Brutális megszorítások jönnek Magyarországra, ha ez a Tisza-közeli csomag politikai felhatalmazást kap

• Újra felbukkantak a Tisza Párt mögött álló, korábban balliberális kormányzatokat is erősítő közgazdászok és szakértők, hogy mederbe tereljék a Magyar Péter vezette szervezet gazdasági fősodrát. 
• A Hetényi István Kör tagjai azt javasolják tanulmányukban, hogy „romeltakarítás és helyreállítás” címszó alatt át kell gondolni a hitélet, a sport és a határon túli magyarok állami dotációját, azaz a támogatások elvágását értik.
• Kérésük szerint a „társadalmi igazságtalanságot súlyosbító egykulcsos személyi jövedelemadózást” fel kell függeszteni.
• Magyar Péternek azt írják, hogy társasági nyereségadó-mérséklés miatt bevezetett ágazati különadók és extraprofitadók ugyancsak tévutat jelentenek.
• Újraélesztenék családi pótlék intézményét, az adókedvezmények és szja-mentességek helyett ismét a segélyezés felé fordulnának. 
• Továbbá javaslatuk között van a vagyonadó, illetve a vagyonalapú adózás gondolata, amelyet bármiféle értelmezés nélkül zászlajukra tűztek Magyar Péterék.

Bővebben: a döntéshozatalban semmilyen felelősséget nem vállaló balliberális értelmiségi körök a választásokat megelőzően felhívásokat tesznek közzé. A 2026-os országgyűlési választások sem kivétel.

Így tett a teljesen Tisza-szimpatizánssá avanzsált Raskó György, Magyar Péter jogi védelmében segédkező Bárándy Péter, a rendszeresen diktatúrát kiáltó Jeszenszky Géza, illetve a Tisza-szigetet alapító Holoda Attila nevével ugyancsak fémjelzett V21 csoport. Vitairataik címei önmagukban is beszédesek: Magyarország zsákutcában; Közszolgáltatások az összeomlás szélén; Gazdasági felzárkózás helyett leszakadás; Jogállam nélkül nincs szabadság. Gyakorlatilag ugyanazok a témakijelölések, formulák jelennek meg felhívásaikban, amelyeket a mindenkori ellenzéktől – ezúttal Magyar Péteréktől – lehet hallani.

És így tesz most az úgynevezett Hetényi István Kör is, amely mögött ott találjuk Simonovits Andrást, aki köztudottan Tisza-hívőként arról beszél, hogy meg kell adóztatni a nyugdíjakat; Lengyel Lászlót, akinek szignója minden bizonnyal ott szerepel az ellenzéki párthoz ezer szállal köthető, tavaly kiszivárgott megszorítócsomagon; illetve a napokban közzétett, Fordulat és rendszerváltás a gazdaságban 1–2. címre hallgató tanulmányok szerzőjét, Petschnig Mária Zitát, aki rendszeresen támadja a kormány által bevezetett rezsicsökkentést és a különböző, inflációt csökkentő intézkedéseket, beleértve az árréskorlátozásokat és a védett árakat; és Csillag Istvánt, aki január elején még arról beszélt, hogy ha a Tisza Párt hatalomra kerül, akkor el kell venni magántulajdonban lévő javakat.

az államháztartás egyre több területén alakul ki válságközeli vagy válsághelyzet.

Olyan „apró” körülmények, mint a Covid-válság, az orosz–ukrán háború vagy az energiaválság, nem vagy csak alig (okozatként) jelennek meg a Népszavában megjelent vitairatokban. Ha igen, olyan összefüggésben, hogy e krízishelyzetek kihívásai nem összeomlasztották, hanem erősítették az európai együttműködést (közös hitelfelvétel, közös vakcinabeszerzés, közös hadiipari fejlesztés, közös védelmi politika).

De már itt megjegyzendő: a közös adósságfelvétel egy része a kijevi rezsim háborús törekvéseinek érdekében történt; az oltóanyag-vásárlás gyanús körülményeire máig nem derült fény; a közös uniós forrásokat pedig politikai alapon függesztették fel Magyarország számára.

Megdöbbentőek a tiszás értelmiség javaslatai

A Tisza-szigetek előadásainak gyakori vendége – például a pártközpontba ki-be járkáló Kéri László felesége –, Petschnig Mária Zita a Hetényi Kör kiindulópontja alapján is azt javasolja, hogy az oktatás, az egészségügy, a szociális szféra és a közösségi közlekedés válságközeli helyzetének kezelése politikai fordulatot, valamint jól előkészített, fokozatos és átfogó szerkezeti reformokat igényel.

„A reformoknak a költségvetés bevételi, de főként a kiadási szerkezetének alapos átalakítására, a társadalom szükségleteivel összhangban lévő elsőbbségi sorrend felállítására kell irányulniuk. A gazdaságpolitikai irányváltás is csak akkor következhet be, ha a politikában megfordul a sorrend: mindannyiunk nyertessége és ne (kevesek) nyeresége legyen fontos – olvasható a felhívásban. –

Vagyis Magyar Péterék segítői a válsághelyzetekben segítséget nyújtó állami szociálpolitika helyett a szabályozatlan piacra és az Európai Unióval történő együttműködésre építenék fel az új magyar gazdaságot.

„Valójában nincs alternatív »blokkválasztás«: a kérdés nem az, hogy Európához tartozunk-e, hanem az, hogy ez az Európához tartozás milyen minőségben valósul meg. (…) A külgazdaság-politika viszonylati irányait illetően – összhangban a nemzetgazdaság valós érdekeivel és az új kormány euroatlanti központú külpolitikájával – azonnal ki kell szabadulni a keleti irányú politikai sodródásból és külgazdasági zsákutcából” – tűnik fel a tiszás útmutatóban.

• Nem véletlen tehát, hogy Lengyel Lászlóék azt javasolják tanulmányuk második részében, hogy „romeltakarítás és helyreállítás” címszó alatt át kell gondolni a hitélet, a sport és a határon túli magyarok állami dotációját. Miután a Hetényi István Kör tagjai szerepet vállaltak a 2010 előtti balliberális kormányzások idején, arra csak a történtek alapján lehet következtetni, hogy az átgondolás alatt Petschnig Mária Zitaék a támogatások elvágását értik.
• Kimondatlanul, de Magyar Péterék asztalára teszik le azon javaslatukat is, hogy az állításuk szerint „társadalmi igazságtalanságot súlyosbító egykulcsos személyi jövedelemadózást” fel kell függeszteni – „A társadalmi igazságtalanság példája az egykulcsos SZJA-rendszer, a »perverz újraelosztás« (Ferge Zsuzsa) a szegényektől a gazdagok javára” –;
• mint ahogy a társasági nyereségadó-mérséklés miatt bevezetett ágazati különadók és extraprofitadók ugyancsak tévutat jelentenek – „A közteherviselési rendszer szégyenfoltjai az ún. ágazati különadók, illetve extraprofitadók. A nemzetközi gyakorlatban ezeket rendkívüli helyzetben és átmeneti időre szokták alkalmazni. Nálunk a különadók jelentős része már 2011–12-től működik. Szükséges ezek felülvizsgálata és a költségvetés állapotától függő szűkítése.”
• És ugyanitt szerepel a családi pótlék intézményének újraélesztése – „A családi adózás gondolata a gyakorlatban azt jelentené, hogy a családban együtt élők jövedelmeit össze kell adni, és az összjövedelmet pedig – a gyermekeket is számításba véve – osztani kell az együtt élők számával, majd az így számolt átlagjövedelemmel kellene külön-külön adóznia a jövedelemtulajdonosoknak.”
• Továbbá a vagyonadó, illetve a vagyonalapú adózás gondolata, amelyet bármiféle értelmezés nélkül zászlajukra tűztek Magyar Péterék.

A sport és a vallás forráselvonása egyébként megdöbbentően egybecseng a Tisza Párt gazdasági politikusa és képviselőjelöltje, Kármán András tavaly szeptemberi, Corvinuson tartott előadásával, amit a Mandiner mutatott be részletesen. Ott az egykori államtitkár, aki később az Erste Banknál dolgozott magas pozícióban, szintén arról beszélt, hogy szerinte túl sok pénzt áldoz az állam a sport, az egyházak és a kultúra területére is. Már akkor is leírtuk, hogy bár nem tudni, mennyi pénzt vonna el a Tisza ezekről a területekről egy kormányváltás esetén, de mindenképp több száz milliárd forintról lehet szó, amelyekkel azt a gigantikus költségvetési lyukat tervezhetik befoltozni, amelyet a bankokra és a multikra kivetett adók eltörlésével ütnének a büdzsén.

Szintén beszédes a többkulcsos adó témakör. Itt sem kell messzire menni az időben, tavaly nyár végén robbant a bomba: a Tisza Párt etyeki fórumán Tarr Zoltán, a párt alelnöke és Dalnoki Áron, a szervezet gazdasági munkacsoportjának vezetője szavaztatta meg az egybegyűlteket arról, hogy ki szeretne egykulcsos- és ki többkulcsos, azaz progresszív adózást. Mint örömmel megállapította, a tiszások 80 százaléka utóbbi mellett tette le a voksát. Gyakorlatilag bemondták, hogy adóemelésre, azaz többkulcsos adóra készülnek, de csak azért nem beszélnek erről, mert választási kampány van, viszont, ha nyernek, akkor utána „mindent lehet”. 

A Tisza készen kapja Brüsszel és a nagytőke útmutatását

Az említett szervezetekben egy jól behatárolható, közgazdászokból és pénzügyi szakemberekből, valamint politikai elemzőkből álló kör tevékenykedik. Közös pont a Pénzügykutató Zrt., amely a rendszerváltás előtt a Pénzügykutató Intézet volt. A kutatók feladata eleinte az volt, hogy a szocialista tervgazdaságot piacképesebbé tegyék.

A rendszerváltás időszakára a legtöbben már a piacpárti, elsősorban neoliberális gazdaságpolitika támogatóivá váltak és többségük napjainkban is ezeket az elveket vallja. Ezt a közgazdasági irányvonalat képviseli egyebek mellett Bokros Lajos, Surányi György vagy Bod Péter Ákos.

A Hetényi István Kör – és a tagjaihoz kapcsolódó más szervezetek – javaslatai tehát nem véletlenül vannak átfedésben egymással,

Éppen ezért a közgazdász kör a rendszerváltás időszakától támogatja a privatizációt, az állami vagyon és az állami befolyás csökkentését.

Mint írtuk, a szakértők jelentős része részt vett az MSZP-SZDSZ kormányok munkájában, politikusként is szerephez jutottak, például Bokros Lajos pénzügyminiszterként minden idők legdurvább megszorítócsomagját mutatta be a 90-es években.

A közgazdász-csoport napjainkban is aktív, nézetük alig változott az elmúlt évtizedekben, még annak ellenére is, hogy az általuk képviselt gazdaságpolitika a 2008-as válság időszakában egyértelműen kudarcot vallott. Álláspontjuk szerint ugyanakkor az államcsőd veszélye és a külső finanszírozási kényszer nem a neoliberális gazdaságpolitika hibái miatt következett be, hanem azért, mert a baloldali kormányok sok megszorítást és reformot a társadalmi nyomás miatt végül nem hajtottak végre. A baloldali közgazdászok szerint tehát a Gyurcsány–Bajnai-kormányok megszorítócsomagjai és a lakosság jólétének árán elkezdett átalakítások, privatizációk és a multinacionális vállalatok helyzetbe hozása, valamint a társadalmi egyenlőségre való törekvés nem volt kellően ambiciózus. 

A liberális közgazdászok javaslatai 2014 óta mindegyik választáson visszaköszönnek, ezúttal a Tisza Párt körében tagadott és eltitkolt, ám napvilágra került programjában fedezhetők fel. A már klasszikusnak nevezhető javaslatok tehát egyetlen csoportra vezethetők vissza.

Magyar Péter ugyan tagadja, hogy a tavaly kiszivárgott 600 oldalas javaslatcsomag hiteles lenne, ám a liberális közgazdászok összes javaslatát tartalmazza. Ráadásul maga Magyar Péter is világossá tette a nemzetközi sajtóban közzétett nyilatkozatában, hogy amennyiben a Tisza Párt kerül hatalomra, akkor piacpárti gazdaságpolitikai fordulatot hajtanának végre. Emellett azt is többször leszögezte, hogy jobboldali gazdaságpolitikát tervez a Tisza-kormány, a neoliberális gazdaságpolitika pedig alapvetően jobboldali.

A mindenkori ellenzék Bokros-csomagjai

Ez az oka annak, hogy sokan a kiszivárgott Tisza-csomag költségvetési fegyelmet célzó intézkedéseit a Bokros-csomaggal azonosítják. Az elvek nem változtak: a piac önszabályozására és a fogyasztókért folytatott verseny kedvező következményeire épít, a befektetőknek kedvező környezetben pedig alacsonyabb kamatokkal finanszírozható az államadósság és végső soron a működés is.

Bajnai Gordon volt kormányfő gyakran hangoztatott megállapítása, hogy a befektetők és a nagytőke érdeke ellentétes a politikusok érdekével. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy míg a politikusok a népszerűség érdekében jóléti intézkedéseket hoznak, amelyek növelik az életszínvonalat, addig a befektetőknek kockázatot jelentenek, mivel a költségvetés kiadási oldalát növelik, ráadásul a legtöbb esetben – 13. és 14. havi nyugdíj, rezsicsökkentés – hosszútávú kötelezettséget jelentenek.

amelyek tisztán piaci alapokra helyeznék a nagy állami rendszereket, például privatizálnák az egészségügyet és a nyugdíjrendszert. A magyar liberális közgazdászok szociáldemokrata elemekkel is kiegészítik, ilyen egyebek mellett a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése.

Mindez megalapozza a Tisza Párt programját, amely a többkulcsos adórendszer újbóli bevezetését elkerülhetetlennek tartja, de a több száz oldalas csomag fontos eleme a széleskörű család- és otthonteremtési támogatások jelentős visszavágása, a szociális támogatásokat pedig nem a munkához kötné, mint a jelenlegi kormány, hanem szociális alapon nyújtana segítséget az állam a leginkább rászorulóknak.

A Tisza-csomag megszorításokat tartalmazó fejezetei egyébként szorosan összecsengenek Brüsszel ajánlásaival is, amelyeket minden évben az országspecifikus ajánlásokban tesz közzé.

Ha a Tisza Párt nyerné a választásokat, akkor szinte biztosra vehető,

Ez utóbbi pedig Magyar Péterék kiemelt célja.

A Tisza Párt vezetésében megjelenő egykori nagyvállalati vezetők személye pedig kétséget kizáró garancia arra, hogy egy Tisza-kormány olyan technokrata, föderalista szemléletű, piacpárti fordulatot hajtson végre, amelyben a családok támogatása és az emberek életszínvonalának emelése legfeljebb tízéves távlatban, a reformok maradéktalan végrehajtása után megjelenő szempont.

• Görögország példája ugyanakkor nyilvánvalóvá teszi, hogy a fegyelmezett költségvetés, az állam szerepének csökkentése, az újraelosztás lehető legkisebb szintre csökkentése és a befektetőbarát gazdaságpolitika több évtizedes távlatban vezethet el a jóléti társadalmi modellhez, ha egyáltalán elvezet. Görögország ezt a liberális gazdaságpolitikai irányt hajtotta végre, eredményeként napjainkban keveredik ki a 2008-as válságból, miközben még mindig rekordmagas az államadósság és a munkanélküliség, miközben a kormány mozgástere rendkívül szűk a nemzetközi hitelezőknek való kitettség miatt, állami vagyonról pedig érdemben nem lehet beszélni.
• A Tisza Párthoz hasonló, EU-párti politikát folytató román kormány éppen most hajt végre a Tisza-csomagban bemutatott intézkedésekhez kifejezetten hasonló megszorításokat, vagyis átfogó reformokat. Ennek eredménye, hogy a román életszínvonal meredeken zuhan. A nyugdíjak megadóztatása, a rezsiköltségek és a lakhatási költségek emelkedése, vagy az ismét kétszámjegyűre gyorsuló infláció ellenére a Nemzetközi Valutaalap (IMF) az év elején megállapította, a kezdeti kiigazítások után 2027-től újabb átfogó reformcsomagot kell elfogadnia Bukarestnek. Ez tehát azt jelenti, Románia hosszú évekre búcsúit inthet a jóléti intézkedéseknek, miközben az államadósság és a költségvetési hiány sem csökken dinamikusan a következő évek előrejelzései alapján.
• Magyar Péter egyik legfőbb európai szövetségese, a lengyel kormány sem áll túl jól, hiába az unió- és piacpárti gazdaságpolitika: a költségvetési hiány jóval magasabb, mint nálunk, a lakosságnak számos adóemelést és új adók bevezetését kellet elfogadnia, noha azt ígérték, megszorításokra nem kerül sor. Ráadásul a Brüsszel-barát lengyel kormánynak az uniós elvárások végrehajtása ellenére sem sikerült hozzáférnie a magyarországi forrásokkal együtt zárolt kohéziós pénzek jelentős részéhez.

Ez 2026-ban 2000 milliárd forint bevételt jelentenek a költségvetésnek, amelyet csak a családok terheinek növelésével lehet pótolni.

Nyitóképünk ILLUSZTRÁCIÓ, forrása: Mandiner