Sokat kellett várni rá, de megtörtént: újra öt budapesti klub szerepel az élvonalban

Legutóbb elsirattuk az élvonalbeli labdarúgó-bajnokság két borsodi kiesőjét, a Diósgyőrt és a Kazincbarcikát, az élet pedig úgy hozta, hogy azóta kiderült, melyik két klub jut fel a helyükre a másod­osztályból. A Vasasban és a Budapest Honvédban több pont közös, legfőképpen az, hogy a két nagy hagyományú, sokszoros bajnok csapat lényegesen több időt töltött el az NB II.-es tisztítótűzben, mint amennyit szeretett volna, s amit a lehetőségei, a körülmények előrevetítettek. Ám jobb később, mint soha alapon csak megküzdöttek az elemekkel, visszakerülésükkel pedig az eddig keletnehéz NB I. a Ferencváros, az MTK, az Újpest, a Vasas és a Honvéd jelenlétével hosszabb idő után ismét fővárosi központúvá válik. 

Alámerülés 

Arra, hogy öt budapesti klub szerepeljen az első osztályban, legutóbb 2020–2021-ben, előtte pedig majd egy évtizede, a 2016–2017-es idényben volt példa. Sokatmondó, hogy abban a szezonban a Honvéd meg is nyerte a bajnokságot egy bizonyos Marco Rossi irányításával, és a Vasas is a dobogón végzett a negyedik Ferencváros előtt – más idők voltak. 

Aztán jött a következő kiírás, amikor az évad elején még Európa-liga-selejtezőt vívó, hatszoros bajnok Vasas Michael Oenninggel az utolsó bajnoki fordulóban alászállt a másodvonalba – naná hogy egy Honvéd elleni vereség következtében. Noha a közvélekedés biztos visszajutónak várta az együttest, ez a következő hét évben meglepetésre csupán egyszer sikerült, azonnali kieséssel. A legfájóbb kudarc talán a tavalyi volt, amikor a semmiből feltörő Kazincbarcika egyetlenegy ponttal ütötte el a feljutástól úgy, hogy a végletekig kiélezett versenyfutás záróakkordjaként az utolsó játéknap hosszabbításában – megint csak a Honvéd ellen – az öt méteren üresen maradó Otigba Kenneth fejében maradt a megdicsőülés. A kudarcok különösen fájhattak annak fényében, hogy eleinte a másodosztályban is bőven volt korábbi válogatott magyar játékos a keretben, a klub költségvetése pedig a sokszorosa volt a csapat orra alá borsot törő kazincbarcikaiakénak (rossz nyelvek szerint az országos meglepetésre feljutó KBSC-nél jóformán a teljes keret keresett annyit, mint a fővárosiaknál a legnagyobb nevek). 

Tavaly összetörte, idén boldoggá tette az angyalföldi szíveket 

dicséretes önreflexióval. Újabb jó nevű futballisták szerződtetése helyett visszanyúltak a gyökerekhez. A csillagászati fizetésük ellenére rosszul teljesítő „sztárokat” mára ki­söpörték, a béreket jelentősen, harminc százalékkal megvágták, és valóban motivált, a klubot tényleg magukénak érző, saját nevelésű fiatalokra építettek – s láss csodát, ez végül meghozta a kívánt eredményt. No meg az az Erős Gábor, akit éppen a Kazincbarcika kispadjáról hoztak el a nyáron, és aki így két éven belül két csapatot juttatott fel az NB I.-be. 

„Amikor átvettem a Vasas FC vezetését, a csapat az NB II. középmezőnyében szerepelt. Kész játékosokkal próbáltam gyors eredményt elérni, de nem az volt az optimális út. Meg kellett azonban próbálnunk, hiszen nagy volt az elvárás saját magunk felé, és a közvélemény is azt várta, hogy minél előbb visszajussunk az élvonalba. Siettettem a folyamatot, ami hiba volt. Nem mindegyik rutinos, nagy nevű játékos váltotta be a hozzá fűzött reményeket” – nyilatkozta a feljutás bebiztosítása után a magyar futballközegben ritkán tapasztalható önkritikával a Vasas-sportigazgató, Nagy Miklós. A szakember jó hat éve került a Fáy utcába, tehát mélységeket és magasságokat egy­aránt megjárt. Állítása szerint tanultak a hibákból, aminek eredményeként mára felépült a képzési piramisuk, jól működik az akadémiájuk, és van tartalékcsapatuk. A profi magyar klubokat tekintve így talán náluk játszik a legtöbb saját nevelésű fiatal, a jelenlegi keretükben tizenegy – így tudták kiharcolni a feljutást, ami korábban nem sikerült olyan NB II.-es szinten végképp sztárjátékosnak számító futballistákkal, mint Feczesin Róbert, Pátkai Máté, Márkvárt Dávid, Berecz Zsombor, Bobál Gergely, Hidi Patrik, Novothny Soma vagy éppen Litauszki Róbert. 

Emellett további tanulságos észrevételeket osztott meg a futballban a kormányváltás után várható és szükséges változásokról. Kiemelte, hogy az előző kormányzat idején a sportág kivételezett helyzetben volt a finanszírozás szempontjából, most viszont hozzájuk hasonlóan mindenki rá lesz kényszerítve a piaci alapú, felelős öngazdálkodásra. „A Vasasnál semmilyen politikailag érintett szponzor nincs, így mi biztos lábakon állunk. Az előző évi nyilvános mérlegadatok alapján a Vasas költségvetése a 12–13. helyen található a magyar profi klubok között. Elértük azt, hogy a szakmai és az anyagi szintünk szinkronba került. Évek óta piaci alapon gondolkodunk, működünk, ami a többi klubnak is elkerülhetetlen lesz, ha talpon akarnak maradni.” 

Méltó helyre méltó névvel 

Más utat járt be a hazai labdarúgás egyik legmeghatározóbb egyesülete, Puskás Ferenc klubja, a tizennégyszeres bajnok Budapest Honvéd. A 2017-ben Marco Rossi vezetésével bajnok kispestiek akkor indultak el a lejtőn, amikor a csaknem másfél évtizeden át az együttesbe iszonyatos pénzeket beleölő George F. Hemingway 2019 tavaszán túladott a klubon, akadémiástul-mindenestül. Két évvel később már éppen csak megúszták a kiesést, a következő idényben szintúgy, 2023-ban viszont már semmi nem mentette meg őket a másodosztálytól, húsz év után újra. Ráadásul az élvonalbeli kiesést visszajutás helyett egy katasztrofális évaddal sikerült megfejelni: nemhogy a feljutásért nem volt harcban a Honvéd, de a kiesőzóna végig közelebb volt hozzá, s a kilencedik helyen végzett, mindössze 8 ponttal a búcsúzó Pécs előtt. 2024 tavaszán elfogyott a drukkerek türelme, és nagyszabású tüntetést szerveztek a „láthatatlan” tulajdonosi kör ellen. A sztori vége az lett, hogy a korábban Diósgyőrben is meghatározó szerepet vállaló Leisztinger Tamás érkezett tulajdonosként – ezzel együtt az akadémia és a Bozsik Aréna is visszakerült az egylet alá –, Szijjártó Péter leköszönő külgazdasági és külügyminiszter pedig tavaly novemberben a labdarúgóklub elnöke lett. 

A Honvéd más filozófia mentén hozta tető alá a feljutást, mint a Vasas, hiszen az új tulajdonossal új főszponzor is érkezett a csúcstechnológiás szigetelőanyagok gyártásában utazó, Békéscsabán üzemet építő Vulcan Shield Globallal. A szingapúri világcég vagyonát kétszer akkorára becsülik, mint a Molét. A kispestiek a kiesés utáni harmadik nekifutásra tudtak visszajutni, idén viszont magabiztosan – ráadásul a kupában is hajszálra, konkrétan fél percre voltak a fináléba jutástól: a végül büntetőkkel nyerő ZTE a rendes játékidő 93. percében mentette egyenlőre az elődöntőt. 

Jó döntésnek bizonyult Feczkó Tamás idény előtti kinevezése. Ő korábban Balmazújvárosban, az MTK-nál, Diósgyőrben, Nyíregyházán és Kisvárdán is edzősködött. A feljutás bebiztosítása után a kamerák előtt elmondta, a konyhás nénitől a csapaton át a sportigazgatóig mindenki rengeteget dolgozott azért, hogy „a Honvéd visszajusson oda, ahová való”. Saját maga legnagyobb eredményének a kialakított közösséget tartja – hogy 

Még le sem ment a bajnokság, Feczkót máris összeboronálták korábbi munkahelyével, a DVTK-val, s ha csak az idei produkcióját nézzük – hogy a Honvédot milyen meggyőző teljesítménnyel juttatta vissza az élvonalba –, akkor nem lenne csoda, ha ezt az örökké váró Miskolcon is elirigyelték volna. Az biztos, hogy a veteránokkal kitömött piros-feketék – a keretben kilenc 30 év feletti játékos van, köztük a 42 éves Tomáš Tujvel és a jú­niusban a 37-et betöltő Branko Pauljević – várhatóan alapos átrendeződés után vágnak neki az újabb NB I.-es évadnak, a szurkolók döntése nyomán immár ismét Kispest-Honvéd FC néven.

Nyitókép: Erős Gábor, a Vasas vezetőedzője Urblík József gólját ünnepli csapatával a Magyar Kupa 3. fordulójában játszott Vasas – Puskás Akadémia mérkőzésen 2025. szeptember 13-án
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert