Elindult a Seregszemle, a Mandiner térségünk haderőit bemutató és elemző cikksorozata. A lengyel hadsereg nagyra törő terveit bemutató írásunk után most Európa gazdasági nagyhatalmának katonai erejét vesszük számba.
Somkuti Bálint írása a Mandiner hetilapban
Európa gazdasági és ipari motorjára tökéletesen igaz, hogy olyan, akár egy félkarú óriás. Múltja miatt Németország 1945 óta a pacifizmus mintaállama, ahol a katonai erő egyértelműen a szükséges rossz.
A második világháborúban elkövetett német bűnöket nem lehet és nem is szabad kicsinyíteni, azonban az a szinte teljes passzivitás, amelyet a kontinens legerősebb és leggazdagabb állama a biztonság területén az eltelt évtizedekben felmutatott, hamarosan egész Európára kiható következményekkel fog járni. Egyszerűen azért, mert a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy
a béke sosem tartós, és a valamilyen szempontból kiszolgáltatott államok sebezhetőségét valaki ki fogja használni.
És minden, ami igaz Németországra, így vagy úgy, kisebb vagy nagyobb mértékben az Európai Unióra is igaz.
Hidegháborús hagyaték
Hagyományos módon a legnagyobb létszámú német haderőnem a szárazföldi hadsereg. A Heer, azaz a szárazföldi erők kötelékében a sorkatonaság 2011-es felfüggesztésével meglepően kevés, 63 ezer hivatásos katona szolgál három hadosztályba szervezve. A katonai szempontból jól láthatóan védelmi céllal, az ország határai mellett nagyjából egyenlő távolságban elhelyezett nyolc dandárból kettő páncélos, egy hegyi, egy ejtőernyős, három gépesített gyalogos, az utolsó pedig közös francia–német. A szárazföldi erők állományába 266 harckocsi tartozik, valamennyi a német gyártmányú Leopard 2 valamelyik változata. A legmodernebb és a magyar haderőben is rendszeresítendő A7 variáns szabványára a tervek szerint 104 darabot korszerűsítenek 2023-ig.
És itt álljunk is meg egy pillanatra: 2010-ben Magyarország hivatalosan több mint 50 harckocsit tartott rendszerben, ebből ténylegesen hadra fogható mindössze 15 volt. Némi pikantériát ad a helyzetnek, hogy pont az Európai Bizottság elnöke, az akkor védelmi miniszteri posztot betöltő Ursula von der Leyen vezetése alatt pattant ki a botrány a német fegyveres erők eszközeinek hasonlóan alacsony készenléti aránya miatt. Sokatmondó tény, hogy
a militarizmussal egyáltalán nem vádolható német médiát is megjárták a már-már nevetséges számok.