Gendercenzúra a pszichiáterek lapjában – lemondott a főszerkesztő

Minden egy cikkel kezdődött, mármint egy tudományos folyóiratba szánt tanulmánnyal, ami alapvetően a genderelméletet kérdőjelezte meg, s amit annak rendje és módja szerint három MTA-doktor véleményezett pozitívan. Ennek a tanulmánynak kellett volna megjelennie a Psychiatria Hungarica című tudományos, negyedévente megjelenő folyóiratban, méghozzá a tavalyi utolsó lapszámban. Nem jelent meg, sem abban, sem a következőben, és a mostaniban is hiába keresnék az érdeklődők.

Egy bökkenő volt ugyanis a tanulmánnyal, mégpedig, hogy a szerzőjét úgy hívták, hogy Szilvay Gergely, aki egyébként a Mandiner főmunkatársa is.

Természetesen a történtek nem független attól sem, hogy a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) beleszállt a kormányba a gyermekvédelmi törvény kapcsán (aztán kiderült, hogy csak az elnökség kavarta úgy a lapokat, hogy a saját véleményét mind a több száz tag nevében adták ki).

De haladjunk szép sorban. Először is néhány alapvetés:

• van ugye az MPT, amely a hazai pszichiáter szakmát tömöríti (nem az egészet);
• van ennek egy lapja, a Psychiatria Hungarica, rangos hazai tudományos folyóirat;
• a Psychiatria Hungaricában úgy közölnek le írásokat, hogy minden beérkező kéziratot elbírál két lektor, aki eldönti, akár módosításokkal közölhető-e vagy sem; s ha igen, valamelyik lapszámban megjelenik az írás; ez megfelel a nemzetközileg bevett tudományos lektorálásnak;
• a lapot egy kilenctagú szerkesztőség szerkeszti, ennek az élén áll(t) főszerkesztőként (vagy felelős szerkesztőként, kinek hogy tetszik) Tényi Tamás, a Pécsi Tudományegyetem dékánhelyettese, tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA doktora;
• s egy tágabb, összesen 31 tagú szerkesztőbizottság is részt vesz a lap igazgatásában, akiknek (s ez nagyon fontos!) nem kompetenciájuk a bírálók által elfogadott anyagokat felülbírálni, ami eddig nem is volt szokás

Nos, márpedig Szilvay tanulmányával pontosan ez történt, ráadásul olyanok által, akik közül

A gyermekvédelmi népszavazás elleni közlemény

A történet nem előzmény nélküli: amikor a magyar kormány gyermekvédelmi törvénye kapcsán folytak a politikai csatározások tavaly januárban, ebbe többek között az MPT is beszállt, méghozzá a törvényt erőteljesen bírálók oldalán, többek között olyanokat írva, hogy az említett jogszabály a fiatalok egy részének mentális egészségét kifejezetten veszélyezteti. Azonban csakhamar kiderült, hogy a közlemények mögött nincsen valódi szakmai konszenzus, azt csak a két társaság elnöksége adta ki olyan sugallattal, mintha a tagság egyöntetű támogatása lett volna mögötte, holott például az MPT tágabb vezetősége nem is tudott róla, a tagságot pedig pláne nem kérdezték. Az ezt leleplező cikket ugyancsak Szilvay Gergely jegyezte, amivel érthető módon nem vívta ki a közlemény szerzőinek és támogatóinak rokonszenvét (a közleményt egyébként azóta eltüntették a nyilvánosság elől). (Vonatkozó cikkeink itt érhetőek el.)

Mint akkor írtuk: a szakmaiatlannak bizonyult, azóta a Facebookról eltávolítot közlemény egyik fő támogatója Balázs Judit, a pszichiátriai társaság addigi elnöke és köre volt. Balázs Judit az ELTE PPK Pszichológiai Intézete Klinikai- és Gyermekpszichológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt, aki épp 2022. január 25-én, a közlemény kiadása után pár nappal távozott elnöki pozíciójából, és még mandátuma végén szerette volna átnyomni a közleményt. Megírtuk azt is, hogy a pszichiátriai társaság Facebook-posztja alatt sokan kritizálták szakmai alapon a közleményt. Olyannyira, hogy nagyjából 370 komment után az MPT lezárta a kommentelés lehetőségét. Pedig a hozzászólók többsége szakmabeli volt. A pszichiátriai társaság néhány tagja is megszólalt, például Bánki M. Csaba MTA-doktor is interjút adott a Mandinernek; és kiálltak a közlemény ellen, azt kritizálva a „tízek”, tíz neves pszhichiáter, akik közös állásfoglalást bocsátottak ki. Ezután a pszichiátriai társaságon belül egy párbeszéd-folyamat indult el. A tízek közt ott találjuk Tényi Tamást, a Psychiatrica Hungarica eddigi felelős szerkesztőjét, a társaság egyik alapítóját, illetve Bánki M. Csabát is. Jelen cikkünk története ezután kezdődik.

Az ominózus tanulmány születésének körülményei

Lapunk megkeresésére Tényi elmondta: ő kompromisszumot javasolt, mondván, készüljön egy olyan lapszám, amelyben a genderelméletet támogató és kritizáló tanulmányok is helyet kapnak. Két szerkesztőt kért fel a kiegyensúlyozottság jegyében, Balázs Juditot (az MPT korábbi elnökét, akinek az elnöksége alatt az állásfoglalás megjelent) és Simon Lajos docenst – ők nem titkoltan a genderelméletet támogató oldalt erősítették. Ez volt az ominózus 2022/4-es lapszám, melyben megjelent három genderelméletet támogató, és három azt kritizáló tanulmány. A lapszámban akadt volna még hely, így Tényi úgy döntött, felkéri Szilvay Gergelyt is, aki nem mellesleg a genderelmélet egyes vonatkozásaiból írta a doktori disszertációját, és öt kötetéből kettőt ebben a témában jegyez jegyez (A melegházasságról: kritika a klasszikus gondolkodás fényében, 2016; A gender-elmélet kritikája, 2021 – utóbbi nemrég angolul is megjelent). Szilvay tanulmányának a címe A genderelmélet kritikájának vázlata lett.

Önmagában ebben semmi különleges nincs, illetve nem kellene lennie: a polgári foglalkozás egy dolog, a tudományos tevékenység vagy vita egy másik; lapunk több állandó vagy alkalmi szerzője (Szilvay Gergely mellett Veczán Zoltán, illetve a lapigazgató Szalai Zoltán) is bír PhD fokozattal és jegyez tanulmányokat (legalább két külsős munkatársunk pedig doktori tanulmányokat folytat), ahogy más, értékrendben akár teljesen különböző lapok munkatársai is (Munk Veronika – korábban Telex, Tóth Loretta – korábban Magyar Nemzet, stb.).

Ahogy a lapunknak nyilatkozó, az ügyben szintén érintett Bánki M. Csaba pszichiáter, az MTA doktora megjegyezte:

Megindul a baloldali eltörlés-gépezet

A korlátoktól való mentesség mindenesetre nem mindenki számára tűnt ennyire fontosnak: Tényivel szembehelyezkedve a két felkért szerkesztő, Balázs Judit és Simon Lajos nem akarta, hogy Szilvay időközben megírt, 30 oldalas tanulmánya megjelenjen. Az érvek között voltak méltányolhatóak is (például, hogy megborult volna a 3-3-as arány a genderelméletet támogató és azzal szemben kritikus írások aránya), így a megjelentetést a főszerkesztő elhalasztotta. A két, Tényi által felkért lektor időközben véleményezte az írást; egyikük, a már idézett Bánki M. Csaba a dolgozatot „alaposnak, igen jól dokumentáltnak, kiegyensúlyozottnak és szépen, világosan megfogalmazottnak” ítélte, s mint írta, „a szerző saját álláspontjának nyílt vállalását szintén pozitívumnak értékeltem, ezért a cikk közlését javasoltam. A másik lektor több részletkérdésben korrekciót javasolt, de a cikket alapjában hasonlóan ítélte meg és szintén közlésre ajánlotta”.

Tényi (és persze a szerző) tehát joggal gondolhatta, hogy a 2023/1-es lapszámba már befér a tanulmány. Azonban, amint a főszerkesztő azt nekünk megerősítette, miután az MPT egyes tagjai észrevették Szilvay nevét a készülő lap tartalomjegyzékében, megindult egyfajta mozgolódás, olyan hangokkal, amelyek nem a tanulmányt, hanem a szerző személyét kifogásolták, a Mandineren megjelent cikkek miatt, hovatovább, olyanok is szót emeltek ellene, akik maguk bevallottan nem is olvasták a tanulmányt.

Erre egy rendkívüli szerkesztőbizottsági ülésen is sor került, amit az MPT elnöke hívott össze, ahol a tanulmányt nem olvasó kritikusok „politikai pamfletnek” minősítették Szilvay dolgozatát. Tényi – akit Bánki egyébként úgy jellemzett, hogy „kivételes műveltségű kolléga, az egyik legkiválóbb elme közöttünk”, azonban nem adta fel. Újabb kompromisszum következett: a főszerkesztő elismerte, hogy Szilvay mélyen megosztotta a társaságot, ugyanakkor tiszteletteljesen megkérte a kritikusokat, olvassák el előbb a tanulmányt, és felajánlotta, hogy bárki hozzáfűzhet a tartalmat illető kommentárt, kritikát, azt a cikkel együtt megjelenteti a lapban – ekkor már csak a következő, az egyébként most aktuális 2023/2-es lapszám jöhetett szóba.

Azt viszont Tényi nem fogadta el, hogy a szerkesztőbizottság egyes tagjai felül akarják írni MTA-doktor lektorok és a szakmában úgyszintén legmagasabban jegyzett, úgyszintén MTA-doktor főszerkesztő döntését, és

Ez úgy tűnt, működik, többen jelezték, hogy élnének is a kritika lehetőségével.

Azonban, mint a főszerkesztő lapunknak elmondta, amikor eljött április vége, és le kellett volna adni a kész lapszámot, újraindult az ideológiai hadjárat Szilvay ellen; az ígért kommentárok közül egyetlenegy érkezett be (az is támogató volt Szilvay mellett, és Bánki írta), emellett csak pármondatos, élesen ellenző szövegek érkeztek emailben a tényről, miszerint azok szerzői tiltakoznak Szilvay megjelentetése ellen; ketten lemondással is fenyegetőztek. Ezért Tényi jelezte az MPT elnökének, hogy beleírja a szerkesztőségi köszöntőbe, hogy munkatársunk mélyen megosztja a szerkesztőbizottságot, de a tudományos vita fontos, ezért megjelentetik, és így tovább; ezt meg is tette, elküldte az elnöknek a kész lapszámot, és azt gondolta, így már rendben lesz a dolog.

Nem lett rendben: az elnök, Szekeres György válaszlevelében elnöki kommentár helyett egy táblázatot küldött, miszerint a szerkesztőbizottság többsége ellenzi, hogy megjelenjen Szilvay írása; a táblázat szerint kilenc tag ellenezte, heten pedig a tudományos szólásszabadság jegyében a megjelentetés mellett voltak. Továbbá egy nyílt fenyegetéssel is megfűszerezte a főszerkesztő elmondása szerint, miszerint Szilvay cikke politikai írás, az ilyesmi megjelentetése pedig alapszabályt sért (ami azt jelenti, hogy elvileg etikai eljárás indítható Tényi ellen). 

Furcsa szavazás, a főszerkesztő lemond és kilép

Tényi értelemszerűen cáfolta a vádakat, rámutatva, hogy Szilvay dolgozata kapcsán mindez csúsztatás,

interdiszciplináris, vagyis több tudományág szemszögéből történt vizsgálatával, szó sincs benne politikáról.

A furcsaság a dologban azonban nem ez volt, s nem nem is feltétlenül az, hogy a 28 (mindenkit belevéve 31) tagú szerkesztőbizottságból alig a fele „szavazott”, hanem hogy ezek nem is szavazatok voltak, noha a főszerkesztőnek az elnök így mutatta be. Mint Tényi rámutat: valaki a cikk kapcsán beérkező emailek szövegtöredékeit konvertálta szavazattá; többeket (Tényit vagy Bánkit, akikről tudvalevő volt, hogy támogatják a megjelenését) meg sem kérdezett, az ő véleményüket nem írta bele az összesítésbe, ellenben olyanokét, akik feketén-fehéren leírták, hogy nem olvasták magát a szóban forgó tanulmányt, beleszámolt az elnök. Egyébként meg kilenc meg hét az 16, ami jóval kevesebb a szerkesztőbizottság teljes létszámánál.

Mivel Tényi elfogadhatatlannak tartotta, hogy három MTA-doktor véleményét egy ilyen álszavazással felülírják az ideológiai cenzúra kedvéért, illetve őt magát burkoltan fenyegetik, meghozta a nehéz döntést, és

Lapunknak hozzátette: csalódott abban, hogy a kompromisszumkészségére ezt a reakciót kapta, hogy előbb próbálják eltolni, majd letiltani a tanulmányt. S leginkább az háborította fel, hogy sokaknak a szerző neve elég volt ahhoz, hogy támogassák Szilvay elhallgattatását. Szerinte Szilvay írását ők még akkor sem engednék be a lapba, ha egyébként Nobel-díjas tanulmányt írt volna; Tényi számára ez a Kádár-korszakot idézte, amikor pusztán a neve miatt egy Bibó István vagy egy Konrád György minden írása tiltólistán volt, még ha szerelmes verset vagy szakácskönyvet írt is volna.

Tényi még annyit megtett, hogy lemondásáról és annak okairól tájékoztatta Takács Péter egészségügyi államtitkárt, Kincses Gyula MOK-elnököt, az országos kórház-főigazgatót, az MTA elnökét, és az orvosképzést folytató négy egyetem rektorát is.

Az ügyet óriási felzúdulás követte az MPT-n belül. Sokan jelezték, elfogadhatatlannak tartják a szavazás összetákolását levelekből, a szerkesztőbizottság elnöke és a szerkesztőség kilenc tagjából további öt is lemondott.

Bánki M. Csaba: Nem vállalták a vitát

Bánki lapunknak elmondta: a történet számára is lehangoló; a tiltás folyamata sötét emlékeket ébreszt, és „az annyit hangoztatott “demokrácia”, “szólásszabadság”, “szabad vélemény”, sőt a klasszikus liberalizmus alapelveinek félreállítását jelenti”; a nyílt és átlátszó politikai állásfoglalás lényege pedig nem más, hogy csak az jelenhet meg, ami egy adott körnek tetszik;

A pszichiáter idézte a baloldali frankfurti iskolának is nevezett irányzat jelszavát: „Foglaljátok el az egyetemeket és a kulturális intézményeket!”, ami mára főleg a társadalomtudományokban „olyan fősodorrá terebélyesedett, ami lassan a harmadik generáció többségének gondolkodásmódját határozza meg”, militáns ideológiai exporttal, ami keleten kudarcot vallott, ezért „most nyugaton próbálkoznak”. Bánki külön kiemelte: hogy ez hozzánk is megérkezett, az egy dolog, viszont az, hogy „egyesek ezt a trendet itthon nem csupán terjeszteni igyekeznek, hanem az ellenvéleményeket, a szembenállást, a védekezést intellektuális megmérettetés helyett – amikor tehetik – akár nyers erővel: tiltással, publikációk szelekciójával stb. is le akarják törni, csupán egyet bizonyít: azt, hogy (legalábbis egyelőre) kisebbségben vannak. Hogy ezt sikerül-e puszta hangerővel, mozgalmi hévvel, az 'élcsapathoz' tartozás fölényét sugárzó fellépéssel ellensúlyozniuk, illetve hogy erre mennyire lesz vevő a szakma hazai közössége, azt a közeljövő fogja megmutatni”.

Mindenesetre Bánki, aki szerint a dolgok természetes, normális állapota, hogy vannak véleménykülönbségek tart attól, hogyha a Psychiatria Hungarica ilyen szellemiségben és ilyen szigorú világnézeti kontroll mellett folytatja működését, akkor a véleménykülönbségek kiiktatásával hoz létre egy ideológiailag homogén társaságot, és innentől kezdve azt is kijelenthetik, hogy ők képviselik a „tudományosságot”. Márpedig, ahogy a pszichiáter vallja, „ha a tudománnyal foglalkozó kutatók egyik felét ilyen alapon kizárják, ha ilyen szempontok miatt nem engedik publikálni, annak a tudomány látja a kárát”.

Mindenesetre a Psychiatria Hungarica oldalán jelenleg nem szerepel felelős szerkesztő, avagy főszerkesztő megnevezve. A lapot 13 éve Tényi szerkesztette, általános elismerés által körülvéve. Ilyen viták eddig nem voltak a lap körül.

Korábban egyébként már írtunk arról, miként jelentkezik a baloldali manipuláció és csúsztatás rendszerszinten a társadalomtudományokban, és hogy miként szorulnak ki a konzervatív tudósok az egyetemekről. Ez a trend, úgy tűnik, elérte hazánkat is, azaz megjelent a cancel culture a tudományban.

Lapunk természetesen megkereste az MPT elnökét; amint válaszolnak, cikkünket frissítjük.