Az oroszok hibrid hadviselést folytatnak a posztszovjet térségben, mivel ezzel szerintük destabilizálni lehet a régiót – mondta a Danube Institute hétfői, Hadtörténeti Intézetben tartott konferenciáján a hadviselés új formáiról szólva Alan Riley, a londoni City University professzora. Mint mondta: a minszki megállapodás törékeny. Az orosz agenda éppen a nyugati bővítési paradigmával áll szemben. A hibrid hadviselés keretében nem csak a harctéren folyik a háború, hanem hackerek, újságírók, nyelvészek segítségével kiberhadviselés, kommunikációs és politikai háború is folyik. Ennek keretében félkatonai szervezeteket is bevetnek például a Krímben. Mindenesetre az ukrán konfliktus nem csak Ukrajnáról szól, egyrészt mivel destabilizálja a Kaukázust is, és egy tágabb orosz stratégiába illeszkedik.
Steve Covington, a NATO egyik magasrangú vezetőjének a tanácsadója szerint is megváltozott az orosz katonai doktrína: például nem a katonai törekvések határozzák meg a politikaiakat, hanem a politikai törekvések szolgálatában állnak a katonai lépések. Az orosz katonai filozófia a sebességre, a léptékre és az eszkalációra épül: gyorsan és stratégiai léptékben reagálnak, és előre végiggondolják, „miként lehet dominálni az eszkalációs létrát”.
A Jobbik az oroszok eszköze
A konferencia következő panelja arról szólt: megvédhető-e Közép-Európa? Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának vezetője rámutatott: a NATO-szerződés ötödik cikkelye garantálja a térség biztonságát. Ez a cikkely írja elő, hogy a tagállamok kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak, és a bármelyikük elleni támadást saját maguk elleni támadásnak tekintik. Németh Zsolt szerint nem elfogadható a 21. században az oroszok által követett, befolyási övezetekre építő politika. Hozzátette: sajnos az oroszok folyamatosan megszegik a minszki megállapodást. Miközben a közép-európai államok szembenéznek a közeli orosz szomszédsággal, eközben tőlünk közvetlenül délre megjelent az Iszlám Állam.
Németh szerint pozitívum, hogy az előző 15 évben nőtt a közép-európai államok elrettentő ereje, habár messze vagyunk még a nyugatiak potenciáljától. Az energiabiztonság terén azonban még növelni kell az „infrastrukturális sűrűséget” – azaz a közép-európai államok egymással való kapcsolatát olajvezetéket és hasonlók terén. Az oroszok a „hihető tagadhatóság” stratégiájával dezorientálnak, szivárognak be a térségbe, s ennek egyik aktora a Jobbik, ami ennek a beszivárgó stratégiának az egyik fontos eleme.
Vajon elég egységes-e Közép-Európa? – tette fel a kérdést Németh Zsolt. A térség egységesebb, mint ellenfelei szeretnék, de kevésbé egységes, mint amennyire az kívánatos volna – válaszolt a bizottsági vezető. A politikus szerint végső soron Ukrajna, Moldova és Belorusszia is Közép-Európához tartozik, mivel Oroszország kultúrálisan Európa része.
Nem kell integrálni az oroszokat
Heinz Gärtner, a bécsi Austrian Institute of International Affairs igazgatója úgy látja: a biztonsági környezet folyamatosan változik, amire a NATO eddig tudott reagálni. A legújabb kihívás a vesztfáliai rendszer, a szuverén államok rendszerének feltöredezése, mivel megjelentek a színen az olyan nem állami szereplők, mint az Iszlám Állam, számos állam pedig összeomlott (failed states, például Szomália).
Robert Ondrejcsak, a Centre for European and North Atlantic Affairs ügyvezető igazgatója szűkebben értelmezte Közép-Európát, mint Németh Zsolt: ő a visegrádi négyekről beszélt (Magyarország, Szlovákia, Lengyelország, Csehország). Szerinte jelentős problémát jelent a térségnek a hadseregek kommunizmus utáni modernizálása: az élen a lengyelek járnak, akik többet költöttek a hadseregre, mint a másik három ország együttvéve; Csehország és Magyarország legalább a vadászgép-parkját modernizálta; a legrosszabb helyzetben pedig hazája, Szlovákia van. Lengyelország a költségvetés 1,95 százalékát költötte hadi célokra, a többiek ilyen kiadásai 1 százalék közül mozognak. Ondrejcsak leszögezte: ugyan Oroszország kulturálisan Európához tartozik, de maga választotta, hogy nagyhatalomként nem akar integrálódni sem az európai rendszerbe, sem az észak-atlantiba, ezért nem kell integrálni Oroszországot.
A szakember elmondta: nem ért egyet a kurrens szlovák doktrínával, amely az oroszokhoz való közeledésre épül. Szerinte az orosz revizionizmusra nem az a válasz, hogy hidakat építünk, hanem határozottan ki kell mondani, hol állunk: a transzatlanti szövetség oldalán.