„Isten áldja a segítő magyarokat” – az ukrán nemzetiség szószólója a Mandinernek

Lapunk az ukrán és kárpátaljai magyar emberek mellett több civil oroszt is elért és megszólított a háború kapcsán (itt és itt), mindeközben a magyarországi orosz diaszpórát, az itt élő orosz embereket is próbáltuk szóra bírni: egy Budapesten élő pénzügyi menedzser és az Alfavit Alapítvány elnöke osztotta meg lapunkkal a gondolatait. Egy 28 éves zenész nő, Maria érzéseit, gondolatait is közzétettük.

***

Most Grexa Liliána, a Nova Hvylja ukrán nemzetiségi egyesület elnöke, idén májustól immáron ukrán nemzetiségi parlamenti szószóló válaszol a kérdéseinkre.

Grexa Liliána Ukrajnában született, egyéves kora óta él Magyarországon.

ezért családjukban mind a magyar, mind az ukrán nyelv és kultúra, valamint a hagyományok is nagy szerepet kaptak. 2019-től az Ukrán Országos Önkormányzat Ifjúsági és Média Bizottságának elnöke. Azért vállal aktív szerepet az ukrán nemzetiségi közéletben, mert szeretné a következő generációnak átadni azt a közösségi élményt, amit ő kapott Magyarországon élő ukrán nemzetiségiként. A jelenlegi helyzetre reagálva az Országos Széchenyi Könyvtárral és a Móra Kiadóval közösen ukrán nyelvű mesekönyvet adott ki az általa vezetett Nova Hvylja Egyesület, melyet már 1500 ukrán menekült családnak juttattak el.

„Minden nap imádkozunk, rendszeressé váltak Magyarországon az ukrán nyelvű misék”

A kérdésre, hogy milyen gondolatok, érzelmek halmozódtak föl a magyarországi ukrán diaszpórában a háború alatt, úgy válaszol, hogy egy háború nemzetiségtől függetlenül mindenkit mélyen érint. Lehet, hogy a háború első napja a sokk, az aggódás napja volt a Magyarországon élő ukránok körében, és mindenki felhívta az Ukrajnában élő rokonait, de

„A Magyarországi Ukrán Görögkatolikus Egyház Alapítvány az első naptól önkéntes központot állított fel, ami még most is működik, és az egyházi önkéntesek mellett az Egyesületeink is mind azon dolgoznak, hogy valamilyen módon segítsenek a menekült családoknak az oktatás, szállás, munkakeresés terén. Minden nap imádkozunk Budapesten a görögkatolikus ukrán atya vezetésével Ukrajnáért, de vidéken is, azokban a városokban, ahol több ukrán él, rendszeressé váltak az ukrán nyelvű misék. Hiszünk abban, hogy ahol ember már nem tud segíteni, ott az ima, a Jóisten fog” – mondja Liliána.

„Anyukája meghalt, apukája pedig harcol a fronton”

Az ukrán származású magyar hölgy megrázó történeteket mesél arról, amit a menekültektől hallott: „Amikor egy 8 éves kislány kezdi el mesélni, hogy 20 napot a pincében töltöttek, ki sem tudtak jönni, utána pedig 4 napon keresztül utaztak a nagymamájával, mert anyukája meghalt, apukája pedig harcol a fronton…akkor nehéz megszólalni, nehéz bármit is mondani.” Liliána azt mondja:

vagy megcsapta a háború szele; és különösen fájó, hogy gyermekek is áldozatává válnak ennek a szívszaggató, tragikus helyzetnek lelkileg és fizikailag is.

Hogy mi lesz a menekültek jövője? Milyen arányban akarnak letelepülni, nyelvet tanulni, dolgozni Magyarországon? „Sokan, nagyon sokan szeretnének visszatérni az otthonukba, a szülőföldjükre. Csak kérdés, hogy mikor tehetik ezt meg, és meg lesz-e még az otthonuk. Vannak, akik azért maradnak Magyarországon, mert várják, hogy mielőbb visszatérhessenek Ukrajnába, és ezért nem akarnak messzebb menni a szülőföldjüktől. Pedig a magyar segítségnyújtás ellenére nagyon nehéz dolguk van. Nem csak az átélt traumák miatt, hanem azért is, mert nem tudják, hogy meddig tart még a háború, folyamatos bizonytalanságban vannak, és közben látják, hallják a híreket a pusztításról, a halottakról.”

Liliána a problémákkal kapcsolatban hangsúlyozza, hogy nyelvi nehézségek is vannak, hiszen a magyar és az ukrán nyelv elég távol áll egymástól, így sokan eleve inkább egy szláv nyelvű országba menekültek. Viszont azok, teszi hozzá,

a magyar embereknek, hogy ilyen önzetlenül segítenek nekik már az első napoktól kezdve.  

A fegyverszállítás, az orosz gáz és a sztereotípiák

Arról, hogy Magyarország nem szállít fegyvereket a közös határon át és nem állítják le az orosz gáz vásárlását, valamint arról, hogy az ukrán kormány milyen stílusban reagál minderre, Lilianának megvan a saját véleménye: Szerinte a politika, politikai kommunikáció egy külön szakma, mondhatni külön műfaj, és a politikusok a meggyőzés különféle eszközeivel élnek már évszázadok óta, mindamellett, hogy képviselniük kell a választóik akaratát is. Ezt tetézi, hogy jelenleg a hagyományos mellett hibrid háború is zajlik, ezért sok minden nem is úgy jelenik meg a neten, ahogy valóban elhangzott, mondja.

Liliána úgy véli, hogy általánosításba bocsátkozni, miszerint a „magyarok” így állnak hozzá, az „ukránok” meg azt bírálják,

és újabb konfliktusok forrása lehet. „Ezért én magam – és erre biztatok mindenkit ahelyett, hogy a politikai adok-kapok vagy akár egyoldalúan prezentált hírek alapján formáljon véleményt – ebben a helyzetben is az embert nézem, akit megtámadtak, aki bajbajutott és az embert, aki ebben a helyzetben segít neki” – fejtegeti az Liliána.

Grexa Liliána

A közvetlen tapasztalat mutatja meg a valóságot

Grexa Liliána azt is elmondja: mi az, ami szerinte igazán fontos. Arról beszél, hogy azok az ukrán menekültek, akikkel találkozik, nagyon hálásak, hiszen Magyarországon segítséget kaptak a bajban. Azok az Ukrajnában maradottak, akikkel Liliána beszélt, és akik ha nem is közvetlenül, de közvetve, Kárpátalján keresztül találkoztak a magyar kormánytól vagy az önkéntesektől érkezett segélycsomagokkal, ők is csak pozitív visszajelzéseket adtak.

Azok a magyarok, akiket ő látott a pályaudvarokon önkéntesként, szállást felajánlani vagy adományt hozni vagy programot szervezni gyermekeknek, mind-mind jó szándékúak és segítőkészek, hasonlóan a magyar állami szervek, intézmények képviselőihez, akikkel Grexa Liliánának volt szerencséje találkozni különböző helyzetekben a menekültekkel kapcsolatban. Szerinte

és ami alapján következtetéseket kell és lehet levonni.

Hibás teória ezt testvérháborúnak nevezni

Kiderül az is, hogy Liliána szerint testvérviszálynak, testvérháborúnak titulálni ezt a háborút romantizált és hibás teória, nem más, mint „megnyugtatás”, hogy biztos nem is olyan nagy a baj,

Úgy véli, ennél sokkal bonyolultabb és drámaibb a helyzet.

„Semmi nem lesz már olyan, mint volt 2022. február 24. előtt, és minél tovább húzódik a háború, minél több áldozata lesz, annál jobban mélyülnek az ellentétek. Az viszont fontos, hogy lehetőség szerint minél többen gondolkodjunk tiszta fejjel, és ne adjunk teret se a hamis általánosításnak, se a provokációknak, se a gyűlöletkeltésnek. Forró szív, józan ész, talán ez lehet a kulcsa a békének Ukrajna határain kívül. De hogy Ukrajna határainál és Ukrajnán belül mi hozza el a békét és milyen áron, az már egy másik kérdés” – mondja.

A magyar nagypapa székely himnuszt tanított, az ukrán nagypapát német munkatáborba vitték

Grexa Liliána büszkén meséli, hogy családjukban az erdélyi magyar nagypapa az őszirózsás forradalomról mesélt, és a gyerekeinek és az unokáinak is megtanította a székely himnuszt a kommunizmus kellős közepén. Az ukrán nagypapa megjárt egy német munkatábort, az ukrán nagymama meg a holodomor áldozatairól beszélt nekik már kisgyermekkorukban.

„Édesapámmal a magyar népdalok mellett a Gábor Áron rézágyúját és a Kossuth nótát énekeltük a hosszú kocsiúton Ukrajnába, amikor mentünk rokonlátogatásra, édesanyámmal pedig a sok ukrán népdal mellett az az ukrán felkelő hadsereg egyik dalát is, ami most újra a virágkorát éli.”

Leszögezi: „Nem tudok mást mondani, mint hogy az igazságért, a hazáéért és a népünkért ki kell állni, hogy aztán büszkén állhassunk meg a gyerekeink, unokáink előtt, és hitelesen tudjuk továbbadni a múltunkat, nyelvünket, hagyományainkat. Mit ünnepelnénk Magyarországon március 15-én, ha nem lettek volna a márciusi ifjak, akik ki merték mondani, le merték írni, hogy mit kíván a magyar nemzet, és aztán fegyvert is ragadtak érte a szabadságharc hőseivel együtt, hogy ez megvalósuljon?”

A magyar-ukrán származású hölgy végezetül elmondja: bármi is lesz a háború vége, az biztos, hogy az ukránok és sokan mások is

A magyarországi ukrán nemzetiséghez tartozók pedig amellett, hogy büszkék magyarságukra, nem feledik ukrán őseik tanítását sem, teszi hozzá. „Ezért dicsőséget kívánunk Ukrajnának és a hősöknek, valamint a Jóisten védelmét, és egyúttal azt is kérjük, hogy Isten áldja meg a magyarokat, akik ezekben a nehéz időkben segítik a bajba jutottakat” – üzeni végül Grexa Liliána.