„Fegyvert kell vennem a kezembe” – Területvédőnek állt a hazánkban élő ukrán teniszező

Nyitókép: Szerhij Sztahovszkij a háborúban, szolgálatban

Lapunk az ukrán és kárpátaljai magyar emberek mellett több civil oroszt is elért és megszólított a háború kapcsán. Mint írtuk: e háborús helyzetben jellemzően nehéz szóra bírni az oroszokat külföldi újságíróként – az oroszok által elérhető orosz nyelvű nyilvánosság állapotát pedig e cikkünkben jártuk körül –; de volt már oroszországi újságíró megszólalónk, illetve további átlagemberek, civil oroszok is nyilatkoztak nekünk.

Mindeközben a magyarországi orosz diaszpórát, az itt élő orosz embereket is próbáltuk szóra bírni: egy Budapesten élő pénzügyi menedzser és az Alfavit Alapítvány elnöke osztotta meg lapunkkal a gondolatait, illetve hosszabb ideje hazánkban élő ukrán zenészt is kérdeztünk a háborúval kapcsolatban. A legutóbb Grexa Liliána, ukrán nemzetiségi parlamenti szószóló válaszolt a kérdéseinkre.

*

Federer vs Sztahovszkij, 2013-ban Wimbledonban

Ezúttal a kiváló ukrán teniszezővel, a Magyarországon élő Szerhij Sztahovszkijjal beszélgettünk. Szerhij idén vonult vissza, fénykorában topversenyzőnek számított, 2013-ban még magát Roger Federert is legyőzte Wimbledonban. Története filmbe, leginkább háborús drámába illő:

Ukrajnáért. Három gyermekét és feleségét, az Anfisa Beauty márka megálmodóját, egy realitysorozat egykori szereplőjét, Anfiszát hagyta hazánkban a háború kezdetén. A helyzetet még drámaibbá teszi, hogy felesége orosz, de közösen osztoznak az invázió okozta fájdalomban, nincsenek családon belüli ellentétek.

A gyerekekkel nyaraltak, miközben kitört a háború

A kérdésre, hogy mi volt a legelső érzése az orosz invázió hallatán, az egykori klasszis elmesélte: február 24-én Dubajban nyaralt, amikor dubaji idő szerint hajnali hat órakor

barátai pedig értesítették: kitört a háború. Szerhij és Anfisza azonnal a tévé elé ültek, ahol szembesültek a valósággal, immár képek formájában is.

„Nem akartam elhinni, felfogni sem voltam képes, ami történt” – emlékezik vissza Szerhij. – „A képek, amiket láttam, sokkoltak, mielőtt eljutottak a tudatomig. Haragot, félelmet, dühöt éreztem. Abszurd volt az egész. Nulla-huszonnégyben a telefonon csüngtem és a híreket néztem, hogy megértsem, mi folyik itt, rendben vannak-e a szüleim, milyen közel jutottak Kijevhez az orosz csapatok. Szívtam be az információt. Nagyon kemény órák voltak ezek, negyvennyolc óra egyhuzamban. ”

Amikor napokkal a háború kirobbanása után, feldúltan Kijevbe indult, még nem volt konkrét célja – folytatja Szerhij a visszaemlékezést. Egyszerűen

Kijevben, és csak ott derült ki, mi lesz a következő lépés. „Természetesen tisztában voltam azzal, hogy háborús időket élünk” – magyarázza.

„Tudtam, hogy fegyvert kell vennem a kezembe és megtennem bármit, amivel megvédhetem az országomat. Ezt is tettem. Lényegében a területvédő erőkhöz kerültem, ellenőrzőpontokon szolgáltam: parancsokat kaptam, mit, mikor és hogyan kell tennem. Autókat és iratokat ellenőriztem, ez volt a fő feladatom nyolc hétig” – sorolja a teniszezőből lett területvédő.

Szerhij, amikor még teniszezett

Szerhij a háborúban

„Megértettem, mit fogok tenni, ha meglátom az orosz csapatokat”

Szerhij ezt követően visszatért Magyarországra, elsősorban a gyerekei és a felesége miatt. Elmondta, hogy a felesége magyar állampolgár, a szülei még 1992-ben érkeztek ide, ők kettesben pedig sok időt töltöttek hazánkban, hogy kiépítsék az ő teniszkarrierjét – mostanra az egész életük ide köti őket.

Hogy miket látott a háborús Ukrajnában?

– mondta, majd kis idő után hozzátette: „Jártam Bucsában, közvetlenül az oroszok kivonulása után. Láttam, mit hagytak maguk mögött az orosz csapatok. Olyat láttam, ami megrémíti az embert. Ami segít megérteni, hogy a háború nem csupán a katonák ellen zajlik, hanem a civil lakosság ellen is. Ölni mentek oda! Ez egy olyan kemény tapasztalat volt, olyan erős valami, hogy akkor, legbelül eldőlt bennem, és megértettem, mit fogok tenni, ha meglátom az orosz csapatokat.”

Felvetem, hogy a nemzetközi hírek sokszor azt sugallják, mintha a magyarok az oroszok mellett állnának az invázió kérdésében, a rengeteg segítség ellenére. Az egykori teniszező úgy válaszolt, hogy

minden erejükkel segítették az ukrajnai menekülteket, szállást, ételt biztosítottak nekik. A magyar kormány hozzáállását ő nem tartja megfelelőnek: úgy véli, az embargók és a fegyverszállítás kérdésében a magyar politikai akarat az oroszoknak kedvez. Sztahovszkij hangsúlyozza, hogy megérti a magyar kormány gazdasági aggodalmait is, de ő az emberéletek fölötti aggodalmakat ugyanolyan fontosnak tartja.

Együtt a család