csak mi vánszorgunk ilyen keservesen az életben. Mindezt azért, mert mi olyanok vagyunk, amilyenek. Nem elég menők, nem elég easy-és outgoingok és a többi… És a hiba persze bennünk van.
Emiatt a fals gondolatmenet miatt hisszük azt, hogy az élet tele van csodás lehetőségekkel, amik mindenki mást megtalálnak, míg mi szürke napjainkat tengetjük. Ebben a szürkeségben pedig igyekszünk nem odafigyelni arra, hogy nekünk milyen szar – koncentrálunk inkább egy barát vagy éppen egy „barát” nyaralására, esetleg egy influenszerre. Bármire, csak nem saját magunkra – így megy el mellettünk az élet.
Adódik a kérdés, hogy mégis ki az az idióta, aki bedől ennek, vagy éppen miért tesz valaki olyan dolgokat, amikhez valójában nincs is kedve.
Azért, mert a szorongás nagy úr.
Hogy kerül belénk FOMO?
Félünk, hogy lemaradunk, kimaradunk, egyedül és magányosan végezzük, Bridget Jones-ra emlékezve három-négy túletetett, kövér macskával. Látszólag torzítás, hogy a FOMO és a szociális izoláltság, egzisztenciális félelem összefüggene, valójában viszont, ha lélektani oldalról közelítünk, nyilvánvalóvá válik, hogy mégiscsak ez van. Nem a szombat esténk felől aggódunk, hanem a létünk miatt.
A pszichológia sok ponton a filozófiából építkezik, különösen igaz ez az egzisztenciális pszichológia esetében, amelynek gyökerei az egzisztencialista filozófusoknál keresendők. Az ebben a gondolatkörben mozgó pszichológusok úgy vélik, az emberi életet meghatározza néhány téma, ami mindenkit érint, amióta csak világ a világ. Tudnunk kell válaszolni kérdésekre. Például, hogy kik vagyunk, mit akarunk az élettől, mit tartunk fontosnak. A megkerülhetetlen témák és mély gyökerű félelmek listáján pedig előkelő helyen áll a halál témaköre.
Ahogyan azt Søren Aabye Kierkegaard leírta már a 19. században: amint szabadságunk van, választási lehetőségünk, döntenünk is kell, így tehát elszalasztott lehetőségek kísérnek majd utunkon, bármit is választunk.
Kierkegaard a megmondhatója: Huffnágel Pisti örökké lesz.
A döntéseink számítanak, ez pedig félelmetes – hát még akkor, ha egy kis vallásos színezetet is kap a történet, és felvetjük, hogy elszámolás is lesz a képletes kapun túl.