Ősi magyar temetők – ahol együtt élt a keresztény és pogány hitvilág

Nyitókép: Honfoglalás kori lovas vitéz (részlet). Költő László és Nyári Zsolt rekonstrukciója alapján rajzolta Nyári Zsolt

Horváth Ciprián (1975), régész, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa.

*

Könyv született nemrég a Szob és Vác környékén található honfoglalás és kora Árpád-kori leletekről. Mi késztette a kötet megírására?

A kutatók számára elengedhetetlen, hogy a forrásaikat megismerjék, hiszen a múlt feltárására irányuló elemzésnek ez a kiindulópontja. Mivel az írott emlékek száma alacsony, információtartalmuk korlátozott, ezért kiemelt szerep jut a régészeti leleteknek, a 9-12. század tudományos kutatása pedig a Magyarságkutató Intézetnek is fontos feladata. A kötet – amit terveink szerint hamarosan továbbiak követnek majd – ehhez a munkához csatlakozik: a felhasználást megkönnyíti, hogy a könyv szabadon elérhető az MKI honlapján. A mintegy 800 km²-es régió bemutatása azért is volt fontos feladat, mivel a közelmúltban megjelent hasonló munkák nyomán ezzel

Az elemzés szempontjából pedig szerencsés, ha nagyobb, egybefüggő terület vizsgálatára nyílik lehetőség.

Egy ilyen feldolgozás rendkívül érdekes feladat is, hiszen olyan dokumentumok rejtőzhetnek a múzeumi adattárak polcain, melyek megvilágítják egy lelőhely kutatásának történetét, a leletek összefüggéseit vagy segítségükkel a tárgyak egykori teljes képe tárulhat a szemünk elé – így egyre többet tudhatunk meg a korabeli magyarok életéről és az akkor zajló történeti folyamatok pontosabb menetéről.

Milyen népesség temetkezett ide?

Nevüket, közösségeik saját vagy külső szemlélő által adott megnevezését nem ismerjük. Csontjaik alkatukról, betegségeikről is megőriztek adatokat, de utalnak az egyént ért külső hatások egy részére is: erre jó példa a több sírban is észlelt trepanáció gyakorlata, amikor az illető fején, még életében sebészi beavatkozást hajtottak végre: enyhébb formában csupán a csont külső felületét érintve, vagy erőteljesebb beavatkozással a csontot is megnyitva.

Miért csináltak ilyet?

Ennek oka egyaránt kapcsolódhatott a hitvilágban gyökerező eljáráshoz, de akár mai értelemben vett gyógyító célú műtéti beavatkozáshoz is.

De mégis, kik voltak ők?

Bizonyára nem volt egységes népesség,

leszármazottai voltak közöttük, hiszen nem volt néptelen a Dunakanyar sem bő egy évezreddel ezelőtt. Ennek megfelelően néha egymástól mindössze néhány száz méterre találjuk a késő avar korban, illetve a magyarok bejövetelét követően itt temetőt létesítők hagyatékát.

Kapcsolataik vizsgálata a jövő kutatásának fontos feladata, részletei azonban már most is fel-felvillannak előttünk: egy-egy korábban divatos ékszertípus későbbi felbukkanásában vagy a temetkezési szokások hasonlóságában. Ebben a kérdésben a sírokból származó csontvázak természettudományos vizsgálata különösen fontos adatokkal szolgálhat majd.

Jómódú embereket rejtenek a temetők?

Azok a gazdag sírok, melyek a kort bemutató kiállításokon első helyen szerepelnek, itt hiányozni látszanak. A feldolgozás rámutatott ugyan, hogy a lovas temetkezés szokása vagy bizonyos ékszertípusok aránya is magasabb volt a korábban ismertnél, mégis, más területekkel összevetve, ebből a szempontból szegényesebb.

Egyes fülbevaló- vagy gyűrűtípusokból több került elő az Ipoly alsó folyásának 30–40 kilométeres szakaszán, mint a Börzsöny és a Zempléni-sík közti országrésznyi területen.

Az Ipoly alsó folyásvidékének jellegzetes ékszerei: lemezfürtös fülbevaló, lépcsős fejű, karika- és pántgyűrű

Műszeres kutatás során talált leletek a Tragor Igác Múzeum gyűjteményében

Miért éppen Vác és Szob környékén gyűlt össze ilyen sok kutatható régészeti lelet?

A két járás területéről

amit további, ismeretlen számú elpusztult temetkezés egészíthetne ki. Ez valóban jelentős szám a régió földrajzi nagyságához képest, ami utal annak nagyobb arányú lakottságára is. Azonban nem feledkezhetünk meg a kutatást végzők áldozatos munkájáról sem, amely megőrizte számunkra ezt.

Az első nagyobb arányú, mai fogalmaink szerinti leletmentő ásatásokra már az 1920-as években sor került Horváth Adolf János, nagymarosi tanár vezetésével. Az 1960-as években pedig Bakay Kornél kutatott és hitelesített több lelőhelyet, napjainkban pedig a Tragor Ignác Múzeum munkatársai által végzett műszeres kutatással kiegészült terepbejárások növelik jelentősen a lelőhelyek számát.

Milyen kép rajzolódik ki a leletek alapján a 10-11. században itt élt közösségekről? Hogyan nézhetett ki a mindennapi élet?

Mivel a kötet a sírok, temetők bemutatását tartalmazza, ezért elsősorban az egykor élt emberek ékszer- vagy ruhaviseletére, a közösségi temetkezési szokásokra, azok összetételére vonatkozóan tartalmaz információt, de természetesen településtörténeti következtetések alapjául is szolgál. A temetők nagysága változó, ám sokszor meghaladta a százas nagyságrendet, ami arra utalhat, hogy ezeket már nagyobb lélekszámú, hosszabb ideig helyben élő közösségek létesítették.

Habár a sírok számához képest a részletes antropológiai vizsgálatok aránya alacsonyabb, mégis traumás, azaz

A nők, férfiak és gyermekek temetőnkénti aránya pedig természetes közösségekre mutat. Az elhunytakat általában a korszakban jellemző nyugat-keleti irányban fektették a sírba, érdekes jelenség ugyanakkor az ezekre merőlegesen megásott sírok esete, ahogy a temetés során a gödörbe különböző helyre és mennyiségben elhelyezett kövek is eltérnek az általános gyakorlattól.

Egyéb eltéréseket is felfedeztek?

Igen, az eltérő szokások egészen kicsi egységen, egy temetőn belül is megmutatkozhatnak: az egyik temető szélén, a többségtől területileg és tájolásukban is elkülönülő sírsort feltehetően egy olyan csoport tagjai ásták, melynek hitvilága számukra az északi tájolást sugalmazta.

A temetők döntő többsége még nem templom mellett helyezkedett el, így gyakorta tartalmaztak különböző mellékleteket: túlvilági gondoskodásuk jele a sírba helyezett edényben lévő étel vagy ital, míg máskor elhelyezték az elhunyt fegyvereit is, sőt, a kereszténységet megelőző, a lovakat igencsak nagyra becsülő hitvilág jeleként hátasló fejét, lábvégeit és lószerszámot is találunk.

Hiedelmeik, túlvilágról alkotott képük összetettsége mutatkozik meg egy gyermek sírjában, akinek

mely utalhat a korai magyaroknál az erős hitvilági háttér mellett a kereszténység ismeretére is, ahogy erre más korszakokban is számos lelet utal.

Szob-Kiserdő: kereszt, vadkanagyar és fűrészfog alakú csüngők a sírokból

Keleti eredetű fülbevaló, bizánci-balkáni jellegű gyűrű, északi típusú fémberakással díszített kard markolatgombja

Milyen egyéb érdekességet találtak?

Ugyanitt egy másik gyermek nyakába három darab fűrészfog alakú, állatfejes csüngő került, feltehetően ugyancsak az ősi hitvilág jeleként. Kereskedelmi kapcsolataik vagy személyek mozgásának nyomait őrizhetik egyes tárgytípusaik, melyek között

is vannak, ezek viseleti szokásain keresztül pedig a közösség kulturális hagyományai, illetve széles körű kereskedelmi kapcsolatai is tükröződnek.

A kötetben bemutatott temetők a 11. század végén, 12. század elején zárulnak, átadva helyüket a templom mellett létesített nyughelyeknek. Erre az időszakra már a korábban megfigyelhető mellékletadás is jelentősen háttérbe szorul, átadva helyét a keresztény temetkezések puritánságának.