Cirkusz van, új kenyér még nincs – máris repedezik a Tisza mítosza?

Magyar Péter 12 napja tartó kormányzása egy szempontból biztosan sikeres. Kovács András írása.

A látványpolitizálásba fogó kormányzat tagjai a kampánybeli ambiciózus ígéretekhez képest vajmi kevés konkrétummal álltak elő. Nagyszabású tervek vannak, részlet azonban egyelőre kevés.

Múlt héten megkezdte munkáját Magyarország történetének hetvennegyedik kormánya. Bár már túl vagyunk az első kormányülésen, a polgárok mindennapjait befolyásoló horderejű döntést nem hozott az új kabinet. A felszínen láttunk több miniszterelnöki tárlatvezetést a Karmelitában, a Krausz Ferenc Nobel-díjas tudós vezette alapítvánnyal kötött támogatási szerződés felbontását, Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes államtitkárának jogilag kérdéses eltávolítását és a Varga Zs. András-féle kúriai vezetés elleni bírálatot. Egyelőre viszont nem láttuk egy olyan vízió felvázolását, amely a következő években iránytű lehetne a kormányzati munka értékelésében.

Legfőbb támpontunk csupán a tizenhat miniszter elképzelései. A jelölti meghallgatásokat alapvetően az átláthatóság, az elszámoltathatóság és az intézményi reformok ígérete határozta meg. Több miniszter úgy fogalmazott, hogy az előző évek centralizált, politikailag túlfűtött működését szakmai alapú, nyitottabb államigazgatással szeretné felváltani, ennek részletes kifejtésével azonban nem egy tárcavezető adós maradt.

A külügyi tárca vezetőjének, Orbán Anitának a meghallgatása az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt esemény volt, hiszen a Tisza Párt külpolitikai irányvonaláról eddig viszonylag kevés konkrétum hangzott el. A meghallgatás azonban inkább újabb kérdéseket vetett fel. Orbán visszatérően az európai együttműködés, a bizalom helyreállítása és a partnerségi alapú külpolitika fontosságáról beszélt, és feltűnően kevés konkrét állítást fogalmazott meg a magyar érdekérvényesítés jövőjéről. A meghallgatás alapján
egy erősen euroatlanti orientációjú külpolitika rajzolódik ki,
amely elsődleges céljának a konfliktusok csökkentését és a nyugati szövetségi rendszerekhez való szorosabb igazodást tekinti. A kritikusabb kérdésekre többnyire általános diplomáciai formulák érkeztek.

Nem tudtunk meg közelebbit arról, hogyan viszonyul a kormány az ukrajnai háborúhoz,
az orosz energiahordozók kérdéséhez vagy az uniós vétópolitika jövőjéhez. Ezekben a témákban inkább kommunikációs panelek és óvatos helyezkedés volt érzékelhető. Különösen figyelemreméltó volt, hogy Orbán Anita többször is „a fősodorba való visszatérésről” beszélt. Ez a megfogalmazás a meghallgatás után nyitott kérdés maradt: milyen külpolitikai mozgástere lenne Magyarországnak egy olyan modellben, amelynek elsődleges célja a konfliktusok elkerülése és a nyugati partnereknek való megfelelés?
Az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy a Tisza-kormány kíván-e politikai vagy jogi elszámoltatást indítani az előző kormányzati ciklusok szereplőivel szemben.
Ruff Bálint Miniszterelnökséget vezető miniszter erre meglehetősen egyértelmű választ adott: „nem vagyok elszámoltató, nem is fogok elszámoltatni”.
Ez a mondat talán jobban meghatározza a kormány várható működését, mint bármely programpont. Ruff fellépése alapján a Tisza nem látványos politikai leszámolásban gondolkodik, hanem inkább intézményi és szabályozási átalakításokban. Ez stabilitást sugallhat a gazdasági és nemzetközi szereplőknek, politikailag azonban kockázatot jelenthet a Tisza számára. A párt támogatói közül sokan keményebb fellépést, radikális politikai elszámoltatást vártak volna. A meghallgatás egyik visszatérő eleme volt a politikai feszültségek csökkentésének igénye. De ez könnyen kettős helyzetet teremthet: miközben a kabinet a stabilitás képét igyekszik sugallni, saját táborában gyengeségként is értelmezhetik a konfrontáció kerülését.

Az egyik legnagyobb figyelem Hegedűs Zsolt parlamenti szakbizottsági meghallgatását kísérte. Magyar Péter miniszterelnök még a kampányban a kormány egyik legfontosabb területének nevezte az egészségügyet. A munkába lépő miniszter a szakbizottságban hangsúlyozta, az egészségügy bizalmi válságban van, az ellátórendszert átláthatóbbá, biztonságosabbá és szakmailag hitelesebbé kell tenni. Hegedűs kiemelt céljai között szerepel a várólisták csökkentése, a kórházi fertőzések nyilvános követése, az alapellátás megerősítése, valamint a betegjogok erősítése. Többször beszélt arról, hogy a rendszer működését nem politikai kommunikációval, hanem mérhető minőségi mutatókkal kívánja javítani.
Beiktatása óta több szervezeti változtatást bejelentett. Új egészségügyi tanácsadó testületet állított fel, amelyben szerepet kapott Karikó Katalin Nobel-díjas tudós is. Néppárti jellegéből adódóan a Tisza Párt sok oltásellenes és oltásszkeptikus választópolgár voksát is megkapta, az ő körükben nem váltott ki osztatlan lelkesedést Karikó Katalin megjelenése. Hegedűs jelezte azt is, hogy átalakítják az Országos Kórházi Főigazgatóság működését, minőség-ellenőrzési hatóságot hoznak létre, és ismét önálló egészségbiztosítási pénztár működhet. Hangsúlyos lépésként beszélt egy önálló gyógyszerészeti intézet létrehozásáról, valamint arról, hogy rendszeresen nyilvánosságra hozzák majd a kórházak teljesítménymutatóit.

Bár a meghallgatásakor még nem lehetett sejteni, az utóbbi napok egyik legnagyobb vitát kiváltó döntését Tanács Zoltán hozta. A tudományos és technológiai miniszter parlamenti meghallgatásán még a digitális állam koncepciójáról beszélt. Szerinte Magyarországnak az észt mintát kellene követnie: olyan közigazgatást szeretne kialakítani, amely gyors, adatvezérelt és egyszerűen használható. Szerinte az állami ügyintézésnek olyan élményt kell nyújtania, „mint a Revolut vagy a Booking használata”. Első intézkedései között a minisztériumi informatikai rendszerek felülvizsgálatát, a korábbi informatikai közbeszerzések áttekintését említette.
Ám a nagy ívű elképzelések megvalósítása előtt Tanács Zoltán a Krausz Ferenc vezette Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítványt vette célkeresztbe. Magyar Péter pénteken bejelentette, hogy a kormány felbontja a Krausz Ferenc alapítványával a választás előtt kötött, 261,7 milliárd forintos szerződést, és egyben felszólította a Nobel-díjas kutatót a már kifizetett 22 milliárd forint visszautalására. Tanács később azt közölte, hogy a tudományos kiválóság önmagában nem jelenthet korlátlan rendelkezési jogot a közpénzek felett.

A honvédelmi tárca várományosaként meghallgatott Ruszin-Szendi Romulusz fellépése világosan jelezte, hogy a kormány gyökeresen máshová helyezné a hangsúlyokat a honvédség működésében, mint a Fidesz-kabinetek. Ruszin-Szendi szinte minden megszólalásában a NATO-integráció, a szövetségi együttműködés és a modern hadviselési struktúrák fontosságát emelte ki, továbbá szervezeti és műveleti kérdésekről beszélt hangsúlyosan, a nemzeti önállóság és a magyar hadiipar stratégiai szerepe érezhetően kevésbé volt fontos téma. A miniszteri meghallgatás alapján egy olyan honvédelmi irányvonal körvonalazódik, amelyben a magyar haderő minden eddiginél szorosabban igazodna a nyugati katonai struktúrákhoz. Ez önmagában nem új elem, de többször is érzékelhető volt, hogy a Tisza-kormány alatt változhat a honvédség politikai szerepfelfogása is. A meghallgatáson arról is kevés szó esett, hogy a kormányzat miként kívánná fenntartani az utóbbi években felépített hadiipari beruházásokat, amelyekre a Fidesz–KDNP-kabinet stratégiai ágazatként tekintett.
Pósfai Gábor bizottsági meghallgatásán alapvetően egy új típusú belügyi vezetői szerepfelfogást mutatott be. Többször hangsúlyozta, nem „rendőrminiszter” szeretne lenni, és nem kíván operatív módon beavatkozni a rendvédelmi szervek napi munkájába. Saját szerepét inkább olyan politikai és intézményi vezetőként határozta meg, akinek feladata a stabil, jogszerű és szakmai működés feltételeinek megteremtése. A meghallgatás legnagyobb visszhangot kiváltó része a titkosszolgálatokkal és a Pegasus-üggyel kapcsolatos nyilatkozata volt. Pósfai kijelentette, hogy kivizsgálják a korábbi évek politikai indíttatású lehallgatási ügyeit, beleértve a Pegasus kémszoftver alkalmazását és a Tisza Párttal kapcsolatos megfigyelési állításokat is. Azt ígérte, a nemzetbiztonsági szolgálatokat ismét a Belügyminisztérium irányítása alá helyezik, és áttekintik a korábbi titkosszolgálati működés jogszerűségét. Hangsúlyozta azt is, hogy továbbra is szükség van bizonyos szervezetek – például a Terrorelhárítási Központ – szakmai és technológiai kapacitására. Az első személyi döntések egyikeként bejelentette, hogy a Belügyminisztérium kabinetjében fog dolgozni a kampány hajrájában meghatározó szerepet játszó Szabó Bence. A korábban titkosszolgálati akcióba keveredő Szabó a rendvédelmi állomány és a minisztérium közötti kapcsolattartásért lesz felelős.

Vitézy Dávid meghallgatása talán a legkidolgozottabb szakpolitikai víziót mutatta fel. A közlekedési és beruházási tárca vezetője világosan kijelölte az irányt: a következő években a vasútfejlesztésnek, a kötöttpályás közlekedésnek és az elővárosi rendszerek bővítésének kell prioritást élveznie. A korábbi BKK-vezérigazgató hosszan beszélt arról, hogy Magyarországnak „át kell lépnie a vasútfejlesztés időszakába”, és többször utalt arra, hogy az autóközpontú fejlesztési logikát vissza kell szorítani, a városi mobilitást alapvetően át kell alakítani. Ez a szemlélet Nyugat-Európában már több helyen bevett irány, Magyarországon azonban társadalmi ellenállást is kiválthat. A meghallgatáson kevés szó esett arról, hogy a vidéki térségek, a kisebb települések vagy az autóhasználatra épülő gazdasági szektorok miként alkalmazkodnának ehhez az átalakuláshoz. A finanszírozás kérdése szintén nyitva maradt, márpedig a vasútfejlesztés nagyon költséges. Vitézy inkább stratégiai víziókról és évtizedes célokról beszélt.
A szociális és családügyekért felelős Kátai-Németh Vilmos meghallgatásán elsősorban a gyermekvédelem és az esélyegyenlőség kérdései kerültek előtérbe. A miniszterjelölt hangsúlyozta, hogy a kormány „erősíteni kívánja a gyermek- védelmi és a szociális rendszert”. Beszédéből egy aktívabb, szélesebb szerepet vállaló szociális állam képe rajzolódik ki. Többször is szóba került az intézményi ellátórendszer fejlesztése, az esélyegyenlőségi programok bővítése és a hátrányos helyzetű csoportok támogatása. A konkrét finanszírozási háttér nevesítése azonban itt is hiányzott.
A vidék- és településfejlesztési tárca várományosaként Lőrincz Viktória a helyi közösségek megerősítését és az önkormányzati rendszer átalakítását hangsúlyozta. Többször is utalt arra, hogy az intézményrendszer több ponton fenntarthatatlan, ezért strukturális reformokra van szükség. A meghallgatás alapján azonban továbbra sem világos, hogy a decentralizáció milyen új hatásköröket, milyen pénzügyi forrásokat és milyen állami garanciákat jelentene.

Tarr Zoltán parlamenti meghallgatásában visszatérő elem volt az előző másfél évtized kulturális és társadalompolitikai rendszerének kritikája. A társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter szerint a kultúra elveszítette autonómiáját, az állami támogatási rendszerek pedig sok esetben politikai lojalitás alapján működtek. A bizottsági ülések légköre feszült volt, hiszen Tarr több alkalommal is kemény szavakkal illette az előző kormányzatot. Azt mondta, hogy az ország kulturális és társadalmi állapota súlyosan leromlott, a közéletet a megosztottság határozza meg, és
a tatárjárásnál is nagyobb pusztításnak nevezte a Fidesz-kormány regnálása nyomán kialakult állapotokat.
Kritikusai szerint Tarr a meghallgatásokon sokat beszélt a múltról, és keveset a konkrét tervekről, retorikája helyenként kampányszerű volt, és nem adott az elhangzott kérdésekre részletes szakpolitikai választ.
Az oktatáspolitikai kérdések mindig kényes területnek számítottak, Lannert Judit meghallgatása pedig világosan megmutatta, hogy a Tisza- kormány ezen a területen is szemléletváltásra készül.
Lannert kijelentése, miszerint „a szexuális nevelés nem csak a szülő feladata”, már önmagában társadalmi vitát generált.
A meghallgatás során az oktatás szerepét nem pusztán tudásközvetítő intézményként, hanem társadalomformáló eszközként írta le. Az oktatási és gyermekügyi miniszteri poszt várományosa hangsúlyozta az inkluzivitás, az érzékenyítés és a modern kompetenciaalapú oktatás fontosságát, de kevés szó esett arról, hogy ezek a programok milyen konkrét tartalommal és milyen társadalmi kontroll mellett jelennének meg az iskolákban. Mivel az oktatás kulturális és társadalmi kérdés is, várhatóan ez lesz az egyik legélesebb politikai konfliktuszóna.

Gajdos László élő környezetért felelős miniszter bizottsági meghallgatásán alapvetően egy új szemléletű környezetpolitikát vázolt fel. Azt hangsúlyozta, hogy a környezetvédelemnek nem különálló szakpolitikai területnek, hanem az egész állami működést átható szemléletnek kell lennie. Ezért is választották az Élő Környezetért Felelős Minisztérium elnevezést, amely elmondása alapján David Attenborough Az élő bolygó című sorozatára is utal, és azt kívánja jelezni, hogy a természetvédelem a jövő védelmét jelenti.
A parlamenti meghallgatás egyik legnagyobb visszhangot kiváltó témája az állatok cirkuszi szerepeltetésének kérdése volt. A Nyíregyházi Állatpark korábbi igazgatója bejelentette, hogy Magyarországon is meg kívánják tiltani az elefántok, nagymacskák, főemlősök és úszólábúak cirkuszi felléptetését. Indoklása szerint hazánk az Európai Unió utolsó államai közé tartozik ezen a téren, és szerinte nem elfogadható, hogy nyugat-európai társulatok Magyarországon szerepeltessék azokat az állataikat, amelyekkel a saját országukban már nem léphetnek fel. Hozzátette azt is, hogy nem akarják ellehetetleníteni a cirkuszokat, ezért a tiltás bevezetését a szezon végéhez igazítanák.

Miniszterként első intézkedései között az országos azbesztszennyezési ügy kezelése szerepelt. Már a meghallgatásán jelezte, hogy személyesen utazik Nyugat-Magyarországra az érintett térségek felmérésére, mert az ügyet az egyik legsürgetőbb környezetvédelmi problémának tekinti. Nyilatkozatai alapján már elkészült egy összefoglaló jelentés az azbeszttel szennyezett területekről, amelyet a miniszterelnökkel is áttekintettek.
Magyar Péter először a sógorát jelölte igazságügyi miniszternek, de az ellenállást látva Melléthei-Barna Márton visszalépett, és Görög Márta lett a befutó. Utóbbi úgy fogalmazott, az előző években a magyar igazságszolgáltatás politikai viták tárgyává vált, ezért elsődleges célja a bíróságok intézményi függetlenségének megerősítése és az európai jogállami normákhoz való közeledés. Meghallgatásán kitért arra, hogy a korrupció elleni fellépést nem kampányszerű akciókkal, hanem tartós intézményi garanciákkal kívánják biztosítani. Ígéretet tett az Európai Ügyészséghez való csatlakozás előkészítésére, amit a közpénzekkel kapcsolatos bizalom helyreállítása indokol.

Miniszteri kinevezése után Görög Márta első lépései elsősorban előkészítő és szervezeti jellegűek voltak, de már jelezték az igazságügyi tárca reformirányait. Szakmai konzultációt indított bírói szervezetekkel, ügyvédi kamarákkal és civil jogvédő szervezetekkel azért, hogy az igazságügyi reformokat szélesebb szakmai konszenzus alapján készítsék elő. Nyilatkozatai szerint át fogják világítani a tárca korábbi döntéseit és több, az állami korrupcióval kapcsolatos ügy kezelésének gyakorlatát is.
Gulyás Gergely Fidesz-frakcióvezető, volt kancelláriaminiszter az átadás-átvétel idején azt emelte ki, hogy a leköszönő kabinet „rendezett állapotban” adta át az országot, és
szerinte az új vezetés minden szükséges információt megkapott a kormányzás folytatásához.
Nyilatkozataiban köszönetet mondott az államigazgatás dolgozóinak, akik biztosították a zökkenőmentes átmenetet.

A fideszes politikus többször élesen reagált az utóbbi napok eseményeire. Szóvá tette a miniszterelnök hangnemét, szerinte Magyar Péter első parlamenti felszólalása inkább politikai támadásokat és elszámoltatási szándékot tükrözött, mint nemzeti egységet. Különösen kifogásolta és méltatlannak nevezte a Sulyok Tamás köztársasági elnököt érő kritikákat. Emellett azt is hangsúlyozta, hogy bár a kabinetnek világos parlamenti többsége van, a kampányígéretek gyakorlati megvalósításáról kevés konkrétum hangzott el.
Gulyás politikai bosszúnak nevezte az Élvonal Alapítvány támogatásának visszavonásáról szóló döntést, és azzal vádolta a kormányt, hogy ideológiai alapon avatkozik bele a tudományos életbe. Nyilatkozataiban gyakran hangsúlyozta, hogy pártja ellenzékben az elmúlt évek eredményeinek megvédésére készül.

Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője szintén kritikával illette és bosszúbeszédnek nevezte a miniszterelnök első felszólalását. Szerinte az új kabinet nem társadalmi megbékélésre törekszik, hanem a politikai ellenfelek felelősségre vonására. A miniszterjelölti meghallgatások alapján a Tisza-kormány egyértelműen szakértői, technokrata arculatot próbál felépíteni.
A miniszterjelöltek megszólalásai ugyanakkor azt is megmutatták, hogy számos kulcskérdésben nincsenek válaszok. Kevés konkrétum hangzott el az átalakítások társadalmi hatásairól, a finanszírozási háttérről és arról, hogyan kezelnék az elkerülhetetlen politikai konfliktusokat. A meghallgatások alapján egy olyan kabinet képe rajzolódik ki, amely jelentős átalakításokra készül, de továbbra is kérdéses, mennyire állnak össze ezek az elképzelések koherens, végrehajtható kormányzati programmá.
Nyitókép: MTI/Illyés Tibor