Mi folyik Brazíliában?

Jair Bolsonarónak minden esélye megvan arra, hogy vasárnap, október 28-án Brazília, a világ ötödik legnagyobb országának elnökévé váljon. A mindent eldöntő voksoláson a jobboldali Bolsonaro a Munkáspárt csupán egy hónapja bejelentett elnökjelöltjével, Fernando Haddaddal mérkőzhet meg. Az utolsó felmérések 10-17 százalékos előnyt mérnek Bolsonaro javára.

Dél-Amerika legnagyobb gazdaságával kapcsolatban jelenleg senki sem a mérsékeltebb baloldali Haddadra, hanem az igen radikális jobboldali nézeteket hangoztató Bolsonaróra kíváncsi, valamint arra, hogy miként is kormányozhatna az egykori katonatiszt, ha megválasztanák.

A Latin-Amerika folyamatait elemző Americas Quaterly folyóirat főszerkesztője, Brian Winter már régóta figyelemmel követi Bolsonaro munkásságát: készített már interjút vele, a szintén politizáló, közéletben szereplő fiaival, felemelkedéséről pedig már több cikkben is beszámolt. Winter emellett a kampány zárására személyesen is Brazíliába látogatott, hogy a legkülönbözőbb társadalmi rétegektől tudakolja meg, mire számítanak Bolsonaróval kapcsolatosan.

Vérontással a bűnözés ellen?

Egyvalami biztos: Bolsonaro Brazília legsúlyosabb gazdasági válságának kellős közepén kerülhet az ország élére, és az ország helyzetén nem segít az elburjánzó bűnözés és az erőszakos gyilkosságok számának növekedése – csak tavaly például 63 880 esetről számoltak be a hatóságok: ez annyit tesz, hogy minden 100 ezer emberből 30,8 gyilkosság áldozatául esik.

A bűnözési helyzet válságos: a térségben ennél magasabb értékkel csak a lassan polgárháborúba forduló Venezuela „büszkélkedhet”, a környező országokban ugyanakkor 100 ezer főre csak a brazil érték töredéke, körülbelül 4-8 gyilkosság jut.

^{Igény lenne az erőszakra: itt Bolsonaro-hívek gyújtanak fel egy szavazatszámláló gépet az első fordulót követően. Fotó: MTI/EPA/Sebastiao Moreira}

Éppen ezért Brian Winter Bolsonaro elnökségével kapcsolatban ténylegesen vérontásra számít. Szerinte ez az, amiben a leendő elnök – aki maga is késeléses támadásban sebesült meg súlyosan a kampányban – támogatói és kritikusai is megegyeznek. A magát sokszor a katonai diktatúra támogatójaként pozicionáló elnökjelölt ugyanis nem a fegyverviselés szigorításának híve. Épp ellenkezőleg – Bolsonaro egyik legfontosabb beígért intézkedése, hogy lehetővé teszi a rendvédelmi szerveknek, hogy „először lőjenek, és csak aztán kérdezzenek”. A cél a drogdílerek, a tolvajok és a bűnözők elrettentése, és a brazil demokrácia 1985-ös újjászületése óta kibontakozó bűnözési hullám megállítása.

A „vérontás” szó használata pedig ha túlzónak is tűnhet, nem áll messze a valóságtól: ez ugyanis az, amit maga Bolsonaro is ígér. Egy augusztusi beszédében azt mondta, a rendőrséget nem büntetni, hanem jutalmazni kéne akkor, amikor 10-15 vagy 20 bűnözőt is megölnek egyszerre. Való igaz, a bűnözési rátákat figyelembe véve az elnökjelölt támogatóinak sirámai is érthetőnek tűnnek: ők a túlterjeszkedő emberi jogokat róják fel a hatóságoknak, és azt mondják, a bűnözők emiatt sokszor jobb ellátásban részesülnek, mint a hétköznapi polgárok. 

amikor az utcák még biztonságosabbak voltak.

Az ország lakosságának többsége még azzal az állítással is egyetért, miszerint „a jó tolvaj a halott tolvaj”, az ehhez hasonló radikális megszólalások pedig Bolsonaro által is táptalajt nyerhetnek a közeljövőben. Az elnökjelölt például kiállt már a kínzás és a halálbüntetés bevezetése mellett is, de egy kibontakozó fegyveres harcból a milíciák és a szervezett bűnözői csoportok is hasznot húzhatnak.

Etatizmus, vagy gazdasági liberalizmus?

Nehéz megjósolni azt is, mi jöhet a brazil gazdaságban Bolsonaro megválasztása esetén, emiatt a piacok is bizonytalanok. Egyrészről Bolsonaro a kongresszusban tanúsított viselkedése alapján erős támogatója az etatista, az állami szerepvállalást támogató gazdaságpolitikának. Másrészt az elnökválasztási kampányban igazán piacpárti irányba pozicionálta magát, támogatva a privatizációt, már-már neoliberális elveket hangoztatva.

Brian Winter szerint a két forgatókönyv közül csak az utóbbi fog megvalósulni, miután

– a leendő elnököt inkább a „rend és fegyelem” politikája, valamint a rendszerszintű korrupció kigyomlálása izgatja. 

Jóllehet Jair Bolsonaro sok tekintetben radikális, de nem bolond: felismerte, hogy megválasztásához szüksége lesz a piacok és a nagyvállalatok támogatására is, gazdasági tanácsadójának pedig a Chicagói Egyetemen tanult közgazdászt, Paulo Guedest választotta, aki extrém piacpárti irányvonalat üt meg.

A gazdasági mintapéldát ugyanakkor még csak nem is Guedes, hanem Donald Trump adja Bolsonaro számára – az elnökjelölt mind az üzleti szférával való erős szövetséggel, mind a bűnözőkkel tanúsított álláspontjában, nacionalizmusában és gazdasági irányvonalával kapcsolatban osztja az amerikai elnök nézeteit. 

^{Támogatói nagygyűlés Bolsonaro mellett. Fotó: MTI/EPA/Leo Correa}

Persze mindent még Guedessel és a trumpista gazdasági irányvonallal sem akar (és tud) majd privatizálni: Bolsonaro legalábbis egy videóban elárulta, a „stratégiai ágazatokat” meg fogja óvni a privatizációtól, és nem fogja hagyni, „hogy bármilyen ország csak úgy idejöjjön, és elvenye örökségünket”.

És amiben igaza van Bolsonarónak: nagyon is fel kell pörgetni a nemzetgazdaság motorját. Az elmúlt időszakban megugrott a brazil államadóssági ráta, a költségvetési deficit 8 százalék körül alakul, a 190 országot felölelő, befektetési környezetet vizsgáló Világbank-statisztikában is csak a 125. helyen áll az ország. Tehát még ha Bolsonaro hatalomra jutása komoly csapás is lehet a brazil demokráciára nézve, rövid távon a nagyvállalatok és a nemzetközi piacok dörzsölhetik a tenyerüket.

A Trump-Bolsonaro-tengely

A brazilok a következőkben totális Amerika- (vagy inkább Trump-)barátságra is számíthatnak. Az elmúlt évtizedekben politikai öngyilkossággal ért volna fel, amit tavaly Bolsonaro egy miami kampányrendezvényen művelt:

Ugyanakkor mára az amerikai adminisztráció pont annak az ideológiai baloldalnak vált ádáz ellenfelévé, amely 2013 és 2016 között tönkretette Brazíliát – és amelytől a brazilok már annyira szabadulni akarnak.

Bolsonaro kampánycsapata olyan közel került a Trump-kormányzathoz, hogy annak már több tisztségviselőjével is találkoztak az elmúlt hónapokban, és világossá tették, tökéletesen lojális szövetségesek lesznek az elnökjelölt megválasztása esetén. Egy, a tárgyalásokra rálátó forrás pedig egyenesen addig merészkedett, a Bolsonaro-csapat szóról szóra olvasta vissza azt a listát, amit az amerikaiak eléjük tettek. Mit is jelenthet ez konkrétan? Venezuela- és Kuba-ellenes külpolitikát, Brazília izraeli nagykövetségének Jeruzsálembe helyezését, valamint akár az ország Párizsi Klímaegyezményből való kilépését is.

Veszélyben a jogállam

Amerika szempontjából mindez persze remekül hangzik, de Bolsonaro elnökségének lesz egy másik, nagyon súlyos következménye is Winter szerint: a brazil demokrácia eróziója vagy akár megszűnése. Az elmúlt években Bolsonaro többször is ágált a Kongresszus megszüntetése mellett – melynek egyébként maga is évtizedek óta a tagja. Emellett kinyilatkoztatta, hogy a korábbi katonai diktatúra legnagyobb hibája az volt, hogy embereket kínzott meg ahelyett, hogy megölte volna őket.

A katona-politikus bizalmatlansága a civil politikusokkal együtt olyan mértékű, hogy kormányát minden bizonnyal katonai múlttal rendelkező emberekkel fogja feltölteni. Ennek egyik leginkább nyilvánvaló jele alelnökjelöltjének személye: Hamilton Mourão nyugalmazott tábornok annak a lehetőségét is felvetette,

mely után megnövelnék az elnöki jogköröket.

Persze Bolsonaro tud egyensúlyozni: mindazt tagadja, hogy diktatórikus lépésekre készülne, korábbi kijelentéseit pedig azzal magyarázta, hogy azok csak retorikai elemek voltak. Kijelentette: demokráciáról alkotott nézetei már fejlődtek, valamint azt is állította, az 1988-as, demokratikus alkotmány „szolgájaként” fog kormányozni, autoritással, de nem autoriter módon. Ezt mindenesetre negyedszázados kongresszusi tevékenysége fényében nehéz elhinni. 

Ha megválasztják, Bolsonaro hatalma igen jelentős lesz, és nem biztos, hogy a brazilok egyes autoriter lépéseinél nem fogják támogatni. Brazíliában a „demokrácia” szó ugyanis egészen más jelentést nyert, mint a nyugati társadalmakban:

Egy veterán diplomata Bolsonaro megválasztását egyenesen egy baloldali ikonéhoz, Hugo Chávezéhoz hasonlította: „a politikai elit iránti gyűlölet olyan méreteket öltött, hogy Chávez bármit megtehetett. Az embereket pedig nem érdekelte” – mondta a diplomata. Lehetséges, hogy Bolsonaro esetében is hasonló fog bekövetkezni.