Így építi Lengyelország Európa egyik legnagyobb hadseregét

Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész

„Polak, Węgier, dwa bratanki.” Sokan ismerik a mondást, valamivel kevesebben mindkét nyelven, de érdekes módon nem sokat tudunk lengyel harcostársainkról. Érdekes és a történelemben rendkívül ritka jelenségről van szó, ugyanis annak ellenére, hogy évszázadokig határosak voltunk Lengyelországgal, nagyon ritka volt a két ország közötti háború. Példának okáért magyar hadsereg támadó céllal utoljára II. Rákóczi György súlyos következményekkel járó 1657-es lengyelországi kalandjakor indult lengyel földre. Míg másik irányból az utolsó lengyel támadás a Mátyás király által a cseh koronáért vívott küzdelmei nyomán elindított 1471-es felvidéki betörés volt. A nemzeti ébredés korszakában azután vállt vállnak vetve harcoltunk a Habsburgok, és az oroszok ellen.

Ennek a fegyverbarátságnak két kiemelkedő példája az újonnan alakult Vörös Hadsereggel szemben élet-halál harcot vívó országnak 1920-ban küldött magyar lőszer- és fegyverszállítmány volt,

A másikra 1944-ben került sor, amikor a II. magyar hadtest távol maradt a varsói felkelés leverésére indított német hadművelettől, sőt aktívan támogatta a felkelőket, leverése után pedig a menekülőket bújtatta. Érdekes módon ez a hagyomány az utóbbi években leginkább a sportszurkolóknál érhető tetten, egymás csapatainak kölcsönös biztatásában mutatkozik meg.

Az orosz és a német befolyási övezet határán fekvő Lengyelország a lengyel-litván perszonálunió felbomlása óta küzd azért, hogy megőrizze középhatalmi státuszát és ne csak egy legyen a régió országai közül. Ebbe a küzdelembe ez a romantikus érzelem kevésbé fér bele, a lengyel álláspontot elsősorban a regionális vezető szerepért folytatott szélmalomharc pillanatnyi állása határozza meg. Fentiek miatt ezen meglehetősen egyoldalú vonzalom sokáig az informális síkon maradt, és baráti, családi kötődések őrizték. Az elmúlt időszakban azonban mindkét fél részéről, több közéleti személyiség munkájának köszönhetően kialakultak a hivatalos megjelenései is, elég csak a Wacław Felczak Alapítványra gondolni.

A több évszázados orosz és német elnyomás fényében nem meglepő, hogy Lengyelország a kommunizmus összeomlása óta erős hadsereget tart fent, amelyet a nyáron egy döbbenetes számokat tartalmazó haderőfejlesztéssel kíván tovább izmosítani.

A már meglévő eszközök mellé rendszeresíteni kívánt 980 dél-koreai, de nagyrészt helyben gyártott harckocsival összesen 1200 körüli harckocsi lesz rendszerben Lengyelországban,

A 680 önjáró löveg ereje pedig meg is haladja azt! Amíg azonban a 2026-ra tervezett gyártás beindul, addig a jelenleg rendelkezésre álló erőkkel kell, hogy beérje Lengyelország.

Rátérve a lengyel fegyveres erők ismertetésére, egy dolgot nem lehet elégszer elmondani: a legtöbb katonai eszközökre vonatkozó információ minősített, azaz titkos. Éppen ezért a lentiek nyilvános, sajtóhírekből levonható következtetések, amelyek sokkal inkább jelentenek egy gyorsfelvételt, mint egy részletes és pontos leírást.

Mint azt már említettem, a 2020-as adatok szerint 38 milliós lakosságú Lengyelország méretéhez és gazdasági lehetőségeihez képest is erős, 63 ezer fős szárazföldi hadsereget tart fent. Hazánkhoz hasonlóan idegen hódításokkal és megszállásokkal teli történelmükön tanulva

amely olyan megoldásokban nyilvánult meg, mint a modernizált szovjet eredetű, majd saját fejlesztésű kézifegyverek, illetve a licenszgyártott és továbbfejlesztett nehéztechnika. A folyamat eddigi csúcsa az angol lövegtoronyból és dél-koreai alvázból épített Krab (Rák) önjáró löveg volt.

Lengyelország kézifegyverekből is szinte teljesen önellátó. A Varsói Szerződés felbomlása után a helyben gyártott Kalasnyikov típusok módosításával, a NATO kompatibilitás növelésére Beryl néven 5,56 milliméteres gépkarabélyokat rendszeresített a hadsereg, míg a oldalfegyverek területén a szintén hazai, műanyagtokos WIST-94 lett rendszeresítve. Utóbbit az egyedi formájú VIS-100 váltotta le, a Kalasnyikov rendszerű karabélyokat a két változatban gyártott, lengyel fejlesztésű MSBS Grot váltotta le.

Emellett PT-91 Twardy néven a T-72-es szovjet harckocsi modernizált és megnövelt képességű változatának előállítására is képes volt a lengyel hadiipar. A 2010-es évek közepén közel ezer (!) harckocsi tartozott a szárazföldi erők, a Wojska Ladowe állományába. Ennek negyede, 250 darab a német Leopard 2A4 és modernizált változata volt, közel ugyanennyi 2016-ben tovább korszerűsített PT-91-es, amit a tartalékban lévő több száz T-72-es egészített ki. Hogy ez napjainkban mekkora erőt tesz ki, azt nem tudni: a hírek szerint az összes PT-91-est és százas nagyságrendnyi T-72-est átadtak Ukrajnának, és a helyükre meglepő módon nem további Leopardok,

A rendszerben tartott három plusz egy harckocsitípus egy logisztikai rémálom, amelynek egyértelműen politikai okai vannak.

A szárazföldi erők másik fő típusából, az önjáró tüzérségből szintén önellátó Lengyelország. A már említett Krab az angol AS-90 önjáró löveg tornyának és a hasonló célú dél-koreai K9 Thunder testének összeházasításából hazai gyártásban megvalósuló eszközből csak 2024-re áll a 120 körüli végleges darabszám állt a szárazföldi haderőnem rendelkezésére.

Lengyel katonák egy szeptemberi hadgyakorlaton (Artur Widak / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)

Fentieket figyelembe véve valószínű, hogy a hírek szerint az Ukrajna számára 72 darab át- és eladott jármű az eddigi teljes gyártás (!). Figyelemre méltó, hogy az eddig százas nagyságrendben rendszerben tartott lánctalpas önjáró lövegek számát a K9 Thunderek helyi gyártásával összesen 680-ra kívánják felemelni. Érdekesség, hogy a szovjet BMP-1 lengyel megfelelőjét, a BWP-1 páncélozott szállító harcjárműveket a saját tervezésű és gyártású BWP Borsuk (Borz) fogja leváltani, amely elődjéhez hasonlóan úszóképes. Ezen képességhez annak ellenére is ragaszkodott a katonai vezetés, hogy a megoldás elkerülhetetlenül a jármű páncélvédettségének jelentős csökkenésével járt együtt.

Különleges megoldás, hogy a részben helyben gyártott harci és szállítóhelikopterek mellett a csapatlégvédelem önjáró eszközei is a szárazföldi erők, a Wojska Ladowe állományába tartoznak. Ez előbbiekből jellemzően szovjet eredetű Mi-24-esek és Mi-8-asok, valamint a helyi gyártású Mi-2-es és a hazai PZL W-3 állnak rendszerben. Furcsa egybeesés, hogy mindhárom típus harminc körüli darabszámban áll rendelkezésre. Pótlásukra 96 (!) darab amerikai AH-64 Apache, és 32 darab hazai gyártású Augusta AW149 szállítóhelikopter lett megrendelve.

de pótlásukra a legtöbb szerződés csak a nyár folyamán lett megkötve. Ezzel egyrészt Lengyelország lett a legnagyobb darabszámban komolyabb harcképességű haditechnikát átadott ország, másrészt komplett fegyverkategóriákról mondott le, hogy segíthessen szomszédjának.

Ismerve a modern helikopterek lassú gyártási ütemét, felmerül a kérdés, hogy a kieső harci és közepes szállítóhelikopter kapacitást mennyi idő alatt tudja a már így is leterhelt nyugati hadiipar pótolni.

A NATO-csatlakozást követően 2002-ben megrendelt három századnyi F-16-ost a nyárig két századnyi MiG-29 -es egészítette ki, amelyeket hosszas huzavona után a hírek szerint szintén átadtak Ukrajnának. Emellett, valószínűleg készülve a szovjet haditechnika elavulására,

Ezt a jelentős erőt egészíti ki a dél-koreai giga hadiipari üzlet részeként bejelentett 48 darab, azaz négy századnyi FA-50 könnyűharcigép képesség, nagyjából a hazánk által egy századnyi erőben rendszeresítendő L-39 NG-ének felelnek meg.

A honi légvédelmet a kivont szovjet Sz-200 és Sz-125 helyett a kitűnő képességekkel rendelkező, de rendkívül drága Patriot PAC-3 as ütegek fogják ellátni. A kétszáz feletti repülőeszközt és a honi légvédelem eszközeit 35 ezer fő üzemelteti.

Utoljára maradt a Lengyelország földrajzi adottságai miatt a szűk és relatív sekély Balti-tenger feletti ellenőrzéssel megbízott haditengerészet. A fehér-piros zászlót három szovjet gyártmányú, Kilo osztályú dízel-elektromos tengeralattjárón, 2 amerikai eredetű Oliver Hazard Perry osztályú fregatton, két korvetten és közel harminc kisebb hajón lengeti az északi szél. A flottához tartozik ezen kívül vegyesen szovjet és nyugati eredetű felderítő, tengeralattjáró-elhárító és kutató-mentő feladatú repülőeszköz, merev és forgószárnyú vegyesen. Személyzetük 12 ezer főre rúg.

*

A fegyveres erők presztízse a folyamatos, valósnak érzékelt és történelmi alapokon nyugvó orosz fenyegetettség miatt magas. Ezt jól mutatja, hogy az 1981-es gazdasági összeomlás óta rendkívül fegyelmezett pénzügyi politikát folytató kormányzatok is folyamatosan 2% fölött vagy a környékén tartották a védelmi költségvetést,

Az ambiciózus haderőfejlesztés részeként számos megrendelt fegyverrendszer még nem állt rendszerbe, megvalósulásuk a 2020-as évek végére, a következő évtized elejére várható.

Az összes megrendelt eszközzel Lengyelország nemcsak a régió, hanem Európa egyik legnagyobb haderejével fog rendelkezni.

Nyitófotó: Artur Widak / NurPhoto / NurPhoto via AFP