A világ legszebb helye: Bodrogkeresztúr

Állok a Bodrog partján, és egy hosszú csőrű madarat nézek, röstellem, nem tudom, miféle. Idős úr áll mellém, és rákérdez: „A bakcsót pillantja?” „Gyönyörű” – vágom rá, s csak utólag bánom meg, hogy nem vallottam be: fogalmam sem volt, hogy egy bakcsót látok. Mondjuk mód sem lett volna rá, mert Béla bátyám már mesél is: jégmadár is akad itt, gyurgyalagból pedig újra több pár költ. Nekem a rengeteg gólyafészek tűnt csak fel, mondom. „Abból 65 van” – vágja rá új ismerősöm. Amikor bemutatkozom, annyit válaszol: „Jól tette, hogy eljött, ennél szebb vidék nincsen.” Majd visszatér a madarakhoz: két-háromszáz gólyafióka születik, de nem is ez a legérdekesebb, hanem hogy igazi magyar madarak ezek mind. Már március 15-én érkezik az első pár mindig, a fecskék rá kis késéssel jönnek, Szent István napját pedig még itt töltik, másnap reppennek fel a melegebb tájak felé. 

Tokaj-Hegyalja térsége mindig káprázatosan szép volt, és Bodrogkeresztúr, ahol mindenfelől látszanak a tokaji szőlődombok és a Zemplén tekintélyes vonulata, egészen különös miliőt áraszt magából. 

A faluban a görögkatolikus, református és katolikus közösség is aktív hitéletet él. Volt itt persze a zsinagógában is nagy élet egykor, hiszen 900 fős zsidó közösség gazdagította a falut, de közös történelmünk legmegrázóbb tragédiájaként a zsidó származású honfitársainkat, miként vidéken a legtöbb helyen, itt is meggyilkolták a sátán magyar és német képviselői. Az ő fájó hiányukat semmi nem pótolhatja, de élt itt egykor egy csodarabbi. A róla elnevezett Reb Steiner Saje-emlékház zarándokhely lett, csakúgy mint a zsidó temetőben található sírja. Nincs olyan hét, hogy az Egyesült Királyságból, az USA-ból, Izraelből, Hollandiából ne jönnének hívei, akik itt bérelnek házat. Ők is örömmel támogatják a szépen fejlődő falut.