Bánki M. Csaba, a Magyar Pszichiátriai Társaság egyik alapító tagja, pszichofarmakológus kutató, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az MPT Biológiai Pszichiátriai Egyesületének elnöke interjút adott a Mandinernek február 18-án, amelyben kifejtette: az állásfoglalás nem tekinthető tudományosnak, mivel dokumentálatlan, nem érvel és nem következtet. Emellett az abban foglaltak nem váltak a magyar pszichiáterek többsége által támogatott és közösen képviselt véleménnyé. Hozzátette: vele együtt tíz vezető pszichiáter nyílt levélben jelezte, hogy az állásfoglalással ilyen formában nem értenek egyet és annak visszavonását javasolják. Többségük egyetemi tanár, MTA-doktor, tanszékvezető, de akad köztük Széchenyi-díjas professzor is. (A névsort lásd feljebb.) Interjút adott közülük lapunknak Perczel-Forintos Dóra tanszékvezető egyetemi tanár, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta is.
A társaság először rugalmatlansággal és kompromisszumképtelenséggel vádolta a tízeket, a velük való online egyeztetést pedig azzal kezdték, hogy szakmai vitát nem nyitnak. Eközben valójában a társaság állította kész tények elé a tagságot, és zárkózott el a vita elől. Megígérték a tízek nyilatkozatának közzétételét is, de azt csak a honlapon regisztrált tagok olvashatják. Erről 30 napos vitát rendeztek, maximum 150 szavas hozzászólásokkal.
A tíz pszichiáter most felvállalva nevét közzétette kritikája összefoglalóját az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportjának honlapján, s azt mi is szemléztük. A szöveg rámutat, hogy tévedés a két MPT januári állásfoglalásának legtöbb állítása, például a szexuális orientáció egyáltalán nem pusztán biológiailag meghatározott, a nemi identitás kialakulásában sem csupán a genetika és a biológiai játszik közre, hanem a pszichoszociális fejlődés és a környezeti tényezők is; hogy szemben az állásfoglalás megjegyzésével vannak olyan kutatások, amelyek szerint a meleg párok által nevelt gyermekek közt arányaiban magasabb a homoszexuálisok aránya.
A tíz pszichiáter kritikájának összefoglalója azzal zárul: „Összefoglalva: az állásfoglalás kiegyensúlyozatlan és számos tudományosan alá nem támasztott állítást tartalmaz. Egyoldalú nézőpontot képvisel, miszerint »a nemi identitás és a szexuális orientáció kialakulása környezeti hatással (pl. neveléssel, „propagandával”) nem befolyásolható«, és ez a nemzetközi és a hazai szakirodalommal is ellentétben áll. A megcélzott törvénnyel szemben megfogalmazott kritikája nem mondja meg, hogy a törvény melyik paragrafusa veszélyeztet, pontosan kiket veszélyeztet, és miért csak egy részt veszélyeztet, illetve kiket stigmatizál és kitől zár el bármiféle információt.”