mindössze kiegészített a békeidőben minimális szerepet játszó hadsereg. Kihasználva a tengeri fölény által nyújtott biztonságo

amely már képes lett volna a brit tengeri uralom fenyegetésére. Így mindig az erősebb hatalom ellen harcolókat támogatták; a korszak nagy részében a fő ellenség Francia-, majd Németország volt. Nem véletlen, hogy Margaret Thatcher határozottan ellenezte a német újraegyesítést, pontosan látva annak következményeit.

HMS Queen Elizabeth (forrás: Wikipedia)

A tengerek egykori úrnője

Rátérve a modern brit fegyveres erőkre: létszám szerint a szárazföldi erők többszörösen felülmúlják a Royal Navyt, mégis hagyománytiszteletből kezdjük a rangidős haditengerészettel. A dicső történelmi tettek ellenére a mai Királyi Haditengerészet nemcsak dicső múltjának emlékeit hozta magával 21. századba, hanem annak problémáit is. A legenda szerint ugyanis Beatty ellentengernagy a jütlandi csatában, harmadik csatacirkálójának felrobbanásakor a következő szavakkal fordult szárnysegédjéhez „valami nincs rendben ezekkel az átkozott hajókkal”. Nos nincs új a nap alatt, és a vadonatúj Prince of Wales repülőgép-hordozó kénytelen volt hosszabb javításra szárazdokkba állni, amikor idén augusztusban az USA-ba indult gyakorlatra. Ráadásul nem is ez az első baleset, ami érte a hajót. A 2019 decemberében vízre bocsátott hajón 2020 elején és 2020 májusában is komoly vízbetörések voltak. És azt szögezzük le: a nyugati szövetségesi rendszerünk biztonságát, függetlenségét, és szabadságát garantáló fegyveres erőkben ilyen típusú, alapvető problémák egyszerűen nem fordulhatnának elő.

A Royal Navy-t, a tengerek valamikori úrnőjét jelenleg 34 ezer fő körüli személyzet szolgálja ki.

Az Erzsébet királynőről elnevezett, 72 ezer tonnájukkal a legnagyobb méretű megépült brit hadihajókból álló osztály érdekessége, hogy a brit flottában a 19. század óta mindig szolgált egy, az aktuális uralkodóról elnevezett hajóosztály. Ez hagyományosan egy csatahajó osztály volt, így voltak Viktória, VII. Eduárd, V. György osztályú hajók is. Ez utóbbi érdekessége, hogy I. és II. világháborús csatahajók is viselték, ugyanis A király beszéde című filmben elhíresült VI. György, Erzsébet királynő édesapja lemondott a megtiszteltetésről, és mélyen tisztelt édesapjáról nevezte el az eredetileg az őróla elnevezett csoportot. Érdekesség, hogy Erzsébet királynő trónra lépése után nem épült nagyobb kategóriába tartozó brit hadihajó (capital ship) a nyolcvanas évek brit „zsebhordozói” kivételével, de az Invincible osztály 22 ezer tonnás hajóinál fel sem merült ezen hagyomány felélesztése.

A flottához tartozik még 2 partra szállító hajó, 4 ballisztikus rakétahordozó tengeralattjáró, 6 nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjáró, 6 rakétás romboló, 12 fregatt és 11 aknász hajó. Ez az az erő, amit a nyílt tengereken Nagy-Britannia be tud vetni, nem számolva ide a 26 darab különböző méretű őrhajót. Ez pedig ahhoz is kevés, hogy két repülőgép-hordozó harccsoportot (carrier strike group - CSG) tudjon egyszerre a tengerre küldeni.

Ahogy az amerikai haditengerészetről szóló korábbi cikkemben írtam, ezek a csoportok képezik a modern flották magvát. Figyelembe véve a karbantartási és modernizációs ciklusokat, a Királyi Haditengerészet ennek körülbelül a felét képes egyszerre bevetni, ami nagyjából egy gyengébb CSG-nek és néhány 1-2 maroknyi hajóból álló köteléknek felel meg. Nukleáris ballisztikus rakétákat hordozó tengeralattjárókból a franciákhoz hasonlóan négyből egy őrjáratozik folyamatosan.

Költségvetési okokból a brit flotta nem tudott elegendő F-35-öst rendelni, sőt a légierővel közösen megrendelt 48 darab sem érkezett még meg hiánytalanul,

Warrior IFV (fotó: Wikipedia)

Szárazföldi erők

A British Army-hoz, azaz a szárazföldi hadsereghez 2022-ben 79 ezer körüli katona, 5 ezer fő körüli nepáli származású gurkha és körülbelül 30 ezer főnyi tartalékos tartozik.

A jelenleg három hadosztályt alkotó, dandárokba szervezett haderőnem igazi különlegessége az ezredszervezet. A változatos, történelmi neveket viselő alakulatok nagyon büszkék történelmükre. Természetesen megbecsültségben és ismertségben kiemelkednek közülük a Buckingham-palotát és a többi királyi rezidenciát őrző gárdisták, akik a Királyi Gárda gyalogos és a Királyi Házi lovasezred lovaskatonáiból áll. Előbbiek a korábbi évszázadok gránátosainak fekete medvebőr kucsmáját viselik, a hagyományos brit vörös zubbonnyal, míg a lovasság a 19. századi brit nehézdragonyosok mellvértjét és csúcsos lófarkas sisakját.

Az Ír Gárda és a Skót Gárda, a rendszeresen félrefordított Fekete Őrezred (Black Watch), a Felföldi (Highlander), a Királyi Yeoman, a Király Királyi Huszárjai (King’s Royal Hussars) vagy éppen a Királyi Harckocsi Ezred (Royal Tank Regiment) mind olyan ezredek, amelyek büszkén őrzik hagyományaikat. Többségüket a 18. század elején, az ezredszervezet kialakulásakor alapították, és történelmüket, hőstetteiket a tagjaik fejből fújják, győzelmeiket nem felejtik el az adott ország orra alá dörgölni. Azonban Richard barátom szomorúan vette tudomásul egy ankarai NATO-konferencián, hogy velem törököt fogott – hogy egy kis képzavarral éljek –, így a John Hawkwood alatt a Fehér Kompániában szolgáló angol és magyar zsoldosokra ittunk, akik a 14. században Itáliában hadakoztak.

A bullpup rendszerű L85 karabély éppúgy brit, mint az Ukrajnában elhíresült NLAW páncéltörő rakéta, a Challanger 2 harckocsi vagy a Warrior és a Scorpion/Scimitar lánctalpas gyalogsági és felderítő harcjárművek.

A három aktív és egy tartalékos páncélos ezredben összesen 227 darab Challanger 2-es harkocsi van állományban, míg a tüzérséget 89 darab lánctalpas AS-90 önjáró löveg és 42 darab MLRS rakéta sorozatvető alkotja. Szomorú, hogy a több mint ötvenéves Scimitar/Scorpion és a valamivel fiatalabb Warrior leváltására elindított Ajax programot 14 jármű legyártása után felfüggesztették, ugyanis a tesztszemélyzet súlyos egészségügyi károsodást szenvedett el, ráadásul számos egyéb probléma is felmerült a járművel kapcsolatban. Ez már csak azért is megdöbbentő, mert az eredetileg ASCOD névre hallgató platform sikerrel szolgál többek között a spanyol és az osztrák haderőben. A haderőnemhez tartozik még a 42 darab AH-64 Apache harci helikopter, és az ötven feletti darabszámban repült szállítóhelikopter, valamint a 49 darab hazai gyártmányú nagyobb drón is.

Royal Air Force Eurofighter EF-2000 Typhoon F2 (forrás: Wikipedia)

Királyi légierő

Utoljára maradt a Royal Air Force, a RAF.

amelyek lecserélése már elkezdődött az amerikai F-35 Lightning típusra. A program 2000-es évekbeli indulásakor 138 darab 5. generációs lopakodót rendelt Nagy-Britannia, amelyet ismét csak pénzügyi okok miatt 48 darabra csökkentettek. Ennek a mennyiségnek tartalmaznia kellett volna a két repülőgép-hordozóra települt állományt is. Idén áprilisban a közös F-35-ös mennyiséget 74-re emelték.

A 37 ezer fős légi haderőnemhez a fentieken kívül 80 körüli kiképző, 50 feletti közepes és nehéz szállító repülőgép, valamin 40 körüli nehéz szállító helikopter tartozik.

Összességében brit fegyveres erőkről is elmondható, hogy a jelen helyzete kísértetiesen hasonlít a németéhez és a franciáéhoz. Jelentős történelmi hagyományaik ellenére ugyanaz a forráshiány és elhanyagoltság sújtja őket, mint kontinentális társaikat, így alapfeladataik ellátását is sokszor csak jelentős erőfeszítések árán tudják fenntartani. Ráadásul

Ez helyzet nem ad okot semmilyen örömre. Még kárörömre sem.

Európa és ezáltal a világ egykori legerősebb hadseregei jelenleg árnyékaik önmaguknak, és egyelőre nem látszik, hogy a határaink mentén zajló háború súlyos következtetéseit az adott országok vezetése megfelelő mértékben levonta volna. Márpedig a szuverenitás és ezáltal a szabadság legfőbb garanciája a 21. században is egy erős hadsereg. Mert aki nem tartja el a saját katonáit, az előbb-utóbb másét fogja.