„A cél, hogy kineveljük a következő Lipcseit, Eleket, Tóth Balázst” – így értékelték a történelmi NB I-es idényt Kazincbarcikán

A Kolorcity Kazincbarcika a csodaszámba menő NB II-es feljutás után körülnézett az élvonalban, s bár rengeteg tapasztalatot gyűjtött történelmi első NB I-es idényében, a papírformának mondható kiesést végül nem tudta megakadályozni: négy fordulóval a bajnokság vége előtt biztossá vált, hogy jövőre ismét a másodosztályban küzd majd. A Simon Miklós klubigazgató fémjelezte menedzsment ezzel együtt egyhangúan elutasítja azokat a véleményeket, melyek szerint a borsodi klub NB I-szereplése nem szolgálta volna a magyar labdarúgás és a csapat érdekét. Szerintük az élvonalbeli évad újabb löketet adhat a barcikai futballnak, kiemelten beleértve a helyi utánpótlás-nevelés, amely már eddig nagyon komoly nevekkel látta el a magyar focit. 

Kazincbarcika kiváló táptalaj a régió tehetségeinek

Milyen a visszhangja a városban a klubtörténeti első élvonalbeli idénynek így, hogy sima kiesés lett a vége? A tavalyi, feljutás utáni eufória mennyire fordult át apátiába, vagy inkább realistán szemlélték az eseményeket a szurkolók?

Óriási siker a város és a klub életében az NB I-es szereplés, a hozzánk eljutó visszajelzések alapján a szurkolóink többsége is reálisan értékeli a történelmi évünket. Sokan már előre legyintettek ránk, de csak négy fordulóval a vége előtt húzták meg fölöttünk a vonalat. Végül nyertünk hat mérkőzést, és a matematikai kiesés után sem feltartott kézzel léptünk a pályára, az utolsó három fordulót veretlenül, öt ponttal zártuk. Mindenki tisztában volt vele, milyen lehetőségeink vannak: kitűztünk apró célokat, ezeket mind teljesítettük, ezt sikerként éljük meg.

Nyilván tudta mindenki előre, hogy ez a végkimenetel azért erősen benne van a pakliban az NB I-es erőviszonyok, a klubnál történt nyári jövés-menés és az anyagi lehetőségek ismeretében. Mégis, milyen pozitívumokat lehet levonni ebből a szezonból és az élvonalbeli szereplésből, akár a hosszabb távú jövőre nézve is?

Rengeteget tanultunk és tapasztaltunk ebben az évadban, egyéni és klubszinten egyaránt. Megtiszteltetésnek tartjuk, hogy hazánk legjobb csapatai ellen játszhattunk hétről-hétre, csodálatos stadionokban, remek szurkolótáborok előtt. Tavaly nyáron rengeteg kölcsönjátékosunk volt, véget ért egy kooperációs megállapodás is a DVTK-val, és a jó szereplésnek köszönhetően többeket kivásároltak a szerződésükből – ugyanakkor volt, akit mi engedtünk el, mert a helyére általunk jobbnak tartott játékost igazoltunk. 

Ez nagy könnyebbséget jelent már most is.

Az, hogy a végül valóban hazai pályán, tehát fizikailag Kazincbarcikán szereplés nem jött össze – helyette Mezőkövesden és Miskolcon játszott a csapat –, mennyire nyomta rá a bélyegét a teljesítményre, a bajnokságra, a hangulatra? Voltak olyan (helyi) hangok, hogy ez az idény így, ebben a formában semmilyen szinten nem szolgálta sem a magyar labdarúgás, sem a klub érdekét – a vezetés hogy látja, összességében inkább félig teli vagy inkább félig üres a pohár?

Nem értünk egyet azzal, hogy nem szolgálta a Kazincbarcika NB I-es szereplése a magyar labdarúgás és a klub érdekét. Éppen ellenkezőleg! Ahogyan említettük, a klub dolgozói, irodai és egyéb munkatársai is rengeteget tapasztalhattak. Sikerült az utánpótlásunkban is pozitív dolgokat elérnünk. Sok focizni és sportolni vágyú lányt és fiút, valamint szüleiket sikerült megszólítanunk, a tömegbázisunk rendkívüli mértékben növekedett. Több olyan játékos – köztük sok fiatal – mutathatta meg magát az első osztályban, akik eddig nem kaptak bizonyítási lehetőséget az élvonalban, közül sokakkal fogunk még találkozni az NB I-ben. A stadionunk bővítése is elkezdődött, folyamatosan szépül a Kolorcity Aréna és az edzőközpont, a háttérben pedig nagyon sok kollégám dolgozott és dolgozik azon, hogy az élvonal tapasztalatait is beépítve a jövőben is sok szép sikert élhessünk át együtt. 

Pontosan tudják, hol a helyük

Mit hozhat a jövő a klub számára, mik lehetnek a további célok, elsősorban nyilván a következő, NB II-es idényre fókuszálva – főleg a friss kormányváltás és a várhatóan ezzel járó következmények tükrében (sportfinanszírozás, szponzori pénzek, közvetítési jogok például)?

A klub identitása és filozófiája egyértelmű. Továbbra is a „win-win” helyzetekre törekszünk: szeretnénk nagyon jó tere lenni azon játékosoknak, akik motiváltak, óriási a bizonyítási vágy bennük, valamint mindent megtesznek majd azért, hogy a legmagasabb szinten játszhassanak. Csakúgy, mint az elmúlt nyáron is valamennyi, a játékosainkért bejövő ajánlatot megfontolunk, és ha az mindkettőnk érdekét szolgálja, akkor nagy örömmel engedjük el. Már a nyári felkészülési programot tervezi ilyenkor minden klub, mi is. Bízom benne, hogy a következő hetekben választ kapunk a többi a kérdésekre is. 

Mennyire téma az, hogy az eddigi kettő helyett a következő évben borsodi csapat nélkül marad az NB I? Főleg úgy, hogy a legnagyobb, történelmi 4–0-s sikert pont a szomszédvár Diósgyőr ellen aratta a Barcika az élvonalban?

Sajnáljuk, hogy kiesett a Diósgyőr, de mi elsősorban saját magunkkal foglalkozunk. Kívánjuk, hogy mielőbb jussanak vissza, hiszen Miskolc és a szurkolók NB I-es csapatot érdemelnek... Nagyon jól éreztük magunkat, egy csodálatos utazás ér véget számunkra, a levont tanulságokkal és tapasztalatokkal erősödve folytatjuk klubunk és Kazincbarcika fejlesztését. 

Köszönjük a sok biztató üzenetet, és köszönjük azoknak az embereknek, akik ezen az úton végig mellettünk voltak, s természetesen szeretettel várunk mindenkit Barcikán az épülő, szépülő komplexumunkban!

Nyitókép: MTI/Vajda János