„Lehet, meg se nézem a Fradi-meccset” – simán hozta a kötelezőt, egy meccsre a bajnoki címtől az ETO

Hatalmas lépést tettek az aranykapu felé a győriek.

A Diósgyőr régóta liftezik, a Kazincbarcika pedig csak körülnézett az NB I.-ben.

Tavaly nyáron attól volt hangos a magyar futballsajtó, hogy soha nem látott keleti túlsúllyal kezdődik az NB I. 2025–2026-os idénye. A Debreceni VSC, a Diósgyőri VTK, a Nyíregyháza Spartacus, a Kisvárda FC és a történelmet író Kolorcity Kazincbarcika SC a mezőny csaknem felét adja, ilyesmire nem volt példa a tizenkét csapatos rendszer bevezetése óta.

2026 áprilisában aztán eldőlt, hogy az ötből csak három marad a Fizz Ligában: három fordulóval a bajnokság vége előtt biztossá vált a két borsodi együttes, a hőskorban nagy riválisnak számító Diósgyőr és Kazincbarcika kiesése. Mi vezetett idáig?

A sereghajtóként végző Barcika búcsúja a kisebb meglepetés: nem megbántva senkit, itt tulajdonképpen érvényesült a papírforma. Az iparváros csapatától már az élvonalba jutás is nemcsak történelmi, hanem már-már földöntúli bravúrnak számított, hiszen a KBSC nem tartozott a tizenhat együttest felvonultató másodosztály tehetősebb klubjai közé, sőt. A sikerben kulcsszerepet játszó sportigazgató, Koszta Péter a feljutást követően lapunk azon kérdésére, hol helyezkedhet el a Kazincbarcika az NB II. költségvetési rangsorában, kijelentette: „Biztos vagyok benne, hogy az utolsó ötben. Az legalábbis száz százalék, hogy a bértömegünk az egyik legkisebb volt az NB II.-ben.”