Pszichológusi közlemény: hárít az LMBTQ-szekció vezetője, nem válaszol Balázs Judit

Mint arról már írtunk, politikai viták középpontjába került a pszichiáter- és pszichológusszakma, miután a Magyar Pszicho­lógiai Társaság és a Magyar Pszichiátriai Társaság, kiegészülve a Magyar Szexuális Medicina Társasággal közzétett egy, a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos „szakmai állásfoglalást”.

A január 22-én kelt dokumentum mindenféle tudományos alátámasztás nélkül, a szakmai tekintély felhasználásával kijelenti: a szexuális orientáció és a nemi identitás nem változtatható meg sem neveléssel, sem másmilyen „környezeti hatással”, ezzel utalva az lmbtq-propaganda iskolai betiltására.

A Mandinerhez eljutott információk szerint a Magyar Pszichológiai Társaság eljárása is szembement a protokollal. A szervezet ritka eseteket leszámítva nem ad ki közleményt, mivel nehézkes többségi támogatást szerezni hozzá. A gyakorlat szerint eddig a szakterületeket képviselő huszonhárom szekció vezetőjénél és levelezőlistákon, valamint hírlevélben futtatták meg a közleménytervezeteket. A gyermekvédelmi törvényt kritizáló közlemény még a szekcióvezetőkhöz sem jutott el, pláne nem futtatták különféle fórumokon.

Közleményben tiltakozott Császár-Nagy Noémi, aki mindkét szervezetnek a tagja, a pszichológiai társaság klinikai szakpszichológiai szekciójának a vezetője. Szerinte az állásfoglalás közzététele szembement az alapszabállyal, a társaság kommunikációs alapelveivel és etikai kódexével is. Ugyancsak tiltakozott Kosza Ida főorvos-pszichiáter, a pszichiátriai társaság vezetőségi tagja, miután véletlenül vette észre az állásfoglalást a társaság Facebook-oldalán. Kosza Ida a Mandinernek megjegyezte: épp az egész témakörben legilletékesebb egyesület, a Magyar Gyermek- és Ifjúságpszichiátria és Társszakmák Társasága nem szólalt meg az ügyben, nem csatlakozott az állásfoglaláshoz.

Információink szerint a közlemény egyik fő támogatója Balázs Judit, az ELTE PPK Pszichológiai Intézete Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, a pszichiátriai társaság eddigi első embere volt, aki épp január 25-én távozott elnöki pozíciójából. Megkerestük őt, illetve a pszichológiai társasaság LMBTQ-szekciójának vezetőjét, F. Lassú Zsuzsát, az ELTE neveléstudományi tanszékének habilitált egyetemi docensét is. 

Balázs Juditnak a következő kérdéseket küldtük: Egyetért-e a „szakmai állásfoglalás”-sal?  Miért nem járták be annak kiadása után a szokásos egyesületi egyeztetési utat? Kik írták és fogadták el a közleményt? Etikusnak tartja-e a közlemény kiadásának folyamatát és annak tartalmát? Felelősnek tartja-e magát a történtekért, és etikailag nem tartja-e aggályosnak a közlemény megjelentetését? Mindez ideáig nem válaszolt, de amint elérjük és válaszol, közöljük válaszát.

F. Lassú Zsuzsának a következő kérdéseket tettük fel: Tudott-e a „szakmai állásfoglalás” készüléséről annak publikálása előtt?  Ha igen, esetleg részt vett-e a megszövegezésében? Vannak-e aggályai mind annak szakmaiságát, mind annak (nem)elfogadását tekintve?  Ha jól emlékszem, Ön Judith Butler kedvelője. Nem lát-e feloldhatatlan ellentétet Butler radikálisan konstruktivista, biológiát ignoráló, a személyiséget és identitást nyelvi konstrukciónak tartó álláspontja és a „szakmai állásfoglalás” biológiát hangsúlyozó állításai között? 

F. Lassú Zsuzsa válasza a következőképp hangzott:

„Jelen helyzetben, amikor a kormányzati politika szándékot kiszolgáló sajtó mindent megtesz azon szakembereknek vagy szakmai szervezeteknek a lejáratására, akik eltérő véleményt fogalmaznak meg, nem szeretnék semmilyen formában nyilatkozni erről az állásfoglalásról. Nem látom értelmét a véleményem kifejtésének, és semmilyen alapanyagot nem szándékozom nyújtani ahhoz, hogy ezt a gyűlöletkeltő politikai kampányt folytassák. Mindketten tudjuk hogy mi a célja az LMBTQ személyek elleni gyűlölet szításának, ehhez nem kívánok asszisztálni. Egy másik univerzumban szívesen beszélgetnék Judith Butlerről, azonban most sokkal fontosabbnak gondolom, hogy végezzem a rám bízott vagy elvállalt feladatokat, amelyek mások támogatását, fejlődését, tanulását szolgálják. Szívemből kívánom hogy Ön is találja meg azokat a felemelő célokat, amelyek követésével ha nem is tudja jobbá tenni a világot, de legalább nem árt a tevékenysége által.”

Mindebben az a furcsa, hogy az eltérő véleményt képviselő kollégáikat épp a közlemény támogatói igyekszenek minden lehetséges módon ellehetetleníteni.