„Akik szerint nincs keresztény Európa, azok a jelenkor júdásai!” – Földi-Kovács Andrea a Mandinernek

Nem hiányzik a Credo?

A Credo – ahogyan azt az utolsó adásban, búcsúzáskor a nézőkkel is megosztottam – nem egy hétköznapi televízióműsor volt, hanem azoknak az embereknek a közös hitvallása, akik bármilyen módon kapcsolódtak hozzá. Hiányoznak a nézők, és a személyes találkozásokkor úgy tapasztalom, ez az érzés kölcsönös. A döntésem, bár nehéz volt, utólag helyesnek bizonyult. Kovács István – akivel szintén a Credo kapcsán mélyült el az ismeretségünk – a Megafon Központ vezetőjeként megtisztelt a bizalmával, tanárként és tanácsadóként szerződtetett a csapatba. Mára 200-nál is többen végezték el azt a 4 napos képzést, amelyben sok elismert kolléga mellett én is részt vehetek.

Élvezi a tanítást?

Csodálatos, inspirálóan új élmény számomra a tanítás, nem is beszélve azokról a megható levelekről, amiket az előadások után kapok. Igyekszem a legjobb tudásom szerint átadni minden eddig megszerzett szakmai tapasztalatomat, és törekszem arra, hogy hitet és egészséges önbecsülést is adjak minden találkozáskor a csoportoknak. Időközben pedig többedmagammal életre hívtuk a Védett Társadalom Alapítványt. Való igaz, a korábbiakhoz képest a nyilvánosságban kevesebbet szerepelek.

„Keresztény Európa”. Ön hol érzékeli ezt a mindennapjaiban – az utcán sétálva, közértben, színházban, utazgatva, másokkal beszélgetve?

Ha megengedi, két kérdéssel válaszolnék: mitől lenne keresztény Európa, ha nem Jézustól? És mennyiben lehet keresztény az az Európa, amely elhagyta Krisztust? Európa múltja, gyökerei, kultúrkincse és jogrendje keresztény alapokból is táplálkozik; ha azt szeretnénk, hogy jövője is keresztény legyen, akkor az európai embereknek megtérésre van szüksége. Csak a hitből fakadó cselekvés vezethet vissza a keresztény hétköznapokhoz.

Sokak szerint viszont a keresztény Európa csupán egy mítosz, semmi több.

Nem érdemes idealizálni a jelent, ugyanakkor óva intek mindenkit azoktól is, akik szerint itt csak egy mítoszról lenne szó. Ők a jelenkor júdásai, ők azok, akik ismeretlenre cserélik az isteni együtthatót az egyenletben, akik a teremtett világból száműznék a Teremtőt.

ezzel kilátástalanságba és kétségbeesésbe taszítva őket. 

A Védett Társadalom Alapítvány bizonyos értelemben – mintegy a külső kereteit tekintve – a Nyílt Társadalom Alapítvány „ellen-szervezetének” tűnik.

Soros György 1984-ben hozta létre Budapesten a „magyar támaszpontot”, innen indította el, és később innen irányította a térségben zajló operatív befolyásolási akcióit. Sorsszerű lehet, hogy ugyanitt, Magyarországon hoztuk létre 2021-ben a Védett Társadalom Alapítványt. Mert nemcsak „bizonyos értelemben”, hanem egészen konkrétan is a Nyílt Társadalom Alapítvány ellen-szervezete vagyunk.

Szóval kutyaharapást szőrivel.

Mondjuk úgy, hogy hálózatot szervezünk a hálózat ellen. Nincsenek milliárdjaink, és nem évtizedek alatt épült ki a hálózatunk, de nincs is szükség arra, hogy mi befolyásoljuk az embereket. Elég, ha megteremtjük az összekapcsolódás lehetőségét. Ha ez valóban létrejön, az hihetetlen erő és potenciál a mi oldalunkon. A nyílt társadalom kísérlete megbukott, szerintünk már az elméleti fázisban. Itt az ideje leszámolni vele, mielőtt további végzetes károkat okoz. Éppen az egyének és a társadalmak védelme miatt szükséges véget vetni ennek a romboló globális kísérletnek. Lépéseket tenni a visszarendeződés irányába. És hogy miért támadjuk azt, amit talán nem tudunk legyőzni, legfeljebb megállítani?  Miért ragaszkodunk olyan ideálokhoz, amelyek sokak szerint elérhetetlenek? Mert bízunk az emberekben, és hiszünk abban, hogy ha a társadalom többsége ragaszkodik a kipróbált jóhoz, és erőfeszítéseket is tesz, akkor lehetséges annak megőrzése. Másrészt viszont, bár ellen-szervezet vagyunk, valójában nincs dolgunk Soros Györggyel. Chesterton szavaival élve: „Az igazi katona nem azért harcol, mert gyűlöli azt, ami előtte van, hanem azért, mert szereti azt, ami mögötte van."

Mit akar elérni a Soros-féle hálózat, és mit akarnak elérni önök? Mit gondol, mely frontokon zajlik jelenleg a legkomolyabb harc a progresszív-társadalommérnöki – illetve a konzervatív, keresztény világnézetek között?

Soros György politikai játékos, ő nem is csinál különösebb titkot abból, hogy neki üzleti és politikai céljai vannak. A pénz igazi játékosai a válságon keresik a legtöbbet, ezért az egyensúlyt mint természetellenes állapotot tekintik, és

A nyílt társadalom víziója valójában a felforgatás eszménye, a megvalósítására irányuló egyre agresszívabb lépések célja pedig nem a világ jobbá tétele, hanem a totális zűrzavar elérése. A fennen hangoztatott eszme tehát nem a valódi szándék, csak egy paraván, egy álca, egy hazugság. Ez csak az ideológiai máz. Soros György azt mégse mondhatja, hogy káoszra törekszem, hogy a válságon akarok nyerészkedni, ezért döntök be sorra stabil pénzügyi és politikai rendszereket.

Ehhez képest önök?

A Védett Társadalom Alapítványnak nincsenek mögöttes spekulatív hatalmi és pénzügyi céljai. Mi egy erkölcsi mozgalom vagyunk. Valljuk, hogy egy józanabb társadalom megteremtése kivitelezhetetlen lenne józan emberek nélkül. Ebben is különbözünk a dollármilliárdos „emberbarátok” által létrehozott hálózatoktól. A nyitott társadalom eszmeisége, a neomarxizmus, a ma oly divatos progresszív ideológiák és sok más jelenség mögött ugyanis

Sőt, ennél több is, a tömegek lenézése, az ember szabad akarattól való megfosztása. Még néhány évtizeddel ezelőtt sem volt kérdés, hogy a szülőknek joga van dönteni saját gyermekeik egészségéről. Vagyis senki se vitatta el tőlük azt a jogot, hogy biztonságos, támogató családi környezetben úgy nevelhessék utódaikat, hogy erkölcsös, igaz, tehetséges emberekké váljanak. Mára az átlagemberrel kapcsolatos általános szkepticizmus oda vezetett – például a szexuális nevelés terén –, hogy kötelezően bevezetendő nemzetközi átfogó szexuális nevelés programot átvevő oktatási intézményekre, érzékenyítő tréningeket folytató NGO-k munkatársaira bíznák a gyermekek felvilágosítását.

Magyarán a hagyományos felfogás képviselője megbízik az emberekben, az új, progresszív ideológiák pedig nem.

Miféle filantrópia az, amely manipulálni akarja az embereket, ahelyett, hogy tiszteletben tartaná a szabadságukat? Tudtuk, hogy az úgynevezett „emberbarátokat” meglepi majd a valóságosan emberbarát hálózatunk felbukkanása. A veszélyt éppen azért jelentjük számukra, mert versenytársakra találtak, mert az álságos magatartásuk most lelepleződhet.   

A nyugati baloldal többnyire épp olyan nagy előszeretettel hivatkozik mindenféle „európai értékekre”, mint a jobboldal. Hogyan lehet itt igazságot tenni?

Az elitek – a hatalom birtokosai – már rég nem vitatkoznak jóról és rosszról. Legfeljebb arról, hogy hogyan, milyen eszközökkel szolgálják a közjót. Az alapvető értékeinkről zajló mai vita hátterében az áll, hogy

És hogy hogyan lehet igazságot tenni? A rossz fa rossz gyümölcsöt terem. Ha egy adott dolog valódi természetét szeretnénk megismerni, akkor a két végpontot érdemes vizsgálat tárgyává tenni. Az eszmei forrást, az eredőt, és az eredményt, a végterméket. Hogy hogyan is néz ki egy nyitott társadalom, arra ma már sajnos sok szomorú példa van. A Soros-hálózat által erőltetett progresszió végzetesen regresszív folyamatokat idézett elő azokban a közösségekben, ahol gyökeret tudott verni. Dollármilliárdokkal támogatták az abortusz liberalizációját, az eutanázia gyakorlatának terjesztését, a teljes körű drogliberalizációt, a genderelmélet oktatását, a tömeges illegális bevándorlást, hogy csak néhány példát említsek. Meg is lett az eredménye.

A (radikális) nyitottság ön szerint európai alapérték? Ez a fogalom talán a legkedvesebb a mostani baloldal számára. Önnek – keresztényként, jobboldaliként – mit jelent ez a szó?

A nyitottság pusztán egy állapot, egy jelző. Önmagában nem értelmezhető helyes vagy jó magatartásnak. Ahogy a zárt sem alapvetően rossz vagy elítélendő. Néha éppen a nyitott a rossz, és a zárt a helyes. Soros György a Hogyan lettem Alapítvány? című könyvében eszmei forrására, Karl Popperre hivatkozva arról ír, hogy mindig legyünk nyitottak egy új szellemiség befogadására, hogy a másik gondolatait befogadjuk, értékeljük, és mindig higgyük azt, hogy a miénk nem tökéletes. Tehát ne gondoljuk, hogy mi jó képpel rendelkezünk a világról, hanem fogadjuk el másokét is. Miről van szó? Ez egy marketing: eladom azokat a gondolatokat, amikkel meggyőzöm az embereket, hogy ne álljanak ellen az én törekvéseimnek, az én akaratomnak. Ez a messianisztikus magatartás tipikus példája. Soros szerint nem is kell megmagyarázni, mi a nyitott társadalom, elvégre azt mindenki tudja, hogy a zárt nem jó.... Ezt inkább nem is minősíteném.

Nem próbálná meg mégis?

Egy egészen profán példával élve: tegyük fel, hogy egy elhagyatott vidéken élek a családommal, és a híradásokból arról értesülök, hogy hetek óta rablóbandák garázdálkodnak a környéken. Nos, vajon helyesen járok-e el, ha ezek után „radikálisan nyitva hagyom” az ajtót – mert a zárt nem jó, az nem európai alapérték, sem nem progresszív életfelfogás, hanem ostobaság?

azokra, amelyek összeegyeztethetőek a hitemmel, nem mennek szembe Krisztus tanításával, és nem veszélyeztetik mások életét és biztonságát. Minden más előtt zárva az ajtó. És ez így van jól.

Hogyan néz ki a küzdelmük a Védett Társadalom Alapítványnál egy átlagos napon?

Az Alapítvány égisze alatt mi magunk és a partnereink is arra szerződtünk, hogy a megszólalásainkkal, és úgy általában a munkánkkal a hagyományos értékekre érzékenyítünk. Öt műhelyünk van. Védjük az életet a fogantatástól a természetes halálig; védjük a családokat és a gyermekek egészséges testi és lelki fejlődéshez fűződő jogát; védjük a vallás- és lelkiismereti szabadságot; védjük a hagyományos kultúrát, a magyar műveltséget és nemzeti értékeinket; és végül fontosnak tartjuk a területi integritás védelmezését is. A weboldalunkon bárki csatlakozhat hozzánk, aki egyetért a céljainkkal. Információs felületünkön, a vdtablog.hu oldalon rendszeresen beszámolunk a munkánkról, friss információkat szolgáltatunk bel- és külföldről egyaránt. Szakmai műhelyeket és beszélgetéseket szervezünk a legkülönfélébb témákban, most éppen az oktatás van napirenden. 

Konkrétan ezen a héten – vagy az utóbbi egy hónapban – mi történt az Alapítványnál, mit sikerült elérniük?

A VDTA közleményben állt ki a közösség elleni uszítással vádolt Hess Dénes atya mellett, frissen megalakult jogi szárnyunk, a Budapest Bizottság (BPB) pedig felajánlotta a ferences atya jogi védelmét. Szintén közleményben tiltakoztunk a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság gyermekvédelmi törvényt támadó közös állásfoglalása ellen, felszólítva ezeket a szervezeteket, hogy hozzák nyilvánosságra az aláírók neveit, illetve támasszák alá tudományos érvekkel az állításaikat. Legfrissebb tényfeltáró akciónk nyomán pedig mára már sokan értesülhettek arról is a sajtóban, hogy a gyermekvédelmi törvény megkerülése érdekében érzékenyítő kurzust tartanak az ELTE-n. Ezt a cikksorozatot egyébként a következő hetekben folytatjuk. 

Az VDTA talán leginkább alapnak tekinthető alapszava a „normalitás”. Csakhogy sokak szerint kétséges, hogy létezik-e (még) normalitás egyáltalán. Hiszen ez is egy a mostanra végletesen „problematizált” fogalmaink közül. Ráadásul amint kimondjuk, mintha máris halálosan megsértenénk valakit. Nem inkább egymással egyenrangú normalitásokról kellene beszélni?

Hogy röviden válaszoljak: létezik norma, bármit is próbálnak meg elhitetni némelyek a tömegekkel. A norma a szabály, a zsinórmérték, a viszonyítási pont. A norma a minta, a rend, az átlagos. Az írott és íratlan szabályokban lefektetett általános viselkedési elvárás, mint a hagyományaink, az illemszabályok, a jog, vagy akár a szokásjog. A normák egyszerre jelentik a keretet, a szabályozott viselkedés alapjait, és a szabadságot, mert a többség által meghatározott, elfogadott, kijelölt keretek között mindent szabad, semmi nem normasértő. Azzal, hogy a nyelvi relativizmus, a relativizmus totális diktatúrájának egyik fontos lépcsőfoka a „normalitás” fogalmát is elérte – ahogy ön fogalmazott: „problematizálta”, azaz összezavarta –, teljes káoszt idézett elő a nyelvhasználókban, az emberekben. Mára már teljes a fejekben a zűrzavar, mert a viszonyítási pontokat, az axiómákat iktatták ki a közgondolkodásból. A normák nemcsak léteznek, de egyfajta biztonságot is jelentenek. Az Alapítvány szótárában egyébként nem egyedül a normalitás kifejezés kapott főszerepet, hanem minden száműzött, kiforgatott, vagy épp eltorzított fogalom is.

ami nem más, mint az egyes társadalmi csoportok érzékenységére való hivatkozással bevezetett PC-diktatúra. Azzal ugyanis, hogy nem nevezünk nevén dolgokat vagy megváltoztatjuk a szavak jelentését, nem szeretünk jobban... Nem leszünk toleránsabbak, sőt. Miközben nyelvi eszköztárunkat egyre inkább az eufemizmus jellemzi, lelkületünket ezzel párhuzamosan az érzéketlenség. Éppen azok, akik pacifikálták a szótárainkat, éppen ők terjesztik a lelkekben és a szívekben a gyűlölet, a kirekesztés és a megbélyegzés kultúráját! Legszívesebben mindent és mindenkit ellehetetlenítenének, aki nem „újbeszélül” gondolkodik és fogalmaz. 

Milyen eredményekkel lenne elégedett az Alapítvány vonatkozásában? Mondjuk néhány év múlva.

Hogy én mivel lennék elégedett, az ebben az esetben nem mérvadó. Az alapítvány kuratóriuma – Földi László, Szabó Anett, Moys Zoltán, Kovács Zsolt és Trombitás Kristóf –, illetve a VDTA csapata a hosszú távú tervek tekintetében maximalista. Egyelőre azonban

ha sikerül megállítani a fizikai, erkölcsi és biológiai határok felszámolására irányuló folyamatokat hazánkban, azzal mindannyian elégedettek leszünk. 

Lesz még valaha saját tévéműsora?

Csak ha Isten is úgy akarja.

(Nyitókép: Mátrai Dávid)